tiszta égbolt
szórványos felhőzet
A pezsgő elmaradt
Szerdán annak rendje s módja szerint, és igen gyors tempóban sor került mindazon parlamenti eljárásokra, amelyek velejárói egy kormányprogram elfogadásának, valamint egy új kormány megszavazásának. Minden jel arra mutat, hogy egy igen részletes és pontos forgatókönyv rögzítette a szerdainak minden egyes mozzanatát, mármint ott a parlamentben, a két ház együttes ülésén. Ilyenképpen különösebb meglepetések nem is következhettek be, talán csak néhány, akár pikánsnak is nevezhető történés a miniszterjelöltek szakbizottságok általi meghallgatása során. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra, hogy amint az várható volt, a három ellenzéki párt (a PNL, az USL és a PMP) honatyái fogalmaztak meg kifogásokat, fenntartásokat, sőt a két ház együttes ülésén egyes miniszterjelölteket illetően konkrét, „névre szóló” bírálatokat is. Amint az ismeretes, a kormánykoalícióval már előzetesen megkötött együttműködési protokollum jegyében, valamint a kedd esti egyeztetés után az RMDSZ-es honatyák is megszavazták a kormányprogramot, illetve a kormány összetételét. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke igen mértéktartó expozéjában többek között arra utalt, hogy a hazai társadalom jelenleg is komoly válságban van és bizalmi válsággal is küzd. Most viszont a december 11-i választások nyomán elérhető közelségbe került az új kezdet lehetősége. Nyomatékolta azt is, hogy az RMDSZ nem ad biankó csekket a kormánynak, de partner lesz az amúgy ígéretes kormányprogram ama előírásainak a véghezvitelében, amelyek munkahelyteremtést, életszínvonal-növelést, infrastruktúra-fejlesztést stb. jelentenek, jelenthetnek. Ugyanakkor azonban igen tapintatosan arra is utalt, hogy a kormánytagjelöltek között van egy olyan személy, aki annak idején igen ellenséges magatartást, viszonyulást tanúsított a magyar nemzeti kisebbséggel szemben, s ezt mindmáig fájlalják, illetve rossz néven veszik. Lehet, nem akart ünneprontó lenni, s nem nevesítette azt a bizonyos személyt. Talán jól tette, talán nem. Ez utóbbi összefüggésben megemlíthetjük, hogy amikor Johannis államelnök elutasította a szociáldemokraták első kormányfő-javaslatát, akkor az RMDSZ elnöke úgy vélekedett, hogy az alkotmányossági szempontból nem kifogásolható, de indokolt lett volna, ha az államelnök nyilvánosságra hozza az elutasítás érveit. Nos, ha ez így igaz, akkor szerdai expozéjában is „nevén nevezhette volna” az RMDSZ elnöke azt a bizonyos személyt. Már csak azért is, mert utólag ilyen-olyan találgatások láttak napvilágot egyes sajtóorgánumokban.
A kormányprogram valóban ígéretes, s csak drukkolni lehet azért, hogy annak minden egyes előírása maradéktalanul megvalósuljon, s azon határidőkre, amelyek szerepelnek a kormányzási, valamint törvényalkotási, a kormánykoalíció által felvázolt „menetrendben”. Vannak viszont, akik eleve szkeptikusak. Talán azok közé sorolható maga az államelnök, Klaus Johannis is. Lehet, hogy tévedünk, amikor ezt állítjuk, de mindenképpen meggondolkoztató a Cotroceni-palotában szerda este lezajlott beiktatási ceremónián elhangzott expozéjának egyik mondata: „Remélem, egy napon majd megmagyarázzák nekem, hogy miként is fogják csinálni oly módon, hogy bele lehessen illeszkedni a 3 százalékos költségvetési hiányba, növeljék a béreket, csökkentsék az adót, az áfát és sok más dolgot. Én azt kívánom, hogy vigyék véghez ezeket a dolgokat.” Mi ezekből a szavakból azt olvassuk ki, hogy az államelnöknek kételyei vannak a tekintetben, hogy a sokat ígérő bér- és jövedelemnövelési kilátásba helyezett intézkedések hogyan valósulhatnak meg az adóterhek csökkentése közepette, oly módon, hogy a költségvetési hiány se haladja meg a 3 százalékot. Ezt a kérdésfelvetést mások is megfogalmazták, köztük tekintélyes hazai költségvetési és pénzügyi szakemberek. De ez egy más ügy, s majd az idő eldönti, hogy volt-e ok az aggályoskodásra…
Visszatérve a beiktatási ceremóniára. Túl ezen a szkeptikus hangvételű államelnöki megjegyzésen, Klaus Johannis részéről nem hiányzott a „szurkapiszka” sem, amikor is a beszédét a következő mondattal zárta: „Dragnea elnök úr! A televízióból tudtam meg, hogy ön az egyetlen, aki elejétől végéig ismeri a kormányprogramot. Szépen kérném, hogy tanítsa meg őket is!” A „megtanítás” alatt bizonyára arra célzott, hogy az aznap délelőtti parlamenti meghallgatás során egyik-másik miniszterjelölt meg-megbotlott a kormányprogram ismertetése tekintetében. Lehet, hogy az államelnöki sikerkívánáson túl ezért is nem érdemesültek arra, hogy előkerüljenek a pezsgővel teli poharak és koccintással „tetőzzék meg” a jókívánságokat. Egyébként a kormánytagoknak sietniük kellett, lévén, hogy szerdán a késő esti órákban már meg is tartották az első kormányülést.
Hecser Zoltán
