Pénzt költünk olyan dísztárgyakra, amelyeket akár otthon is egyszerűen elkészíthetünk, a végtermék öröme mellett pedig alkotás közben, a körülöttünk lévőkhöz is közelebb kerülhetünk – többször is hallhattunk már hasonló kijelentéseket, jómagam is találkoztam vele, mégis talán mostanra érett meg bennem annyira, hogy ki is merem jelenteni. Kertész László járt Szőcs Zsuzsánna műhelyében. [caption id="attachment_47920" align="aligncenter" width="1000"] Alkotás Zsúval. Élmény és kreativitás Fotó: Kertész László[/caption] A gyergyószentmiklósi Pro Terra Alapítvány vezetője, Szőcs Zsuzsánna is a fenti kijelentést képviseli, akit azzal a kérdésemmel kerestem fel a húsvéti időszakban, hogy vajon a jelenlegi ünnepnek megfelelő dekorációkat is készíthetünk-e otthon, egyszerű tárgyakból? A válasz eléggé egyértelmű volt, majd pedig a saját szememmel, illetve kezemmel is meggyőződhettem az igazságáról. Amikor első alkalommal lépünk be a gyer­gyó­szent­miklósi Tanulók Házában Szőcs Zsuzsánna – vagy ahogy mindenki ismeri: Zsú – termébe, leghamarabb az fordulhat meg a fejünkben, hogy micsoda káosz és rendetlenség uralkodik, néhány percnyi ott-tartózkodást követően azonban már egyértelműen tudjuk: ez így szép, így van jól. Lépten-nyomon belebotlunk a gyermekek alkotásaiba, amelyek már-már szinte megszólalnak, de ha jól figyelünk, a maga módján mindegyik üzen nekünk valamit. Papír fecnik, festék, ragasztópisztoly és mindenféle tárgy van a teremben, olyan eszközök, amelyektől gyermekkoromban szinte menekültem, mivel az Isten nem igazán áldott meg kézügyességgel, sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy talán mínuszban vagyok ezen a téren. Mégis minden alkalommal jó érzéssel tölt el ott lenni, és látni a sok szép alkotást. Zsút ismerve tudom, hogy a legegyszerűbb tárgyakból is nagyszerű díszeket tud készíteni, így arra voltam kíváncsi, hogy vajon húsvéti dekoráció is készülhet-e olyan elemekből, amelyeket legtöbben már csak a kukában látunk szívesen. Eléggé értetlenül kérdeztem vissza, mivel fogalmam nem volt, hogyan lehet zokniból nyuszit, vagy egyáltalán bármi értelmeset is kihozni. Zsú komoly tekintetét látva tudatosult bennem, hogy nem viccel, és a zokniból tényleg lehet nyuszit készíteni, példaként pedig ugyan nem az ugrifülest, de két, zokniból készült hóembert emelt le a polcról. Nem akartam hinni a szememnek: cukorral bélelt élethű hóemberek, amelyeket valamiért – elmondása szerint – a foglalkozásokra járó gyermekek csak úgy hívnak, „Melindáék”. Elmondta, hogy csupán be kell vágni, és máris nyuszi lesz belőle, és valóban így van. Magamtól talán sosem jövök rá. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa, hisz ahogy Zsú mondja, minden háztartásban, konyhában vagy gyermekszobában megtalálhatóak azok a tárgyak, amelyekből húsvéti dekoráció készíthető: sima és vasalható gyöngyök, kartonpapír, gombok, ajándékzacskókról leszakadt szalagok, régi, elszakadt centis, laska, valamint festék. A zokninyuszi után meggyőződhettem, hogy a cipődobozból húsvéti ajtókopogtató készíthető, továbbá ha a kivágott tojásformájú kartont körbecsavarjuk fonallal, vagy akár cipőfűzővel, díszként pedig pimpót teszünk rá, lakásunk egyik legszebb díszét kaphatjuk. Ottlétem ideje alatt egy másik nyuszit is megismerhettem, aki már nem zokniból készült, hanem a teste egy fejjel lefelé fordított virágcserép, a feje pedig egy pingponglabda volt. – Egyik ötlet szüli a másikat – vallja Zsú, hozzátéve: ezek a díszek 6–8 perces munkát igényelnek készítőjüktől, akinek pedig kevesebb tehetsége van hozzá, „üljön a gyermek mellé, mert csak úgy ömlenek belőlük a jobbnál jobb ötletek”. Tovább folytatódott az alkotás. Volt ott nekünk tojás, laska, festék, gomb és még néhány kisebb díszítőelem. Zsú elmondta, hogy az angolból vintage stílusban díszítjük, vagyis díszíti ki a tojást, ami azt jelenti, hogy teljesen antik külsőt kap, mintha legalábbis százéves lenne. Gyorsan alakult, a végtermék pedig ezúttal is szemkápráztató lett. Beszélgetőtársam mindenáron megpróbált rávenni, hogy én is készítsek valamit, megmutatta, hogyan lehet papírcsíkból rózsát hajtogatni, azonban gyorsan rá kellett jönnöm, hogy az idő múlásával sem fejlődött a kézügyességem. [caption id="attachment_48030" align="aligncenter" width="6016"] Húsvéti dekorációk. Egyszerű és szép[/caption] Megfordult a fejemben a kérdés, vajon a locsolóknak is hasonló ajándékot ad-e a kölnivízért cserébe, azonban megtudtam, hogy mindenki Zsúja mindig valamelyik hegytetőn tölti a húsvéthétfőket. Csak jelzem, hogy tavaly a Nagyhagymás csúcsán tartózkodott, így azoknak a fiúknak, uraknak, akik meglocsolnák, javaslom az alapos előzetes fizikai felkészülést. Számos gyermek látogatja a Pro Terra Alapítvány foglalkozásait, a szervezet célja pedig továbbra is a tehetséggondozás, valamint az, hogy az alkotás szeretete mellett, az iskolások a környezetükkel szemben is kiemelt figyelmet tanúsítsanak. Zsú állítása szerint ahhoz, ami ott zajlik, kizárólag elkötelezettség és lelkesedés szükséges, mert ha ez a kettő megvan, a türelem már nem is lehet kérdés. – Ha valaki csak azért végzi, mert elvárás, már régen rossz – mondja. Többször is meggyőződtem róla, hogy ami az alapítvány falain belül zajlik, az nem valaki elvárása miatt van, hanem puszta örömből, az alkotás öröméből. Látni a gyermekeket, ahogy hétről hétre fejlődnek, az arcukon megjelenő mosoly pedig egyértelmű visszajelzés arra, hogy folytatni kell a tevékenységet. Szerintem is folytatni kell, mivel társadalmunknak olyan felelősségteljesen gondolkodó, ügyes felnőttekre van szüksége, akik szépérzékkel is rendelkeznek. Arról nem is beszélve, hogy a hétköznapi tárgyakból csodát alkotnak.