borús égbolt
enyhe havazás
Amit szabad Jupiternek…
Szinte naponta hallani arról, hogy egyeseknek majd’ minden sikerül. Számukra például operatívabb és egyszerűbb az ügyintézés, esetleg könnyebben juthatnak hitelhez vagy bizonyos engedélyhez, vagy egyes vállalkozások gyakrabban és előnyösebb feltételek között (legalábbis állítólag) lesznek, lehetnek közbeszerzési eljárások nyertesei, prioritást élveznek ilyen vagy olyan többé-kevésbé megindokolt okokból kifolyólag stb.
Az élet majd’ minden területén előfordulhatnak, és sajnos elő is fordulnak ilyen esetek, s talán jóval több, mint amennyiről tudomást szerezhet a közvélemény, az utca embere. Még a törvényhozásban is megtörténik az, hogy élve, pontosabban visszaélve az adott jogszabályok adta lehetőséggel, „kivételes” helyzeteket teremtenek, azaz a hatályos előírásoktól eltérő módon rendelkeznek. Az idén is született néhány olyan sürgősségi kormányrendelet, amelynek egyes előírásai eltérő, azaz kivételes módon rendelkeznek adott kérdéskörről, adott eljárásról.
Legutóbb például ilyen passzusra bukkanhattunk az állami költségvetés kiigazítására vonatkozó 2017/63-as sürgősségi kormányrendeletben is. Mindezzel összefüggésben és közvetett értelemben arra is utalhatunk, hogy a hazai politikai-társadalmi szférában nem ritka az „egyeseknek mindent lehet”.
Íme: a minap egy a maga nemében igen visszás helyzetről értesülhettünk, nevezetesen arról, hogy a múlt esztendő decemberében megválasztott honatyák között van öt olyan szenátor és képviselő, akik összeférhetetlenségben vagy érdekütközetben leledzenek. Nem állítólagos vagy feltételezett, illetve kivizsgálás alatt álló esetekről van szó, hanem olyan személyekről, akik a Feddhetetlenségi Országos Ügynökséggel (ANI) szembeni pereiket véglegesen elvesztették.
Ilyen esetekben a törvény úgy rendelkezik, hogy az a bizonyos személy elveszti parlamenti mandátumát és három éven át nem tölthet be semminemű funkciót vagy közméltósági tisztséget. Nos, ennek ellenére ezeknek a honatyáknak a jelek szerint mindent szabad, el addig, hogy aktívan részt vegyenek a törvényalkotásban, azaz beüljenek a parlamenti székekbe. Hogy ezt a tűrhetetlen helyzetet ott a törvényhozók háza táján mégis megtűrik, az talán annak is köszönhető, hogy a kormánykoalíciót alkotó pártok honatyáiról van szó. Ovidiu Marciu és Cornel Resemeriță szociáldemokrata párti szenátorokról, illetve Matei Suciu és Ioan Sorin Roman szociáldemokrata párti képviselőkről, valamint Steluța Gustica Cătăniciuról, az ALDE képviselőjéről.
A „megbélyegzettek” közül kettő, Steluța Cătăniciu és Ioan Sorin Roman annak ellenére felkerült a jelöltlistára, hogy a törvény értelmében számukra meg volt tiltva közfunkció elfoglalása három éven át. Cătăniciu esetében például még 2015 decemberében jogerős ítélet született arra vonatkozóan, hogy 2009-ben, amikor liberális párti helyi tanácsos volt Kolozsváron, az érdekütközet állapotában leledzett. A szóban forgó „személyiség” utólag élt a semmisségi panasztétel lehetőségével is, de a rendkívüli eljárást megalapozatlannak tartotta és 2017 márciusában elutasította a Legfelső Semmítőszék. Ennek ellenére az egyébként jogász Cătăniciu azt hangoztatja, hogy nincs, amiért lemondjon képviselői mandátumáról, mert az ő esetében adminisztratív jellegű érdekütközésről van szó, ami tulajdonképpen fegyelmi vétség, és ilyen esetekben legfeljebb illetménylevonással szankcionálható. Márpedig az ő (de nem csak) sajátos látásmódja merőben eltér attól, ahogyan 2014-ben látta a dolgokat az Alkotmánybíróság, amely az abban az esztendőben meghozott 418-as döntésével egyértelművé tette, hogy az érdekütközés – amennyiben azt jogerős ítélettel megállapították – összeegyezhetetlen választás útján megszerzett bárminemű tisztség ellátásával.
Ezek szerint nem csupán jogerős és végleges bírósági döntés semmibe vételéről van szó, hanem adott alkotmánybírósági döntés „mellőzéséről”. Az már csak hab a tortán, hogy Cătăniciu képviselő asszony jelenleg a képviselőház igazságügyi szakbizottságának az alelnöke. Nagy baj, ha olyan honatyák is ülnek (ha kevesen is) a parlamentben, akik egyféleképpen tekintenek a jogalkotási aktusra, de másként „látják” az őket érintő jogszabályozási előírásokat, illetve a rájuk vonatkozó igazságszolgáltatási döntéseket.
Tágabb értelemben utalhatunk arra is, hogy ilyen körülmények között miért látja egyféleképpen a képviselőház elnöke, Liviu Dragnea pártelnök azt a két kormányhatározatot, amelyek meghozásában a DNA szerint ugyancsak „sárosnak” bizonyulhat a jelenlegi kormány két minisztere (akik közül az egyik képviselő is), védőügyvédként, pontosabban védőangyalként tárva ki fejük fölött szárnyait. Annak idején viszont, amikor ugyanennek a pártnak a képviselőjeként ott ült a parlamentben, de a kormánykoalíciót más pártok alkották, mély hallgatásba burkolózott hasonló üggyel kapcsolatosan, sőt úgy halkan elmarasztalta az akkori ügyben érintett minisztert…
A konklúzió: egyeseknek mindent szabad, de nem mindenkor, hanem rend szerint akkor, amikor kezükben van a hatalomgyakorlás gyeplője…
Hecser Zoltán
web.jpg)
