borús égbolt
A téma az utcán hevert...
Szokták mondani, hogy a téma az utcán hever. Ezúttal is majdnem ott hevert. Pontosabban a Hargita Népe szerkesztőségéhez legközelebb eső kávézóban. Itt mesélte az egyik ismerősöm, hogy van neki egy ismerőse, aki elektromos autót vezet, és azon bosszankodik, hogy nincs feltöltőállomás Csíkszeredában. Pedig mégiscsak egy megyeszékhelyről van szó. Nehezemre esett elhinni, gondoltam, gyorsan utánajárok. Meg is találtam a világhálón azt a térképet, amelyik a világ valamennyi elektromosautó-töltő állomását feltünteti. Már csak Csíkszeredát kellett rajta megkeresni. És valóban, a legközelebbi töltőállomás Csíkmadarason található, ezenkívül Hargita megyében Homoródfürdőn, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson fordul elő. Úgy tűnik tehát, hogy ismerősöm ismerőse joggal bosszankodik. Ráadásul egyre több az elektromos autó a városban, meg úgy általában a nagyvilágon, így nyugodtan mondhatjuk, hogy jogos igényük az elektromos autót vezetőknek, hogy a közvetlen környezetükben találjanak feltöltőállomást. Látszólag ez a probléma viszonylag szűk réteget érint, de ha belegondolunk egy kicsit jobban, előfordulhat, hogy más következtetésre jutunk. Elég, ha eszünkbe jut: az Európai Parlament elfogadta azt az irányelvet, amely előírja, hogy legalább harminc százalékkal kell kevesebb szén-dioxidot kibocsátaniuk az újonnan forgalomba lépő nehézgépjárműveknek az Európai Unióban 2030-ra, a 2019-es szinthez képest. Az Unió döntéshozói egyáltalán nem rejtették véka alá, hogy ezzel az intézkedéssel az elektromos járművek elterjedését kívánják elősegíteni. Románia pedig az EU tagja, így számára sem kívánságműsor, hogy elősegítse az elektromos járművek terjedését. Ebben a megvilágításban kicsit abszurdnak tűnik, hogy egy Csíkszereda méretű városban nincs feltöltőállomás. Annál is jobban bosszanthatja a csíkszeredaiakat a dolog, hogy bezzeg Székelyudvarhelyen meg van. Persze legyinthetünk is akár, hogy Csíkmadaras azért nincs olyan nagyon messze, de amint egyre többen váltanak Székelyföldön is elektromos autóra, annál égetőbb szükségletté válik majd, hogy legyen minél több és minél könnyebben hozzáférhető feltöltőállomás.
A legkönnyebb konferenciákon szónokolni a környezettudatosságról, az éghajlatváltozásról, no meg az utcán tüntetni, és persze gyújtó hangú beszédet mondani a lelkesen tapsoló közönségnek. Sokkal nehezebb bármit is ténylegesen cselekedni. Például úgy megszervezni a feltöltőállomások hálózatát, hogy egyre többen komolyan fontolóra vegyék, hogy elektromos autóra váltanak.
Régi közmondás, hogy egy fecske még nem csinál tavaszt, de úgy tűnik, néhány fecske is kevés hozzá. Ezzel szemben sok kellene. Becsület szavamra nincs elektromos autóm, sőt ismerősöm ismerősét sem ismerem, de belátom: jogosan méltatlankodik, hasonló cipőben járó sorstársaival egyetemben. Ha egy ország komolyan gondolja, hogy az Unió felelős tagállamaként sajátjaként tekint annak környezetvédelmi célkitűzéseire és gyakorlatba ülteti az általa elvárt intézkedéseket, akkor biztosan jobban odafigyel majd arra, hogy megkönnyítse az elektromos autókkal járók dolgát.
Akkor is, ha azt az országot úgy hívják, hogy Románia. A „hagyd a csodába, megoldjuk okosba”-elv nem biztos, hogy ezúttal is működni fog. Ameddig az illetékesek nem intézkednek, a téma az utcán hever tovább.
Kiss Előd-Gergely
.jpg)
.jpg)
