Megyejárónk újabb állomása Tus­nád község volt, azon belül Új­tus­nád, ahol Korodi Erik karnaggyal, a Pro Muzica, Alcsík egyik legrégebben működő fúvószenekara vezetőjével beszélgettünk. Erik a zenekar és az egyesület irányítását a nagyapjától vette át, aki közel negyven éven át vezette azt. A karnagy célja a közösséggel megszerettetni, amit csinálnak, ehhez segítséget kapnak a helyi önkormányzattól is. Az első rezesbandát Ko­rodi Sándor alapította 1964 tavaszán Új­tus­ná­don. A kezdeményezés tiszavirág-életűnek bizonyult. – A kezdet nehéz volt, a zenekar nem sokkal a megalakulását követően fel is oszlott, mivel tagjai rivalizáltak egymás között, ki legyen a zenekaron belül a prímás. A fúvósoknál a trombitás töltötte be ezt a szerepet, a lényeg, hogy ő kezdte a számot, és az ő hangszere kellett legyen a leghangosabb. Ebből aztán nagy vita lett, ami rövid időre a zenekar feloszlását eredményezte – kezdte mondandóját az ifjú karnagy. Akkoriban a hangszereket mindenki saját maga vásárolta. Eladtak egy-egy jószágot – tehenet –, és annak az árából vették meg a hangszert. Második nekifutásra, 1976-ban Biczó János, Korodi Erik másik nagyapja hozta újra létre a tusnádi fúvószenekart, melyet negyven éven át vezetett. Ezekről az évekről kiskönyvet ír, készülnek a kiadására. Ezúttal már arra is törekedtek, hogy ne saját költségből állják a hangszereket, így a helyi önkormányzat segítségével vásárolták a felszereléseket. A második megalakulás eredményesnek bizonyult, hiszen azóta is töretlenül működnek. A 2000-es esztendő volt a fordulópont, amikor megalapították a Tusnádi Pro Muzica Egyesületet, hogy pályázatokból és más forrásokból finanszírozzák működésüket. [caption id="attachment_149628" align="alignnone" width="2560"] Újtusnádon, a helyi művelődési házban tartott karácsonyi koncert[/caption] Fontos a kottaismeret A fúvószenekar létszáma az évek folyamán állandó változásokon ment keresztül. – Természetesen a fiatal, közép- és idős generáció tagjai egyaránt megfordultak már az együttesben – mondta Erik. Hozzátette: bizonyos idő elteltével azonban a Pro Muzica egyre inkább a színvonalas előadásmódot tűzte ki célul, és ehhez fontos volt a kottaolvasás, ami az idősebbeknek már nem igazán ment, így szép lassan kimaradtak. Jelenleg az egyesület magját a középiskolások alkotják. Az egyetem megkezdésével vagy külföldi munkavállaláskor sokan kiesnek. Erik 2020-ban, az egyetem befejezését követően költözött haza Nagyváradról, és még az év májusában átvette nagyapjától a zenekar vezetését. – Bár hiányosan indultunk, a fiatalok és szüleik pártfogásukba vették a zenekart. Akkoriban 20-25 főt számláltunk, napjainkban ez a szám elérte a 35 főt, illetve 12 kezdő hangszeres van utánpótlásnak. Mindenképp idő kell, hogy beilleszkedjenek a zenekarba, és nekünk is szükségünk van a fiatalokra – mondta Korodi Erik. Furulyakört is indítottak, ahol két csoport van, összesen tizenhat furulyás jár öttől tizenegy éves korig. – A furulya jó alapot biztosít a későbbiekben a komolyabb hangszerek megszólaltatásához. Mindent egybevetve nagyjából 63 főt mozgatunk meg hétről hétre. A község többi településére is átjárunk népszerűsíteni a zenekart. Tusnádról csatlakoztak tagok is, Verebesről egyelőre még nem sikerült senkit találni. Az egyesület nagy részét új­tusnádiak alkotják – tette hozzá az egyesületvezető. 2020 végétől az önkormányzat korszerűsítette számukra a zenetermet, amelyben próbálnak. – A környezet is fontos, hogy a közösség tagjai hol gyűlnek össze hetente, így sok egyeztetés után végül az önkormányzat kívül-belül felújította az újtusnádi régi mozitermet, amelyet jelenleg zeneteremként használunk – mondta Korodi. A teremben van iroda, mellékhelyiségek, nagyterem színpaddal, ahol próbálni tudnak. Működésüket a tusnádi önkormányzat és a közbirtokosság egyaránt támogatja. Az önkormányzat pályázat, a közbirtokosság pedig adományok formájában. Ezek a támogatások elengedhetetlenek a hangszerállomány bővítéséhez és fenntartásához, illetve az egyenruhák beszerzését is ebből a pénzből oldják meg. Az egyesület igyekszik minél jobb hangszereket beszerezni, tavaly sikerült magyarországi pályázatot nyerni, az idén is erre törekszenek, hogy lehetőleg külföldi nyertes pályázataik legyenek. Amióta Erik az egyesület vezetője, két alkalommal is szerveztek egyhetes nyári zenetábort Újtusnádon. – Továbbá Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is támogatásáról biztosított – mondta a karnagy. Az irányvonalat tekintve a zenekar is igyekszik minél színesebb előadásokkal és zenével szórakoztatni a közönséget. – Kottából, megkomponált műveket játszunk. Arra törekszünk, hogy minden szólamunk meglegyen, magyar népdalokat is játszunk, mindenképp az a fontos, hogy a közösség értékelje, amit csinálunk. Amikor átvettem az egyesületet, előbb hosszasan átgondoltam az irányt, és tervezgettem. Hosszú távú tervem a közösséggel való együttfejlődés, azaz a nép szeressen meg bennünket, ez leginkább a fellépéseink és előadások révén sikerülhet. Játszunk könnyűzenei feldolgozásokat és indulókat, de már csempészünk előadásainkba néhány komolyabb zenét is. Fontos, hogy a fiatalokat meg tudjuk szólítani, kell a változatosság is – hangsúlyozta a karnagy. Nemzetközi fúvósversenyre is készülnek A Pro Muzica zenekarnak évente több fellépése is van, elsősorban a községen belül. Legutóbb március 15-én léptek fel, de azt megelőzően a farsangi és az újévi koncerttel lepték meg a község lakóit. A községen belül ez három fellépést jelent, településenként egyet-egyet. – Az egyházi eseményeknél is igyekszünk jelen lenni, búcsús napokon vagy éppen kortárstalálkozókon. De ki kell emelnem a fúvóstalálkozókat is, illetve készülünk egy nemzetközi fúvósversenyre, Korondra – mondta a zenész. Tavaly összesen 19 előadásuk volt. Nem teher az egyesület vezetése Az ifjú karnagy semmi esetre sem tekint teherként az egyesületben betöltött vezető pozíciójára, sőt boldogan vállalta azt. – Nem is volt kérdés, hogy vállalom-e, hiszen nagyapám negyven éven át vezette a zenekart. Engem is folyamatosan magukkal vittek, kezdetben egy kisfurulyával, mondhatni, belenevelkedtem a fúvósok világába. Ez lett az életem, azóta teljesen a zenének szentelem magam, a tanulmányaimat is a zenéhez igazítottam, szaxofon, klarinét és zenepedagógia szakon végeztem. Jelenleg mesterképzésen veszek részt a kolozsvári zeneakadémián. Az egyesület vezetését kötelességemnek tartom, és adósnak érzem magam nagyapám meg a közösségem iránt, hogy ezt nekem folytatni kell, és mindezt odaadással kell végeznem – mondta Erik. A kihívásokat illetően a karnagy azt tartja az egyik legnagyobb próbatételnek, hogy az utánpótlást beépítse a felnőtt­zenekarba, ugyanakkor ez elsősorban hobbizenekar, és alkalmanként nehéz összeegyeztetni a zenélést a munkával. – Nehezebb összetartani és a színvonalat fenntartani, fontos a rendszeresség – hívta fel a figyelmet Erik. Kiemelte: a lényeg, hogy jó közösséghez tartozzanak az emberek, szeressék a zenét, hisz a zene az általános műveltség része, ugyanakkor formáló erő a közösség életében. – Az egyesület formai dolgaiba nagyapám besegít, ugyanis neki ebben nagyobb tapasztalata van – zárta beszélgetésünket Korodi Erik.

Vlaicu Lajos