tiszta égbolt
A tanúsítványok rengetegében
A Hivatalos Közlöny július 18-i számában jelent meg Vasile Daniel Suciu kormányfőhelyettes, régiófejlesztési és közigazgatási miniszter ama 2019/2185-ös rendelete, amely révén egy 2016 júliusában meghozott rendeletében szereplő egyik határidőt kitolta 2019. július 21-ről 2019. december 31-re. Ilyen jellegű határidőt elnapoló jogszabályok viszonylag gyakran születnek meg, s azokat lehet rosszallni, de erre jogosultságuk van az illetékeseknek. Ez esetben viszont szöget ütött a fejünkben, hogy az a fránya rendelet még aznap meg is jelent a Hivatalos Közlönyben, amikor azt ellátta kézjegyével a tárcavezető, arról nem is beszélve, hogy ugyancsak július 18-án keltezték a rendeletre vonatkozó átiratot is.
Lássuk, miről is van szó. A 2016. július 9-én megjelent 2016/996-os rendelettel módosították és kiegészítették az épület-energetikai auditorok atesztálására vonatkozó szabályzatot, amelyet annak idején 2010/2237-es rendelettel hagytak jóvá. Nos, a három évvel ezelőtt megjelent módosító és kiegészítő jellegű rendelet II-es szakaszában van egy olyan előírás, amely értelmében annak hatályba lépése időpontjától 3 évig (azaz 2019. július 21-ig) jelentkezhetnek atesztálási vizsgára az I-es, illetve a II-es szakmai fokozatra, de csak az építkezési és berendezési szakokon azok az auditorok, akik 2010. október 13-ig szereztek atesztátot. A jelek szerint valami gond lehetett ennek a július 21-i új határidőnek a betartásával, és sebtében megszületett az elhalasztó jellegű miniszteri rendelet. Idetartozik az is, hogy a szóban forgó tevékenységet, illetve annak piacszabályozását a régiófejlesztési és közigazgatási minisztérium felügyeli. Az sem mellékes, hogy a szakmabelieknek van egy érdekképviseletük is, az Épület Energetikai Auditorok Egyesülete (AAEC). Joggal lehetne kérdezni: miért is foglalkozik egy minisztérium a szóban forgó piac szabályozásával? Ennek megvan a maga oka, s mindenekelőtt talán az, hogy 2013-tól kezdődően az épület tranzakcióknak, azaz az épületekre vonatkozó adásvételi szerződések megkötésének kötelező előfeltétele az épületek energetikai hatásfokát atesztáló tanúsítvány. Ilyen dokumentumot bocsát, bocsáthat ki az országos szinten engedélyezett több mint 2000 energetikai auditor.
Nagy piac, nagy zűrzavar
Hazai viszonylatban évente épületre vonatkozóan több mint 300 ezer adásvételi szerződést kötnek meg. Azok száma 2017-ben meghaladta a 310 ezret (2018-ra vonatkozóan még nem hoztak nyilvánosságra hivatalos adatot), de voltak olyan évek is, amikor azok száma meghaladta a 350 ezret. Nos, ezekre kötelezően ki kell bocsátani az energetikai tanúsítványt, ami piaci elemzők szerint legalább 150 lejbe kerül. Ez azt jelenti, hogy éves viszonylatban minimum 10 millió eurót jelent az energetikai tanúsítványok „üzleti forgalma”. A tapasztalatok szerint előfordul, hogy ezek a bizonylatok nélkülözik a „helyszínelést”. Ezt nem mi állítjuk, hanem az AAEC elnöke, dr. Emilia Cerna-Marin mérnök, egyetemi tanár, aki a múlt esztendőben egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy tud olyan auditorról, aki a 2017-es évben több mint 10 ezer tanúsítványt bocsátott ki. Ez szerinte lehetetlenség, illetve képtelenség, már amennyiben ténylegesen elvégezte volna a méréseket és számításokat és mindegyik esetében kiszállt volna a helyszínre. Amúgy az AAEC illetékesei azt is megkockáztatták egy adott pillanatban, hogy a kibocsátott tanúsítványok jelentős hányada hamisított. „A bizonylatokat egyszerűen megírják. Személyesen én is kaptam egy auditortól egy olyan SMS-t, miszerint 24 órán belül kiállít egy energetikai bizonylatot Bukarestben 150 lejért és vidéken 160 lejért. Világos, hogy nem megy az el sehova, hanem valami számításokkal babrál, és kész. Nem biztosított a fiskalitás sem. Ezek egy nap alatt akár 10 munkálatot is elvégezhetnek anélkül, hogy arról nyilatkoznának” – így a szakmai szervezet elnök asszonya. Továbbá hallani arról is, hogy esetenként van olyan auditor, aki „igen jóindulatú” és hajlamos felsőbb energetikai osztályba besorolni azt az épületet.
Szabálysértés lehet, de bírság nincs
A jelenleg hatályos jogszabályozás arra kötelezi az auditorokat, hogy elektronikus formátumban küldjék be a régiófejlesztési minisztériumhoz az általuk kibocsátott tanúsítványokat legfeljebb a kibocsátási időponttól számított 30 napon belül. Ez rendjén is lenne, de a határidő be nem tartása esetén nem róható ki bírság, lévén, hogy arról a jogszabály nem rendelkezik. Amúgy 2017 novemberéig a jóindulatú auditorok ezt a dokumentumot az Országos Építkezés Kutatási-fejlesztési Urbanisztikai és Tartós Területi Fejlesztési Intézethez (URBAN-INCERC) küldték be, amely a régiófejlesztési minisztérium koordinálásában találtatott, azóta viszont az innováció és kutatásügyi minisztériuméban. Tehát ez az intézet már nem illetékes a tanúsítványok másolatának „fogadásában”. A minisztérium viszont soha nem hozott nyilvánosságra statisztikai adatokat, sem pedig ilyen vagy olyan közleményt az auditori tevékenységre, illetve a kibocsátott tanúsítványokra vonatkozóan. A lényeg az, hogy a minisztérium tulajdonképpen nem rendelkezik megfelelő adatbázissal, mármint az energetikai tanúsítványok tekintetében.
A megfelelő adatbázis hiánya másabb gondokat is generál: az építkezési felügyelőségnek (ISC) évente szúrópróba szerűen legalább a lejelentett energetikai tanúsítványok 10%-át ellenőriznie kellene, de ha nem létezik adatbázis, akkor miként. Különben az ISC a múlt esztendőben azt közölte, hogy nincs tudomása hamisított tanúsítványokról, továbbá azt, hogy 2018 első évnegyede folyamán az épületek energetikai teljesítményére vonatkozóan 189 ellenőrzést végeztek, megállapítva bizonyos hiányosságokat és elrendelve 100 különböző jellegű intézkedés foganatosítását. Mindezzel egyidejűleg szabálysértési pénzbírságokat is kiróttak.
Helytelen és téves lenne azt állítani, hogy az energetikai tanúsítványok terén általános jellegű a helytelen, a szabálytalan és a „nagyvonalú” gyakorlat, de az sem lehet rendjén, hogy túlontúl könnyűszerrel, esetenként pedig „távirányításos” eljárás révén kerül kibocsátásra a tanúsítvány. A tanúsítványnak megvan a maga jelentősége, már csak annak okán is, mert az ország teljes energiafogyasztásának mintegy 45%-áért a hazai épületek a „felelősek”, olyan körülmények között, amikor azoknak körülbelül 75%-a energetikai szempontból nem bizonyul hatékonynak. Még egy érdekes és sokatmondó számadat: hozzávetőleges becslések szerint országos viszonylatban 2,4 millióra tehető azon lakások száma, amelyek felújításra szorulnak, s azon belül hőszigetelésre. Tágabb összefüggésben pedig utalhatunk arra, hogy Románia vállalta az EU-val szemben, hogy 2030-ig legalább 27%-kal csökkenti az energiafogyasztást, s ennek érdekében a 2008 és a 2030-as időszakban minimum 2,3 millió euró közpénzt fordít az épületek hőszigetelésére.
Hecser Zoltán
Lássuk, miről is van szó. A 2016. július 9-én megjelent 2016/996-os rendelettel módosították és kiegészítették az épület-energetikai auditorok atesztálására vonatkozó szabályzatot, amelyet annak idején 2010/2237-es rendelettel hagytak jóvá. Nos, a három évvel ezelőtt megjelent módosító és kiegészítő jellegű rendelet II-es szakaszában van egy olyan előírás, amely értelmében annak hatályba lépése időpontjától 3 évig (azaz 2019. július 21-ig) jelentkezhetnek atesztálási vizsgára az I-es, illetve a II-es szakmai fokozatra, de csak az építkezési és berendezési szakokon azok az auditorok, akik 2010. október 13-ig szereztek atesztátot. A jelek szerint valami gond lehetett ennek a július 21-i új határidőnek a betartásával, és sebtében megszületett az elhalasztó jellegű miniszteri rendelet. Idetartozik az is, hogy a szóban forgó tevékenységet, illetve annak piacszabályozását a régiófejlesztési és közigazgatási minisztérium felügyeli. Az sem mellékes, hogy a szakmabelieknek van egy érdekképviseletük is, az Épület Energetikai Auditorok Egyesülete (AAEC). Joggal lehetne kérdezni: miért is foglalkozik egy minisztérium a szóban forgó piac szabályozásával? Ennek megvan a maga oka, s mindenekelőtt talán az, hogy 2013-tól kezdődően az épület tranzakcióknak, azaz az épületekre vonatkozó adásvételi szerződések megkötésének kötelező előfeltétele az épületek energetikai hatásfokát atesztáló tanúsítvány. Ilyen dokumentumot bocsát, bocsáthat ki az országos szinten engedélyezett több mint 2000 energetikai auditor.
Nagy piac, nagy zűrzavar
Hazai viszonylatban évente épületre vonatkozóan több mint 300 ezer adásvételi szerződést kötnek meg. Azok száma 2017-ben meghaladta a 310 ezret (2018-ra vonatkozóan még nem hoztak nyilvánosságra hivatalos adatot), de voltak olyan évek is, amikor azok száma meghaladta a 350 ezret. Nos, ezekre kötelezően ki kell bocsátani az energetikai tanúsítványt, ami piaci elemzők szerint legalább 150 lejbe kerül. Ez azt jelenti, hogy éves viszonylatban minimum 10 millió eurót jelent az energetikai tanúsítványok „üzleti forgalma”. A tapasztalatok szerint előfordul, hogy ezek a bizonylatok nélkülözik a „helyszínelést”. Ezt nem mi állítjuk, hanem az AAEC elnöke, dr. Emilia Cerna-Marin mérnök, egyetemi tanár, aki a múlt esztendőben egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy tud olyan auditorról, aki a 2017-es évben több mint 10 ezer tanúsítványt bocsátott ki. Ez szerinte lehetetlenség, illetve képtelenség, már amennyiben ténylegesen elvégezte volna a méréseket és számításokat és mindegyik esetében kiszállt volna a helyszínre. Amúgy az AAEC illetékesei azt is megkockáztatták egy adott pillanatban, hogy a kibocsátott tanúsítványok jelentős hányada hamisított. „A bizonylatokat egyszerűen megírják. Személyesen én is kaptam egy auditortól egy olyan SMS-t, miszerint 24 órán belül kiállít egy energetikai bizonylatot Bukarestben 150 lejért és vidéken 160 lejért. Világos, hogy nem megy az el sehova, hanem valami számításokkal babrál, és kész. Nem biztosított a fiskalitás sem. Ezek egy nap alatt akár 10 munkálatot is elvégezhetnek anélkül, hogy arról nyilatkoznának” – így a szakmai szervezet elnök asszonya. Továbbá hallani arról is, hogy esetenként van olyan auditor, aki „igen jóindulatú” és hajlamos felsőbb energetikai osztályba besorolni azt az épületet.
Szabálysértés lehet, de bírság nincs
A jelenleg hatályos jogszabályozás arra kötelezi az auditorokat, hogy elektronikus formátumban küldjék be a régiófejlesztési minisztériumhoz az általuk kibocsátott tanúsítványokat legfeljebb a kibocsátási időponttól számított 30 napon belül. Ez rendjén is lenne, de a határidő be nem tartása esetén nem róható ki bírság, lévén, hogy arról a jogszabály nem rendelkezik. Amúgy 2017 novemberéig a jóindulatú auditorok ezt a dokumentumot az Országos Építkezés Kutatási-fejlesztési Urbanisztikai és Tartós Területi Fejlesztési Intézethez (URBAN-INCERC) küldték be, amely a régiófejlesztési minisztérium koordinálásában találtatott, azóta viszont az innováció és kutatásügyi minisztériuméban. Tehát ez az intézet már nem illetékes a tanúsítványok másolatának „fogadásában”. A minisztérium viszont soha nem hozott nyilvánosságra statisztikai adatokat, sem pedig ilyen vagy olyan közleményt az auditori tevékenységre, illetve a kibocsátott tanúsítványokra vonatkozóan. A lényeg az, hogy a minisztérium tulajdonképpen nem rendelkezik megfelelő adatbázissal, mármint az energetikai tanúsítványok tekintetében.
A megfelelő adatbázis hiánya másabb gondokat is generál: az építkezési felügyelőségnek (ISC) évente szúrópróba szerűen legalább a lejelentett energetikai tanúsítványok 10%-át ellenőriznie kellene, de ha nem létezik adatbázis, akkor miként. Különben az ISC a múlt esztendőben azt közölte, hogy nincs tudomása hamisított tanúsítványokról, továbbá azt, hogy 2018 első évnegyede folyamán az épületek energetikai teljesítményére vonatkozóan 189 ellenőrzést végeztek, megállapítva bizonyos hiányosságokat és elrendelve 100 különböző jellegű intézkedés foganatosítását. Mindezzel egyidejűleg szabálysértési pénzbírságokat is kiróttak.
Helytelen és téves lenne azt állítani, hogy az energetikai tanúsítványok terén általános jellegű a helytelen, a szabálytalan és a „nagyvonalú” gyakorlat, de az sem lehet rendjén, hogy túlontúl könnyűszerrel, esetenként pedig „távirányításos” eljárás révén kerül kibocsátásra a tanúsítvány. A tanúsítványnak megvan a maga jelentősége, már csak annak okán is, mert az ország teljes energiafogyasztásának mintegy 45%-áért a hazai épületek a „felelősek”, olyan körülmények között, amikor azoknak körülbelül 75%-a energetikai szempontból nem bizonyul hatékonynak. Még egy érdekes és sokatmondó számadat: hozzávetőleges becslések szerint országos viszonylatban 2,4 millióra tehető azon lakások száma, amelyek felújításra szorulnak, s azon belül hőszigetelésre. Tágabb összefüggésben pedig utalhatunk arra, hogy Románia vállalta az EU-val szemben, hogy 2030-ig legalább 27%-kal csökkenti az energiafogyasztást, s ennek érdekében a 2008 és a 2030-as időszakban minimum 2,3 millió euró közpénzt fordít az épületek hőszigetelésére.
Hecser Zoltán
.jpg)