Magvas gondolatokat megfogalmazó, s gondolatközlő könyvet kaptam ajándékba: Albert Ildikó Szókratész védőbeszéde (AB-ART Kiadó, 2016.) című kötetét. Magyartanárként megragadott a kötet egyik írása – több is –, de ebben az anyanyelvünkről, a nyelvről szólt… „A nyelv és a beszéd tisztáz, pontosít, azonosít, szétválaszt, s ezzel oszlatja a káoszt és a homályt, érthetővé teszi a bonyolultat, felfoghatóvá teszi a tudást, gyönyörködtet, felemel, továbbvisz – ez a különleges képességünk szépsége, ez a szó ereje.” A nyelv az emberi kultúra, szellem legfontosabb ajándéka, terméke, agyunk biológiai felépítésének összetett, speciális készsége, amely a gyermekben fejlődik ki. Ösztön, fogalmazta meg Darwin: a nyelvi képesség „ösztönös hajlam egy mesterség elsajátítására”. Ma Noam Chomsky vallja, hogy minden egyes mondat, amelyet kiejtünk vagy megértünk, a szavak teljesen új kombinációjából jön létre, s a gyermekeknek már születésükkor rendelkezniük kell egy olyan tervvel, amely minden nyelv nyelvtanára érvényes, egy Univerzális Grammatikával, mely megmondja nekik, hogy lehet szüleik beszédéből kivonni anyanyelvük mondattani szabályait… A címbe emelt Szók­ratész védőbeszédéből idézem: „Kérdezni azért, hogy válaszolhassunk, válaszolni továbbmutató és építő gonddal, kimondani a hitet, megvallani a saját igazságot, felvillantani a többi vélt és lehetséges igazat. Felvázolni az elképzelt legjobb megoldást és végigjárni a leghelyesebbnek talált utat, mint gyakorlati útmutatást.” Albert Ildikó ezt teszi 172, hosszabb-rövidebb szövegben, s egy naptári év keretébe foglalva a legváltozatosabb témákról, életünk sok-sok problémájáról szól, okos, figyelmeztet, tartalmas indoklással alá is támasztja véleményét… Csak néhány témát említsek: A test okossága, A Magyar Kultúra Napja, Boldogságról, Március 15. Szabadság, Világok rendje, A tudás… S nem fellengzősen, nem kioktatóan, hanem azzal a gondolatattal, hogy „kimondani, leírni dolgokat gyakran már önmagában gyógyír, mely hasonlóan jót tesz hallgatójának és olvasójának…” Hiszen a szerző gyógypedagógus, főpszichológus, aki az emberi értelem mélyebb rétegeibe is belelát, s ha szükséges, gyógyít, mert „szükségünk van személyes életfilozófiára…” – vallja. „Mondani szépen igazunkat, élni elveinket, megélni gondolatainkat, átélni az eszmét és leélni egy igaz életet – a legtöbb, ami embernek megadatott.” Úgy legyen! Diákjaimnak is ezt az üzenetet továbbítom, de másoknak is… Köszönöm, köszönjük Albert Ildikónak ezt a kötetet, gondolatait, hogy leírta, eljuttatta hozzánk! Málnási Ferenc ny. magyartanár, Kolozsvár