borús égbolt
A székely és a biztonsági őrök
Jó dolog a „civilkedés”, vagyis valamilyen civil szervezet tagja lenni, mert így el lehet jutni olyan helyekre is, ahová családilag nem mindenki engedheti meg magának a kirándulást. Így jutott el Bécsbe az az idős bácsi is, aki előbb nagy riadalmat keltett egy aranyműves üzletben, majd a személyzet az ablaküvegre tapadva ámuldozott rajta. A bácsi csoportját félpanziós ellátásban szállásolták el az osztrák fővárosban, ami azt jelentette, hogy reggelit és vacsorát adtak a szálláson, az ebédet viszont maguk kellett megoldaniuk. A székely embernek viszont mindig jó útitárs a szalonna, a házi kenyér és a hagyma, a bácsi is ezzel feltarisznyálva indult neki a nagyváros utcáinak. Amikor eljött az ebédidő, elővette a tarisznyából a kenyeret, szelt egy „sorkolatot”, a szalonnából is metszett egy szeletet, hagymát hámozott, s amúgy komótosan egy szökőkút párkányán támaszkodva egyik lábával, a térdén könyökölve, mutató- és hüvelykujja közé csípve a hagymát, a szalonnát a mutató- és a nagyujja, illetve a kenyeret a nagyujj és gyűrűs között tartva, a halnyelű bicskájával mindenből egy-egy falatnyit aprítva enni kezdett. Csakhogy szemközt, az út túloldalán épp egy aranyüzlet volt, az éber biztonsági őrök pedig kiszúrták az öreget, és rögtön készenlétbe álltak, amint látták, hogy a lánc végén lógó halnyelű bicska a zsebből kikerült és a pengéje megvillant. Nagyon elámultak viszont, amikor látták, hogy az öreg bozontos bajuszát ajkai fölül félresimítva, amúgy pengeélről szaporán kapkodja be a kenyérből, szalonnából és hagymából álló katonákat. Megnyugodva, hogy nem rabló, nem is terrorista a „késes ember”, hamarjában az ablakhoz hívták az üzlet személyzetét, de még a bent ácsorgó vásárlókat is, mivel szerintük ilyen látvány szökőévben egyszer adódik. Így nézhette végig néhány csoporttársa is az öregnek az üzletből, hogyan falatozik a székely ember Bécsben.
Jánossy Alíz
