95 éve, 1910. július 17-én született Gyergyóremetén Ferencz István, akit megyeszerte Krisztusfaragó néven ismertek. A csíksomlyói borvízkút közelében, saját maga építette házban lakott, amelyben most az András család él. [caption id="attachment_6863" align="aligncenter" width="620"] Ferencz István, a Krisztusfaragó. Vidáman végzett komoly munka[/caption] [dropcap]É[/dropcap]desapám bátyja volt – idézte fel az unokahúg, András Olga. – Hatan voltak testvérek, ő volt a negyedik. Az édesapja magyar katonaként halt meg, Szombathelyen, a katonatemetőben temették el. Hat gyerekkel maradt ott a nagymama, ezért hozták be 1916-ban a Ferenc-rendi apácákhoz Csíksomlyóra a kishúgával együtt. Iskolába is itt járt egy darabig – emlékezett András Olga. A Magyar Katolikus Lexikonban szereplő életrajz szerint Ferencz István 1924-ben hazatért szülőfalujába, 1926-ban Szász­ré­genben volt suszterinas, 1932-től Gyergyóremetén suszter. „Közben farigcsált, s mert szerette a zenét, hegedűt készített. A jámbor asszonyok megkérték, hogy készítsen feszületet az egyik útelágazáshoz. Amikor elkészült, akkora tetszést aratott, hogy elnevezték Krisztusfaragónak” – olvasható a lexikonban. András Olga is megerősítette, hogy amatőrként, minden előképzés nélkül kezdett faragni, s később – egy csíksomlyói, majd egy brassói kitérő után – újból Csíksomlyóra kerülve, a KALOT-nál, a népfőiskola faragóműhelyében Szervátiusz Jenőtől tanult, ettől kezdve foglalkozott komolyan faragással. – Sokat mesélt – mondta az unokahúg. – A háború után például átszökött a határon, aztán visszaszökött, mert nem tetszett a hely. Dolgozott Brassóban a vasgyárban, az öntvény ráömlött a lábára, beteg lett, nem tudott mozogni. Azelőtt is faragott, de azután még többet. Meglátta egyik német tiszt, hogy milyen jól farag, és megfaragtatta vele Hitlert. Aztán mindig „dicsekedett”, hogy Hitlert is megfaragta, Horthyt is megfaragta. Rengeteg szobra volt: Mária-szobrot legalább ötöt vittek Magyarországra. Erdélyben is vannak templomok, ahol az ő szobrai állnak. A Magyar Katolikus Lexikon szerint a csíksomlyói kegyszoborról készített másolatai külföldre is eljutottak: András Olga legalább öt másolatról tud, egyik Budajenőn látható. További fontosabb munkái: a csíksomlyói kegytemplom sekrestyeoltárai; Gyer­gyóhodoson a Szent sír Krisztus-szobra és a Betlehem, valamint Ga­ló­cá­son a Jézus Szíve-szobor. – Karbantartó volt a ferences apácáknál, és megvette ezt a helyet, úgy tudom, hogy egy nemes családtól, s ezt a házat ő építette – mondta az unokahúg. – A felesége, Katica szintén árva lány volt, aki az apácáknál a konyhán dolgozott. Nem született gyerekük. Nagybátyám nagyon jópofa, vidám ember volt, sokat hívták lakodalomba gazdának, rengeteget énekelt. Sok ember járt hozzá... Néhány megkezdett munka, egy fényképtartó és egy kereszt maradt tőle. De volt székely kapunk, s egy „Nyughass Trézsi!-nk” is – mondja András Olga. – Ezen a nő fogja a laskasirítőt, s a férj megy a butykossal hazafelé. Ezeket elvitték a gyermekeim. A halállal is viccelődött. Volt egy fénykép is, amelyiken a koporsóban van, mert megcsináltatta egy asztalos komájával a koporsót s ráíratta: „itt az idő, el kell menni”, fogott egy fél liter pálinkát, s úgy ült bele a koporsóba... – emlékezett vissza unokahúga. A csíksomlyói Krisztusfaragó, akinek a sírja is hirdeti a ráragasztott nevet, 1988. január 4-én hunyt el. Daczó Katalin