A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Csarnahó, Felvidék                                                                                                                    Fotó: Wikipédia

Debrőd, Felvidék                                                                                      Fotó: kurir.hu

Mai településismertetőnk CSARNAHÓ Más néven Gyopáros, szlovákul: Černochov, község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. Az Osztrák–Magyar Monarchia szétesése után a Csehszlovák Köztársasághoz tartozott. A Bécsi döntés alapján 1938-ban Magyarországhoz, Sátoraljaújhely járásához csatolták. 1298-ban „Chenohou” néven említik. Lakossága mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel, ezen belül főleg szőlőtermesztéssel foglalkozott. Földbirtokosai gyakran cserélődtek. 1475-ben „Csarnazo” néven említik a Rozgonyi család birtokaként. A 16. század elején Pálóczi Imre birtoka, majd a sárospataki Szent Klarissza-kolostorhoz tartozott. 1530-ban Perényi Péter kiűzte az apácákat. A 16. század második felétől birtokosai voltak a Wiczmándy és a Torda családok, a sárospataki uradalom, majd a Bánffy, az Eödönffy, Dobó, Gerendy és Czékey családok. 1787-ben 69 házában 386 lakos élt, akik többségükben reformátusok voltak. A község református. Gyülekezete egykor népes létszámmal büszkélkedett. Az 1793. július 8-án felszentelt klasszicista stílusú református temploma műemlékvédelem alatt áll. Korábbi templomáról írásos források szólnak, illetve bizonyságul a mai épület falába beépített feliratos kövek tanúskodnak erről. A település még ma is túlnyomórészt magyar. 1910-ben 435-en lakták; 2001-ben 228 lakosából 176 magyar és 52 szlovák volt. 2011-ben 208 lakosából 135 magyar és 72 szlovák. Becsült lakossága ma 199 lélek. (Charta XXI/Suzana Guoth – Wikipédia, Bodrog­koziek.com) DEBRÁD Neve szlovákul Debraď, falu a mai Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában, a Bódva-völgye lankás dombjai között fekszik, Kassától 27 km-re délnyugatra. Búcsújáróhely, búcsúját június 27-én, Szent László király ünnepén tartják. A helyi legendák szerint Szent László királyunk megpihent a közeli réten, és lába nyomán forrás fakadt. Első említése a 13. századból, IV. Béla idejéből származik. A 18. században, a török kiűzése után viszont gyakorlatilag elnéptelenedett a falu, ezért Szegedről telepítettek ide juhászokat, és ez lehet a magyarázata annak, hogy a falu a mai napig megőrizte az ő-ző nyelvjárást. 1910-ben 606-an, túlnyomórészt magyarok lakták. 2011-ben 375 lakosából 201 magyar és 137 szlovák. Ma mintegy 400 lakosa van, többségben magyarok. A világon egyedülállónak számító vörösfenyő-konstrukcióból készült templom hívja fel magára a figyelmet. Falait csak a képzelőerő építi fel. Rendkívül természetbarát, hiszen a benne nőtt fák teljesen sértetlenek maradhattak. A látnivalók közül a Szent Péter és Pál tiszteletére emelt római katolikus templomot kell megemlíteni, (ép. 1834–36-ban). A belső gazdagon díszített festményekkel, köztük látható, amint Szent László vizet fakaszt a sziklából. Értékes a régi temető, valamint a népi építészet remekei, amelyek természeti szépségekkel együtt a Kárpát-medence legszebb helyei közé emelik Debrádot. (Charta XXI/Surján Cecília – Wikipédia, Csemadok.sk, Eloepieszet.hu, Debrad.sk) Mai feladványunk

Domokos, Erdely                                                                                                                               Fotó: Charta XXIGombos, Vajdaság                                                                    Fotó: Charta XXI