A menesztett Dăncilă-kormány egyik legutolsó ténykedése volt, hogy első olvasatban tárgyalt a 2020-as esztendei garantált minimális bruttó bér megemeléséről. Erre a hétfői kormányülésen került sor. A vonatkozó kormányhatározat-tervezet értelmében azt a jelenlegi 2080 lejről, illetve 2350 lejről (amely a főiskolai végzettséggel rendelkezők és főiskolai végzettséget követelő állásokat betöltő személyekre vonatkozik) 2262, illetve 2620 lejre emelnék meg. A döntés viszont átkerült az Orban-kormány kezébe, s azt még nem tudni, hogy végül is miként fogják rendezni ezt a több mint aktuális problematikát… Talán azzal kell kezdenünk, hogy a Munkatörvénykönyv, a 2003/53-as törvény 164-es szakasza értelmében az kormányhatározat révén állapítódik meg a szakszervezetekkel és a patronátusokkal lefolytatott konzultációk nyomán. Erre egyébként állítólag sor került, ugyanis ezt állította Viorica Dăncilă. Értesüléseink szerint is október 25-én arról tárgyaltak a Háromoldalú Országos Tanács (CNT) keretében és beterjesztették elemzés végett a gazdasági és Társadalmi Tanácshoz (CES) is. Tény ami tény: arról mielőbb dönteni kell, mert annak értékszintjének fontos szerepe lehet a vállalatok jövő esztendei költségvetése, akárcsak a konszolidált általános költségvetés kidolgozásában és finalizálásában. Mondjuk ezt annak okán, hogy az közel 1,7 millió alkalmazottat érint, s ilyen körülmények között kétségtelen, hogy az a munkáltatóknak azzal idejében számolniuk kell. Idetartozik az is, hogy már jóideje, hogy a meghonosult gyakorlat értelmében annak (azoknak) értékszintjét a mindenkori kormányok legkésőbb november hónap folyamán megállapították, illetve jóváhagyták. A minimálbér problematikája különben nem romániai sajátosság, az Európa-szerte foglalkoztatja a kormányokat, a munkáltatói, illetve a munkavállalói érdekképviseleteket. Az utóbbi évek során egyre több európai országban (de nem csak) a minimálbér értékszintjét jogszabály révén állapítják meg, de az is igaz, hogy még vannak olyan országok, ahol az még nincs leszabályozva. Ebben a kontextusban ugyanakkor azt is megemlíthetjük, hogy jelenleg létezik egy olyan kezdeményezés, amely értelmében uniós szinten kell/kellene megállapítani a garantált minimális jövedelmet, s erre az európai parlament lenne hivatott. Hazai viszonylatban (is) megoszlanak a vélemények a kormány általi szabályozás tekintetében. Vannak olyan szakmai szervezetek és munkaerő-gazdálkodási szakértők, akik szerint a keresletkínálat függvényében kellene hagyni, hogy alakuljon a minimálbér, s úgy általában a bérezés, és nem beavatkozni adminisztratív eszközökkel. Ez annál inkább is így lenne indokolt, mert országunkban jelenleg munkaerőhiány mutatkozik. A dolgok ilyenszerű alakulásának pedig felhajtó szerepe lehetne a garantált minimálbér megemelkedése tekintetében is. Lehet, hogy ebben a véleményben van igazság, de az is igaz, hogy a munkavállalói érdekképviseletek, azaz a szakszervezetek elveszthetnék a kollektív szerződések megkötésében az alkupozíciójukat. A vállalkozók egyetértenek A véletlenek szerencsés egybeesése-e vagy sem, azt nem tudni, de hétfőn egy konferencia keretében Florin Jianu, a Romániai Privát Kis- és Középvállalkozások Országos Tanácsának (CNIPMMR) elnöke azt nyilatkozta, hogy a hazai vállalkozók, patronok támogatják az országos minimálbér megemelését, de csak abban a kontextusban, ha egyes kompenzálási megoldások alkalmazására is sor kerül. Ezt úgy értelmezte, hogy a béremelés „ténylegesen az alkalmazottak zsebébe kerüljön és ne az állami költségvetésbe”. Hozzáfűzte, hogy a távozófélben lévő Dăncilă-kormány ugyan találkozott a szociális partnerekkel, de azon a CNIPMMR nem vett részt, nem tartva normálisnak, hogy egy évig arról a kormány nem tárgyalt, s amikor menesztették, azaz távozófélben volt, megbeszélésre hívta a tárgyalópartnereket. Nyomatékolta azt is, hogy a vállalkozók körében végzett közvélemény-kutatás szerint azok úgy általában egyetértenek a bérek megemelésével, de nem tartják normálisnak, hogy a bérkülönbözet fele az államhoz kerüljön. Következésképpen azt kívánják elérni, hogy a 2080 lej és a 2262 lej, illetve a 2350 lej és a 2620 lej közti különbség ténylegesen az alkalmazottakat illesse meg. Elismerte azt is, hogy vannak olyan munkáltatók, akik egy kisebb kvantumú minimálbéremelést tartanának indokoltnak. Továbbá arra is utalt, hogy a szóban forgó közvélemény-kutatás szerint a munkaadóknak mintegy 85%-át kedvezőtlenül érintené a minimálbér megemelése, de azt nagy többségük fel tudná vállalni. Az érdekképviselet szerint az új kormánynak egyik legfontosabb prioritását kell képezze a minimálbér megemelésének a mechanizmusa, ami feltételezi a tárgyilagos kritériumok megállapítását. Másabb szempontokat, érveket is felsorakoztattak a már említett konferencián a CNIPMMR képviselői, de álljunk meg itt. Hallgassuk meg egy másik véleményét, nevezetesen a Ziarul Financiar gazdasági napilap felelős-kiadójának, Cristian Hostiucnak a véleményét is. Szerinte a nettó minimálbér 100 lejjel történő esetleges megemelése elégtelennek és túl alacsonynak mutatkozik, s következésképpen nemigen fog hozzájárulni a munkaerő-elvándorlás megállításához. Ilyen összefüggésben arra is utalt, hogy az utóbbi idősza­kok során napi átlagban mintegy 500 állampolgár távozott el az országból külföldi munkavállalás végett. Ezt a folyamatot nemigen fogja megfékezni, csak némileg lecsökkenteni a minimálbér kismértékű megemelése. Azt is hangoztatta, hogy Lengyelországban, ahol ugyancsak érezteti hatását a jelentős arányú kivándorlás, a nemrégiben hatalomra jutott párt megígérte/javasolta a minimális bruttó bér megemelését az elkövetkező három év során a jelenlegi 520 euróról 680 euróra, ami a nettó bér tekintetében közel 80%-os emelkedést jelent. Szerinte kétségtelen, hogy Lengyelországban három év leforgása alatt a munkatermelékenység nem lesz képes a 80%-os növekedésre, de nem is arról van szó, hanem a munkaerő védelmezéséről. Meglátása szerint, ha lépést kíván tartani Románia Lengyelországgal és nem a nyugati országokkal, akkor is három éven belül a minimális garantált nettó bérnek el kell érnie a 480 eurót, azaz háromszor annyit, mint amennyiről a jelenlegi elképzelés szól. A Nyugattal való összehasonlítás tekintetében felhívta a figyelmet arra is, hogy a romániai munkatermelékenység a fejlett uniós tagállamok átlagos munkatermelékenységének 60-65%-át teszi ki, míg a hazai minimálbér körülbelül csak 40%-át a nyugati átlagnak. Tehát téves az az állítás, miszerint a romániai alacsonyabb munkatermelékenység indokolja meg a minimálbér megemelésének „visszafogását” az elkövetkező időszakokban. Idejében betervezni Vitathatatlan, hogy az utóbbi esztendők során dinamikusan növekedett a romániai minimális bruttó bér, erről tanúskodnak a hivatalos statisztikai adatok, ugyanakkor ez a növekedés arányaiban tekintve nem bizonyult „következetesnek”. Így például 2015-ben annak értéke 975 lej volt, ami a megelőző esztendőhöz viszonyítva 14,7%-os növekedést jelentett, majd 2016 januárjában elérte az 1050 lejt 7,7%-kal növekedve a megelőző év januárjához viszonyítva. 2017 februárjában 1450 lej lett, ami 38,1%-os növekedés a 2016 januárihoz viszonyítva, 2018 januárjában megugrott 1900 lejre, ami 31%-os bővülést jelent a megelőző esztendő januárjához viszonyítva, majd 2019 januárjában 2080 lejre emelkedett, azaz 9,5%-kal növekedett a megelőző esztendő azonos hónapjához viszonyítva, ha az idén végül is annak kvantuma 2262 lej lesz, akkor 8,8%-os növekedésről beszélhetünk majd. Nos, ebből a számszerűsített dinamikából az derül ki, hogy az, mármint a növekedés, cikcakk-szerű volt. Ezt kifogásolják egyes humánerőforrás-gazdálkodási szakelemzők, azt hangoztatva, hogy a minimálbér megemelését is egyrészt előzetesen be kell tervezni, legalább három esztendőre, másrészt pedig annak dinamikája be kell tartsa az arányosság elvét. Hogy ezt így látja-e az Orban kormány, az lehet, hogy kiderül még e hét folyamán…

Hecser Zoltán