Karantén látásmód címmel rendhagyó fotókiállítást tett közzé nemrég a csíkszeredai Prisma Fotóklub. A világhálón elérhető videóban negyven fényképből álló fotókollázsban mutatták be, milyennek látták a szükségállapot idején bevezetett kijárási korlátozások utáni világot. Labancz Istvánnal, a fotóklub elnökével tegnap arról beszélgettünk, hogyan élték meg a fotóművészek a szükségállapotot.

New life/Új élet                                                                                                                         Fotó: Kőrössy Erika

Kérdésünkre Labancz István elmondta: a Karantén látásmód a Prisma Fotóklub első és emiatt értelemszerűen rendhagyó, vizuális kiállítása. A szükségállapot ideje alatt készült képek a karantén hangulatát, a bezártságot, a beszűkült teret, a kiútkeresést mutatja be. Amikor a fotózás is tiltott gyümölcs Mint részletezte, a legtöbben az ablakukból fotóztak, észrevették az árnyékot az otthonukban, az érdekességeket: egy villa, egy gyufa, de akár egy rajzszeg is lehet érdekes. Sokan hajlottak a minimalizmusra is. – Ez az állapot olyan a fotósoknál, mint amikor valamit nem szabad, akkor még jobban szeretnéd megtenni. És amikor nincs más, akkor elkezded keresni a környezetedben a témát: a szépet, az érdekeset. Én például rájöttem, hogy az ablakból nézve milyen színes a madárvilág a lakónegyedünkben. A madarakkal fejeztem ki az emberek közti távolságot, mert nálunk még a madarak is betartották a szükségállapot előírásait. Az egyik madár épp fészket épített, a csőrében hordozta hozzá az anyagot, és épp úgy nézett ki, mintha „csőrmaszkot” viselt volna – jegyezte meg. Hozzáfűzte: elég különleges maga a hangulat is, amelyen a fotós megpróbál a semmiből valamit előhívni, csak fényképezhessen. – Nem tudod megállni, hogy ne tegyél semmit. Az emberre a köhögés is többnyire olyankor tör rá, amikor nem kellene, az alkotás vágya is ugyanígy tör rád, és akkor szembesülsz vele, hogy nem lehet, keresed a témát és begörcsölsz – ecsetelte, hogy hogyan is nézett ki a szükségállapot az alkotó ember szempontjából. Az egyelőre a világhálón elérhető tárlat anyagában negyven fotó szerepel, a Prisma 12 tagja járult hozzá a közös fotókollázshoz. A negyven képet egyébként jóval több fotó közül válogatták ki. Ezek egy része egyébként legfeljebb „egészségügyi sétán” készülhettek a kihalt városról vagy pedig az otthonokban keresték a témát a fotklub alkotói. Megjegyezte: Spanyolországban is rendeztek hasonló, tematikus virtuális kiállítást, de egészen másként közelítették meg a témát. Például nem voltak a fotók között minimalista alkotások. Valós térben ősszel várható kiállítás Labancz István elmondta: a mozgóképes tárlat ötlete Tarczali Évától, a Prisma Fotóklub művészeti bizottságának vezetőjétől származott. Ennek pedig az volt a kiindulópontja, hogy a klubtagok amúgy is megosztották egymással fényképeiket a világhálón. – A legtöbb kép a bezártságot, a szorongást, a stresszt tükrözi, de akadnak olyan képek, amelyek az üres várost mutatják meg. Elég jó anyag gyűlt össze, kár, hogy nem vettek többen részt a projektben – fűzte hozzá. Akadt a fotóművészek közül olyan is, aki épp Skóciában tartózkodott, amikor kitört a világjárvány, így „idegen” fényképek is kerültek a válogatásba. Kérdésünkre Labancz István elmondta: most, hogy a szükségállapot után a hatóságok enyhítettek a járványügyi előírásokon, már tervezik, hogy a virtuális tér után valós térben is kiállítják ezeket a fényképeket. A tárlatot várhatóan ősszel rendezik meg.

Kiss Előd-Gergely