A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Alsópél, Felvidék                                                                     Képeslap, 1910

Forrófalva, Moldva                                                                                                                             Fotó: Wikipédia

Mai településismertetőnk ALSÓPÉL Község a Felvidéken, a mai Szlovákiában; neve szlovákul Dolný Pial, németül Unter-Pill. A Nyitrai kerület Lévai járásában, Lévától 18 km-re délnyugatra fekszik. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, ezután Csehszlovákia része lett. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt. 1251-ben „Peel” néven említik először Péli Balázs fiainak: Istvánnak, Bélának és Miklósnak birtokaként. 1316-ban „Pel” a Bolyar és Péli család birtokaként szerepel. Faluként 1470-ben említi először oklevél. Helyi nemesek birtoka, a Gyura és a Baracsky nemzetségeké, majd a 17. századtól a Hunyadi és Bercsényi családoké. 1715-ben említik szőlőhegyét. 1720-ban szabó, takács és 31 adózó család élt a településen. 1828-ban 179 házában 808 lakosa volt. Római katolikus temploma 1720-ban, a korábbi gótikus templom helyén épült barokk stílusban. A községhez tartozik a Láz-puszta is. 1890-ben 953 lakosából 633 szlovák és 298 magyar anyanyelvű volt. 1900-ban 1145 lakosából 682 szlovák és 453 magyar anyanyelvű volt. 1910-ben 1347 lakosából 883 magyar, 460 szlovák és 4 német anyanyelvű volt. 1919-ben 1320 lakosából 1154 csehszlovák (!), 137 magyar, 20 német és 9 egyéb nemzetiségű volt. 1941-ben 1395 lakosából 1227 magyar és 161 szlovák volt. 1991-ben 1079 lakosából 1017 szlovák és 52 magyar volt. 2011-ben 961 lakosából 869 szlovák és 38 magyar. (Charta XXI/Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna) FORRÓFALVA Román neve Faraoani, csángó magyar település Romániában, Bákó megyében. A Szeret bal partján, Bákótól délre fekvő település. A Moldvai-hátság egyik központi települése, dombvidék veszi körül. A falu nem volt a történelmi Magyarország része, bár ez a moldvai terület több ízben is volt részben vagy ténylegesen is magyar fennhatóság alatt. Nevét Ștefan cel Mare vajda törökellenes háborúi idejében élt Forró nevű vitézről kapta, ő népesítette be a falut. A 15. században huszita magyarok telepedtek le itt, akik a magyarországi üldözések elől menekültek Moldvába. 1606-ban Forojano, 1641-ben Forwan, 1683-ban Forouan, 1807-ben Faraoani, 1902-ben pedig Forou-Falva néven írták. Az 1898-ban végzett népszámlálás adatai szerint 1508, többségében római katolikus lakosa volt, melyből 1443 magyar volt. Habár a lakosság többsége most is magyar anyanyelvű, 2002-ben mindössze 4 fő vallotta magát magyarnak, 41 pedig csángónak. A falu híres szülötte Petrás Ince János (1813–1886) lelkész, újságíró, folklorista, nyelvész, balladagyűjtő, a moldvai magyar népköltészet első kutatója. Az ő gyűjtése során vált ismertté a Csángó Himnusz. Itt szolgált Pater Dominicus Migliorati, Filottranó- ban született pap, aki 1860-ban került ide, és egyike azon kevés olasz származású lelkésznek, akik megtanulva a magyar nyelvet segítették a moldvai magyar közösséget. (Charta XXI/Virt László, Simó Márton – Wikipédia, Tánczos Vilmos [Gyöngyökkel gyökereztél]) Mai feladványunk

Alsóittebe, Vajdaság                                                                                          Fotó: WikipédiaAvasújváros, Erdély                                                                                                    Fotó: Charta XXI