A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Almásmálom, Erdély                                                                                                     Fotó: Tetcu Mircea Rareș

Dezsőháza, Erdély                                                                                                               Fotó: nyugatijelen .ro

Mai településismertetőnk DEZSŐHÁZA Falu Romániában, Pankota közelében, a Par­tiumban, Arad megyében található, Selénd községhez tartozik. Román neve Satu Mic. A trianoni békeszerződés előtt Arad vármegye Tornovai járásához tartozott. A falut 1888-ban említette először oklevél már a mai Dezsőháza néven, mert 1870 táján Deseő Ádám Arad megyei alispán alapította, és a település az ő nevét vette fel. 1910-ben 707 lakosából 694 fő magyar, 9 német volt. 2002-ben 225 lakosa közül 137 fő (60,9%) román, 87 (38,7%) magyar, 1 fő (0,4%) német nemzetiségű. Ma becsült lakosság 209 fő, amelyből 55 magyar. A falu helyén már a középkorban virágzó település volt, amely a török hódoltság alatt elenyészett. Területére a XVIII. század második felétől szétszórtan szegedi dohánytermesztők, a múlt században pedig gyevi, felsőtanyai, részben mindszenti nincstelenek, pásztorok, cselédek telepedtek le. Dezsőháza a külvilágtól szinte teljesen elzártan él. Nagyon kevés gyermek van az elöregedett kis faluban, ahol szaporodnak az üresen álló házak. Nincs magyar nyelvű oktatás. Egyetlen magyar közösségi élmény és „társasági élet” a vasárnapi templombajárásban merül ki. Dezsőházától Menyházáig járja a vidéket a horvát származású Sztojanovics Péter római katolikus plébános, aki az elmúlt három évtizedben tanúja volt a magyar közösség felgyorsuló fogyásának. (Charta XXI/Suzana Guoth, Simó Márton, Bgzrt.hu, Aradihirek.ro, Wikipédia) ALMÁSMÁLOM Neve 1910-ig Málom, románul: Malin; falu Apanagyfalu községben Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében, zsákfalu. A helyben is elterjedt magyarázat szerint elnevezése a latin ’malum’ (’alma’) szó nyílt ejtéséből, valójában a ’malom’ szó nyelvjárási változatának összeolvadásából származtatható. Első fennmaradt okiratos említései: Malom (1305), Malon (1368) és Maalom (1503). Első említésétől a 16. századig a Bethlen család birtoka volt, akiket málomi földjük és jobbágyaik sűrűn kevertek konfliktusba a bálványosi várnagyokkal. 1407-ben határában egy bizonyos Endrevárat említettek. A 17. század elején birtokosai között feltűnnek a Haller, a Bánffy és a Wesselényi családok. A 19. század elején számos földesúr osztozott rajta, a legtöbben a Bethlen-családból. 1876-ig Belső-Szolnok, majd Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. A népszámlálások szerint magyar lakosságának túlnyomó többsége református vallású volt. Az 1930-as évekig jelentősebb zsidó közösség is lakta, amelynek tagjait előbb német, illetve magyar anyanyelvűként, majd zsidó nemzetiségűként írták össze. 1880-ban 838 lakosából 424 volt református, 384 görögkatolikus és 29 zsidó vallású. 2002-ben 492 lakosából 246 volt ortodox, 210 református, 19 pünkösdi, hat görögkatolikus és hat adventista vallású. Ma 420 lakosából 120 magyar. (Charta XXI/Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna, Diaszporaalapitvany.ro, Eloerdely.ro, Wikipédia) Mai feladványunk

AlsóbodokAlsósimánd