Több éves kimaradás után ismét megszervezte Homoródszentmárton község önkormányzata a hagyományos május  13-ai állatvásárt. A falu hajdani, Székelyduvarhely irányából haladó bejárata helyett egy kevésbé forgalmas, Abásfalva és Homoródalmás felől könnyebben megközelíthető helyet választottak a rendezvénynek. A helyszínen járva a hagyományos vásárok iránti érdeklődést és a tradícionális esemény iránti részvételi kedvet próbáltuk feltérképezni.   Hosszú kihagyás után ismét hagyományos állatvásárt tartottak a Homoródmentén. Kivételesen már a koronavírus-járvány előtti időszakban is kérdéses volt a hajdani piaci hangúlatú vidéki vásárok fennmaradása, hiszen négy-öt éve semmilyen formában nem sikerült megszervezni a történetileg hosszú hagyományra visszanyúló szentmártoni vásárt május 13-án. A 2010-es évek előtt fontos piros betűs dátuma volt a vidék kalendáriumának az állatvásár – tudtuk meg a helyiektől. Rámutattak: Szentegyházától Oklándig, de Székelydálya és Kányád környékéről a legkisebb falvak lakosai is összegyűltek mind a négy leszögezett dátumon, amikor Homoródszentmártonban vásárt tartottak. Gyakorlatilag a kereskedés helyett inkább a találkozáson volt a lényeg, viszont így is sikerült jó üzleteket nyélbe ütni. Az idei vásárra viszont kevesen érkeztek: a környékbeliek  Almási-hídjához – azaz a Szentmártontól Homoródalmás irányába haladó útszakaszon –, bár sokan a környező településeken kívülről, már egy nappal korábban megérkeztek, a helyieket látszólag már nem mozgatta meg az esemény. A helyszínen járva az a tapasztalat, hogy többnyire lovat, pónit hoztak eladásra, vagy éppen cserére az állatkereskedők, de az üzletelés helyett a legtöbben csak lézengtek a tömegben, kevesen nézelődtek tudatosan a „portékák” között.  Érdeklődésünkre az egyik szentegyházasfalusi résztvevő a „gyenge felhozatalra” panaszkodott. – Én nem vásárolni jöttem, nem is foglalkozom állattartással, de gyermekkorunk óta hagyománya van a májusi vásárnak. Kijövünk egyet enni, beszélgetni, alkudozni  – részletezte az esemény szociális hozadékát, ami a több éves kimaradás miatt látszólag jelentősen megcsappant. Tapasztalataink szerint valóban kevés a lehetőség: ha nem valamilyen haszonállatot akarunk beszerezni – bár azok közt is kiamagaslóan nagy számú lovat, alig néhány egyéb állatot lehetett szemügyre venni –, akkor hamar unalmassá vállhat a vásár. Néhány mézeskalácsos standon és virágokat, palántákat áruló asztalkán kívül étkezésre, baráti összeülésre kevés lehetőség volt, ezért a legtöbben hamar lejárták a kötelező köröket és át is adták a helyüket az újonnan érkezőknek. A résztvevőkkel szóba elegyedve, többen azon a véleményen voltak, hogy a hagyományos állatvásárokra az internetes felületek és webáruházak voltak a leginkább negatív hatással. - Már a járvány előtt is sokkal egyszerűbb volt a közösségi oldalakon keresztül nézelődni. Ez a lehetőség persze nagyon hasznos, hiszen egyszerű elérni egymást, gyorsabban megtaláhatja mindenki azt, amire épp szüksége van. Persze a találkozás és a vásári hangulat nem öröklődött át az internetre, de szerintem ez lehet az oka a kisebb érdeklődésnek - vélte az egyik jelen levő nézelődő. Végezetül hozzátette: a homoródmentieknek élmény a vásár, ezért mindenképp jóleső érzés volt a részvétel. A szerző felvételei

Demeter Adél-Hajnalka