Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A környék unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. [caption id="attachment_29710" align="aligncenter" width="620"] A székelyudvarhelyi unitárius templom orgonája[/caption] Könnyű feladatnak ígérkezett a székelyudvarhelyi unitárius templom orgonájának történetét megírni, hisz a székely város unitárius egyházközsége a legkésőbb alakultak egyike. Mégis, tanulmányozva az okiratokat, érdekfeszítő, megválaszolatlan kérdések sokasága merült fel. Az orgonatörténet szempontjából fontosnak tartottam a templomépítés néhány mozzanatát felidézni. Kisgyörgy Sándor egykori udvarhelyi lelkész a Visszaemlékezés a székelyudvarhelyi unitárius egyházközség megalapítására című írásában megokolja az egyházközség késői létrejöttét: „nem voltak a megelőző időben vezető szellemű emberek, akik a vallás iránti buzgó szerelem érzésével egyházközség-alapításra gondolhattak volna, és ha valamely családnak unitárius papra szüksége volt, valamelyik szomszéd falusi papot kérte fel beszolgálásra, nevezetesen a kénosit, mint a legközelebb lakó unitárius papot, Jakab Sándort, ki az 1860-as években gyakran teljesített ilyetén papi szolgálatot.” Az 1872-es zsinati egyházi főtanács kimondta a székelyudvarhelyi unitáriusok társegyházközséggé minősülését s a kénosi egyházközséghez való csatolását, ilyen név alatt: Kénos-Udvarhelyi Unitárius Egyházközség. Ez annak is köszönhető volt, hogy az udvarhelyi egyházközség élére olyan emberek kerültek, mint Daniel Gábor főkirálybíró, Kénosy Béla vármegyei főjegyző, Jakab Lajos árvaszéki ülnök, Jakab Dezső jegyző, Szőcs Márton királyi ügyész, Pálfy Ferenc vármegyei levéltárnok, akiket, mint Bölöni Vilmos, egykori lelkész írta, „[…] az élet hívatása szólított be az unitárius községekből a városba”. Az első istentiszteletet 1872. október 6-án, a vármegyeszékház nagytermében tartották. „Nemcsak a székelyudvarhelyi hívek, hanem az Egyház is mindinkább érezte Székelyudvarhelyt egy templom építésének szükségét” – írja Bölöni Vilmos. Ferencz József püspök és id. Dániel Gábor főgondnok aláírásával gyűjtőívet bocsátottak ki. A gyűjtés 5 éven keresztül folyt és 7200 koronát eredményezett. 1906. július 6-án leteszik az alapkövet, „egy rövid ima kiséretében”. A templomépítéssel az egyházközség Pákey Lajos kolozsvári építészmérnököt bízta meg, aki egy korábban, 1902-ben elkészített tervét használta fel, s amelyet az E. K. Tanács elfogadott „s amely, hála az Isteni gondviselésnek és a hagyományos unitárius buzgóságnak, 54000 korona költséggel 1908-ban megvalósult”. A templomban felépített orgona történetét kutatva érdekes adatra bukkantam: az 1988-ban kiadott körlevél és kérdőív, amely az egyházközségi orgonák állapotára vonatkozott, a Székelyudvarhelyről érkező kérdőíven meglepő adatot találtam, arra a kérdésre, hogy volt-e előzőleg orgona az egyházközségben, ezt válaszolták: „igen, használhatatlan állapotban a nyárád­szent­mártoni egyházközségnek volt adományozva, a jó állapotban levő sípok esetleges felhasználására”. Ugyanakkor Dávid István Műemlék orgonák Erdélyben című könyvében ezt írja: „A régi orgonát Szabó János készítette. Jelenleg a nyárádszentmártoni unitárius templomban van.” A nyárádszentmártoni bejegyzésnél pedig megtudjuk, hogy az orgonát 1907-ben adományozták az udvarhelyiek. Nehezen elképzelhető, hogy volt orgona az udvarhelyi egyházközségben 1907 előtt, a felsorolt egyházközség történeti adatai sehol sem utalnak erre. De a nyárádszentmártoni 1988-as kérdőív sem említi, hogy az orgona Udvarhelyről volna: „1863-ban jegyzőkönyv szerint az orgona már megvan.” Vásárlási évét kérdőjellel 1861-re teszi. Ebben az évben még nem létezett az Udvarhelyi Unitárius Egyházközség, és a kénosi jegyzőkönyvek sem említenek orgonát. Ha megnézzük a nyárádszentmártoni 1953-as, a háború rombolásai után helyrehozott orgona képét, akkor elmondhatjuk, hogy megfelel az Erich Türk által megfogalmazott Szabó János-orgona leírásnak: „1840–1858 között általában hátuljátszós, barokk stílusú pozitívakat épített. Homlokzatuk egyszerű, de elegáns. Tipikusak a függöny formájú díszek, melyeket talán szülőfalujának(Magyarigen)Hahn-orgonája ihletett.” Így a kérdés a nyárádszentmártoni orgona tüzetes felméréséig, illetve újabb bizonyítékok nyilvánosságra kerüléséig nyitott marad. A székelyudvarhelyi egyházközségben, 1898-ban adódik egy harmónium vásárlására kínálkozó alkalom, Nagy László református énekvezér ajánl fel egyet megvásárlásra. A keblitanács „ez idő szerint semmi indokot nem találván a megvételre, a vásárt szükségesnek nem tartja”. Az orgonával kapcsolatos első jegyzőkönyvi bejegyzések 1906-ból valók, ekkor készül a templom karzata. A szeptember 20-án tartott keblitanácsi gyűlésen meghatározzák, hogy az orgona alatt sűrűbb gerendázat szükséges. Nem tudjuk, pontosan mikor kötötték meg a szerződést a Csioflek testvérekkel, mert a következő jegyzőkönyvi adatunk 1907 decemberéből való: „2. Lelkész afia jelenti, hogy a Csioflek testvérek kik jelenleg az orgonával dolgoznak azt az ohajtásukat fejezték ki, hogy miután az orgona szerződés szerint hét változatunak van tervezve, ők az orgona teljesebb tétele czéljából feltétlenül szükségesnek tartják egy nyolczadik az ugynevezett salicionál változatnak a betételét. Ezt most, munka közben, olcsóbban eszközölhetnék, mint majd későbben, a befejezés után. Mivel pedig Szabó György, ki az orgonát ajándékképpen készítette, a felajánlott 2400 kor.-nál többet áldozni nem hajlandó, kérdi a gyűlést hogy közköltségen volna-e hajlandó beállíttatni.” A gyűlés szakértő kikérdezését javasolja. Úgy tűnik, mégis beleegyeztek, mert 2 hónap múlva a lelkész jelenti: a salicionál változat beépítésére megegyeztek az orgonakészítővel 150 koronában. Tehát az orgona elkészítéséhez szükséges pénzt egy helybeli református, Szabó György és neje, Binder Katalin adományozták 2400 forint értékben. Az új orgona egymanuálos, 54 billentyűvel, a pedál 18 billentyűs. Regiszterei: Principál 8’, Octav 4’, Szalicionál 8’ Varázs hegedű – Bordon 8’ – Flóta 4’ Mixtur 2 soros, Subbasz 16’ Pedál copula. Több adatunk az orgona készítésével kapcsolatban nincs, amit biztosan tudunk, hogy 1908. május 24-én volt a templom felszentelése, amelyen részt vett Ferencz József püspök is. Az 1908 júniusi Unitárius Közlöny beszámol az eseményről és megjegyzi, hogy oly sokan voltak „hogy a püspököt kísérő papság fennállva hallgatta végig” az istentiszteletet. Az 1928-ban kiadott 1928/604-es, az orgonák javításával, újak készítésével foglalkozó rendeletre adott válaszlevelében, Pálffy Ákos homoródszentpáli énekvezér-tanító epésen megjegyezte: „Az udvarhelyi orgonát egy hangzatos címnek örvendő »művész« építette, s az orgona, bár alig 10-15 éves, használhatatlan.” Úgy érzem, Csioflek Miklós orgonaépítő-javító munkásságát ismerve, hogy az énekvezér véleménye nem fedi a valóságot. Az első világháború idején 31 orgonasípot a principal homlokzati sípjaiból rekvirálták. Ezeket mindmáig nem sikerült pótolnia az Udvarhelyi Egyházközségnek. A következő időszakból nincs más adatunk, csak a már említett 1928-as vélemény, amely szerint 15 évre az építés után az orgona használhatatlan volt. Az 1988-as kérdőívre adott válaszok kapcsán, amely a nagyobb javításokra vonatkozott: „lelkész-szakértők javították az utóbbi 30 évben, ifj. Szász Dénes és Lukácsi Mózes több alkalommal.” A két lelkész 1946. november 16-án levelet intézett az E. K. Tanácshoz, amelyben írják, „hogy amennyiben valamelyik egyházközségünkben orgonajavítási munkálat válik szükségessé, minket figyelembe venni és az illető egyházközség elöljáróságának figyelmét ránk felhívni és minket ajánlani sziveskedjék, annál is inkább, mert jutányosan dolgozunk, mégis megfelelő szaktudással rendelkezünk ahhoz, hogy elromlott orgonáinkat kijavítjuk.” Ugyancsak az 1988-as kérdőív, használhatónak értékeli az orgonát, ennek ellenére rá egy évre, 1989-ben megjegyzik a keblitanácsi gyűlésen: „Az orgonán a legszükségesebb javításokat el kellene végeztetni.” De a várt javítás nem történik meg, „egyelőre más mód nincs, mint kérni Lukácsi Mózes énekvezérünket, ügyeljen egészségére, maradjon az orgona mellett s hallassa az orgona szép hangját, még akkor is, ha a sípok elhasználódtak.” 1996. október 28-i bejegyzésben olvashatjuk, hogy az orgona javítását két udvarhelyi ember vállalta el, de csak a következő évben esedékes a javítás. Mégis 1997. augusztus 31-én Bán Miklós énekvezér a következőket javasolja a keblitanácsi gyűlésen: „Az orgona leromlott állapotban van. Tudott dolog, hogy az oroszok annak idején, a principal sípokat minden templom orgonájából kiszedték, elvitték(!). Aztán hozzá nem értő kezek javítás helyett még tovább rontották. A városban egyedüli lábpedálos orgona, érdemes megjavítani, úgy a sípokat, mint a lábpedált. Nem kell kapitális javítást végezni, csupán a hibákat kijavítani. Udvarhelyen van képzett orgonajavító, el is vállalná.” Sajnos az orgonajavítás még 1999 végén sem következett be. Ekkor indítványozzák az amerikai (atlantai) testvérgyülekezet ajándék pénzét orgonajavításra használni. Kedei Mózes tiszteletes, az ajándék célirányos küldésével összeegyeztethetetlennek látja a javítást. Végül 2000-ben olvashatunk orgonajavításról: „Az orgona részleges javítása is megvalósult. A javításhoz az Illyés Alapítvány adta a pénzt.” Sajnos ez sem tartott sokáig, a múlt évben, orgonafelmérő utunkon megállapíthattuk, hogy az orgona használhatatlan. Sok fehér folt van ennek az orgonának a történetében. Remélem, hogyha a többi jegyzőkönyv is hozzáférhető lesz, ezek a foltok eltűnnek és kiegészíthető lesz az orgona története.