borús égbolt
A nagymamák dobozai
Sokszor összedőlt a sarokban vagy a szekrény tetején összerakott sörösdoboz-gyűjtemény. Ez azokban az időkben volt, amikor még itthon értéknek számítottak az üres dobozok. Ekkor még nem tudtam, milyen a sör íze, a környezetrombolás sem érdekelt. A dobozok színt vagy legalább színfoltot vittek az életünkbe. Látványos nyomai voltak ezek a Nyugatnak – itt keleten. A dobozokat sokféleképpen lehetett rendezni… Amíg össze nem dőltek.
A Franck kávésdoboz sem őrizte a kávé illatát, amikor benne kutakodtam. A rozsda már kiütött rajta. A nagymamámnak érték volt még a doboz. Ebben tartotta a tűt, a cérnát és a gyűszűt. Még mi minden került ebbe a dobozba, arra már nem emlékszem, de az érzésre igen, hogy milyen jó volt felnyitni és belematatni.
A nagymamák ma is félreteszik a jó dobozokat. Ma már nem kell annyi tű, cérna és gyűszű, amennyi doboz üresedik egy családban. A nagymamák ma is minden dobozt újratöltenek. Ezekbe az újrahasznosított dobozokba kerül az, amit az unokának lehet felpakolni, hogy a drága, egyetemistaként ne éhezzen. A kocsmák közötti szédelgésben, ha marad ideje és ereje, akkor vegye elő a nagymama dobozát.
Dobozilag soha nem lehet eleget tenni a nagymamák elvárásának. Ők előrelátók és már elég tapasztaltak is ahhoz, hogy tudják, a dobozok csak egy irányba vándorolnak. Mindig el, de vissza soha nem jönnek…
A nagymamák nemcsak főzni, sütni és csomagolni tudnak, de kreatívak is. Ezért még azokat a dobozokat is újrahasznosítják, amelyekről mi el sem tudtuk képzelni, hogy még jók lehetnek valamire. Az egykori gyümölcslevesdobozokba rendszeresen tészta került. Most éppen almás, mert most annak van az ideje. A cukor kimaradt a tésztából, de a nagymama sütije még így, cukor nélkül is mézédes lett a csomagolástól. A nagymamák éppen ezért annyira cukik!
Ma már tudom, hogy milyen a sör íze, és nem gyűjtök üres dobozokat. A nagymamák számára érték az üres doboz. Újratöltve az unokáknak is az. A kutyák és macskák is hálásak, csak kár, hogy ők nem ismerik a nagymamákat.
Daczó Dénes
