Olvasom a kedvenc napilapomat, amelynek rendszeres megrendelője és olvasója vagyok évtizedek óta. Január 15-én megakadnak szemeim Daczó Katalin Lába kelt a vízifűrésznek című írásán. Nagyon meglepett. Hogy lehet elbontani egy műemléket (felelőtlen munka)? Eszembe jut gyermekkorom s Szentegyházasfalu, a szülőfalum, az ott létező 55 vízifűrész, amelyek 1947-ig működtek, és én is dolgoztam rajtuk 1946 nyarán. Nagybácsikám járatta a Mihályfiak fűrészét, s megkértem, tanítson meg engem is a részeiről, a kezeléséről. Egy pár nap asszisztáltam, s mikor látta, hogy nekem is megy, azt mondta: No, most én asszisztálok, s te ereszted a fűrészt. Ma fosznit, holnap a cólost, holnapután félcólost, utána tetődeszkát vágunk. Egy napi munkám után azt mondja: Nekem haza kell mennem, te eresszed ezt a 8 tőkét, s addig visszajövök. Dicséretet kaptam, kívánta, hogy vegyem is hasznát, de a fűrész részeiről vizsgát kellett tegyek. Most a tiéd – mondta. Szentegyházán a Vargyas-patakán 35 fűrész sorakozott az erdő aljától a Cigánydombig. Messzebb még 20 fűrész működött, de sajnos az államosítás után nagyon elfogyott az erdő és tönkrementek a vízifűrészek is, pedig az embereknek ez volt a főbb jövedelmük. Egy fűrészt megmentett a Székelykeresztúri Múzeum, s a Mihályfiak fűrészét én mentettem meg. 1960-ban megkértem édesapámat, segítsen makettet készíteni. A fűrész részei: medvetalpra rakták: karikáspadló, karikásfa, járom, járomfolyófa, vaskarika, eszteketengely, vaskanál, botosfa, görbevas, vízikerék, gát, futamodó, haj, laposvas, rúd, rönktár (a makett). Ha kézzel forgatom a vízkereket, működik a fűrészmakett. Bátorkodom üzenni Mihály Zita szakfelügyelőnek, ha érdekli, ruccanjon le hozzám Kászonújfalu 235. szám alá, bemutatom a műszert. A fűrészek cimborasági tulajdont képeztek, csak az lehetett tagja, aki hozzájárult a fűrész építéséhez és fenntartásához, s fizette az adóját, 250–300 lejt a brassói vízvámhivatalnak, később Marosvásárhelynek. A fűrészek névrokoni alapon épültek. Például a Mihályok fűrésze, a Vitosok, a Mártonok stb. Itt megragadom az alkalmat, és köszönetet mondok az adatszolgáltató csoport minden egyes tagjának, akik a falu monográfiájának összeállításához anyagot és fényképeket gyűjtöttek. A könyv súlya 21 kg lett, 803 képpel és szöveggel. Szintén köszönetet mondok a Népművészet című könyv anyaggyűjtő csoport minden tagjának, s azoknak, akik a családfa megírásánál segítséget nyújtottak. A jövő nemzedék ismerni fogja az ük-, édes nagyszüleit is. Szintén köszönetet mondok a közbirtokosság tagjainak, a vezetőknek a szép percekért s a hősi halottak emlékműve elkészítésében tett áldozatos munkájukért. Köszönöm a tájház anyagát összegyűjtő csoport tagjainak, a szervezőknek a hűséges munkát, lett egy színvonalas tájházunk. Kívánok örök nyugodalmat az 1884–1910 között születetteknek, mert ők indították el az adatok szolgáltatását a fent említett könyvekbe. A jövő nemzedékének kívánok jó egészséget, békét, egyetértést és tiszteljék a múltat, s akkor van jelenük és lesz jövőjük is. Mihály Domokos, Kászonújfalu