Unitárius temploma fennállásának száznyolcvan éves évfordulójára készül Recsenyéd. A homoródmenti kis település számos jeles szülöttel büszkélkedhet: egyikük Balázsi Dénes ny. tanár, néprajzkutató és helytörténész a falu papjait és tanítóit vette számba. Az alábbiakban a Recsenyédi lelkészek című dolgozatából közlünk részleteket. [caption id="attachment_33980" align="aligncenter" width="1200"] Recsenyédi templom[/caption] A recsenyédi templom (második) felszentelésének 180. évét ünnepelve ne vegyék szentségtörésnek, ha próbálom összekötni a szülőfalum eme két nemes intézményének az említését a mai szerény eszmefuttatásomban1. A templomépítések, iskolaépítések és azok fenntartása és működtetése során a kicsiny unitárius falu hívei által felmutatott áldozatkészség követendő példa az utódok számára. Az önként felajánlott munkana­pok, anyagi és pénzbeli hozzájárulások kimutatásai ékesen bizonyítják a templomukhoz, lelkészeikhez, iskolájukhoz és oktatóikhoz való őszinte ragaszkodásukat. A recsenyédi embert templomszerető, lelkészei intelmeire hallgató, iskolabecsülő, tanulékony székelynek ismerte a két Homoród-mente. A vallási és faji türelmesség jellemezte a recsenyédieket évszázadokon keresztül. Ezt az egészséges ősi magyar hagyomány is meghatározta, hogy gyakran a szomszédos vagy távolabbi falvakból hoztak feleséget. Népegészség szempontjából ezt nagyon fontosnak tartották a falubeliek, akik elítélték a vérfertőzést és a vagyonra való testvér/rokon-házasságot. Az unitárius többségű faluban sok volt a behozott más felekezetű. Példának okáért az 1940-es években végzett egyik népszámlálási adat szerint: 287 lélek unitáriusnak, 32 reformátusnak, 11 római katolikusnak, 1 evangélikusnak és 1 ortodoxnak mondotta magát. Az unitárius templomot látogatták, és esetenként az unitárius lelkész szolgálatait vették igénybe a más vallásúak is. Templom- és iskolaépítések alkalmával falusfelek módján ők is derekasan kivették részüket, hozzájárultak a nagy közösségi vállalkozásokhoz. Az egyházközség lelkészei jó keresztény testvéri és felebaráti kapcsolatokat ápoltak a szomszédos unitárius vagy más felekezetű lelkészekkel és egyházi meg világi közigazgatásban dolgozó vezetőkkel. A község közigazgatási központja szerepében gyakran váltotta egymást Homoródszentpál és Homoródszentmárton. Nagyjelentőségű vidékfejlesztési munkának számított az 1870-i Nagy-Homoród-szabályozás, utána ugyancsak előremutató fontos esemény volt a falu mezőgazdasági életében a tagosítás (1900 előtt), majd a közbirtokosság megszervezése és sikeres működése. A recsenyédi Unitárius Egyházközség lelki életében az 1923-ban az Ifjúsági Egylet (később Dávid Ferenc Unitárius Nőegylet néven) megalakulása döntő jelentőséggel bírt. A templomi és templomon kívüli vallásos lelki művelődési élet kezdeményezője lett az egyleti tevékenység. Gál József lelkész Temetkezési Egyletet szervezett (1926), hogy az ősi székely kaláka szellemében segítsék a gyászoló családot. Lelkész utódai: a lendületes ifjú Fazakas József, „a népével együtt érző pap megértésre, áldozatra és cselekvő munkára tudja vezetni a népét”(Unitárius Közlöny XLVI. évf. 1936. október 10. szám) és a sokoldalú tehetségű Bede Emil, továbbá a szomszédos lelkészek a homoródmenti körből: az id. Báró József indította Unitárius Szószékben, az Unitárius Naptárban a homoródszentpáli reformer Ürmösi Józseffel (A halotti torozás. Unitárius Naptár 1935.79–80.) az élen, komoly nevelő munkát fejtettek ki azért, hogy megszüntessék a keresztény humánumtól idegen pogány torozás gyakorlatát. A Dalkör után társulati fúvószenekar megalakítását határozták el a recsenyédi férfiak. A falunak Népkönyvtárat szerzett a sikeresen működő Gazdakör (1906, 1937). Hetven gazda közös használatára szolgáló gépszínnel (tizedes mérleg, gyümölcsfa-permetező gép, gabonarosta, triőr stb.) rendelkezik a Gazdakör. Az összefogás szelleme kihat a falu lakosságának a gazdasági és civilizációs életszintje emeléséhez. A társadalmi-gazdasági életben haladást jelentett a tej-, a fogyasztási, a hitel- és gépszövetkezetek, valamint társulások megalakulása és életszínvonal-javító tevékenysége, amelyben vezető szerepet vállaltak a falu lelkészei és kántor-tanítói. A Tejszövetkezet (1929), majd a Hangya szövetkezeti (1931) bolt beindítása (1937) mind ezt a célt szolgálták. A Tejszövetkezet a jövedelemosztalékból vásárolt korszerű mezőgazdasági eszközökkel (vetőgép, szakeke, kukoricakapáló gép stb.) ajándékozza meg a tagjait. A vidék első méhészszövetkezetét Recsenyéden hozták létre 1913-ban. A méhészegyesület megtanítja a tagokat a méhészethez szükséges eszközök előállítására is. Modern mézpergetőgéppel látja el a tagságot. Balázs János kántor-tanítónk kedvezményezése elindította és tovább szervezte recsenyédi sikeren fellelkesülve a szomszéd falvak méhészeinek szaktanfolyamait is. A polgárosodás megmutatkozik az építkezésben, a táplálkozásban, higiéniában és a ruházkodásban is. Sajnos, gyorsan levetkőzik a népviseletet, és a népművészeti termékek előállítása is egyre jobban háttérbe szorul. Legsajnálatosabb a kivándorlás (a túlnépesedés és munkanélküliség miatt az Óceánon túlra) és aztán a polgárosodással (urizálás következménye) az egyke térhódítása a két Homoród-mentén. Az unitárius lelkészek és a központi egyházvezetés is felfigyelt ezekre a nemzetünk megmaradására ártalmas jelenségekre. A lelkészköri előadások (Balázs Ferencék tevékenységére gondolunk elsősorban), nőegyleti és ifjúsági rendezvények központi témája volt az elvándorlás és az elnéptelenedés megakadályozása. [caption id="attachment_33986" align="aligncenter" width="1000"] Recsenyédi iskola[/caption] Jó példájával járt elöl a huszadik század első negyedének robusztus alakú és monumentális jellemű lelkésze: Gál József, aki az ekeszarvát is megfogta, hogy a „recsenyédi sovány pecsenyét” (Pástilusból) pótolja, de a mezőn is lelkész maradt és prédikációtémákat forgatott a fejében (Unitárius Szószékben is közölt). Nemzetünk fennmaradásáért érzett felelőssége tudatában kilenc gyermekéből négyet értelmiséginek taníttatott a keresztúri gimnáziumban (egy lelkész Gyula, és hárman tanítók: Jenő, Dezső és Béla lettek) és a lányokkal is elvégeztette a polgári iskolát és szaktanfolyamokat. (Anekdotában hallottam: Gyalogosan ment le Székelykeresztúrra a diák fiaihoz szülői vizitálásra Gál József tiszteletes úr, hogy a megspórolt utazási költséggel a gyermekei zsebpénzét pótolja.) Később az ötvenes évek fordulóján visszatér ez a példamutatás, amikor Nagy Ferenc lelkészünk a hívei sokoldalú lelki művelésének érdekében megélt prófétai küldetése mellett, a páratlan intelligenciájú és művészi tehetségű ember, hogy hívei lelkéhez közelebb kerüljön, megpróbált falusi pap módjára gazdálkodni, de nem feledkezett meg abban a társadalmi és erkölcsi válsággal terhes korszakban arról, hogy négy gyermeke gondos és igényes nevelését vállalja.