erős felhőzet
tiszta égbolt
szórványos felhőzet
kevés felhő
A miénk kicsi
Újabb szakaszocska épülhet meg az A3-as autópályából: Kolozs Megye Tanácsának elnökén legalábbis nem múlik, mert ő a napokban aláírta az építkezés elkezdéséhez szükséges urbanisztikai engedélyt. (Kolozs megyében az autópálya Gorbó és Magyarszentpál község településeit is érintené, ezért volt szükség a megyei tanács által aláírt dokumentumra.) Ami nem jelent túl sokat, de a testület szerint abban a tekintetben, hogy megvalósul-e a projekt, most már a kormány térfelén a labda. Az észak-erdélyi autópálya – amely a fővárostól Ploiești, Brassó, Marosvásárhely, Kolozsvár, Zilah, Nagyvárad irányában érné el az országhatárt – tervezett szakasza Gorbó községben Magyarvista és Magyarnádas falvakat érinti, illetve Magyarsárd, Magyarszentpál, Nádasszentmihály és Pusztatopa településeket Magyarszentpál községből – adja tudtul az RMDSZ honlapja.
Friss hír az is, hogy megnyitották a dél-erdélyi autópálya egy újabb 15 kilométeres szakaszát: a közúti infrastruktúrát kezelő országos társaság (CNAIR) honlapja alapján a Hotnews hírportál beszámolója szerint az Igazfalva és Marzsina közötti szakasz lehetővé teszi, hogy az autósforgalom elkerülje Facsádot. Ami bizonyára a Temes megyei kisvárosban élők megelégedésére szolgál, de ennél is fontosabb, hogy így már a Csanádpalota–Nagylak határátkelőhelytől Nagyszebenig vivő 335 kilométeres út legnagyobb részét autópályán lehet megtenni, a Bánságon autóval áthaladóknak csak a Marzsina és Déva közötti 57 kilométeres szakaszon kell a régi országútra térni. Az A1-es, az országot kelet–nyugat irányban átszelni hivatott autópálya említett Lugos–Déva 2-es szakaszát egy olasz társaság által vezetett konzorcium építette, amellyel – összesen közel 29-km-es szakaszra – áfa nélkül mintegy 560 millió lejes szerződést kötött az állam, úgy, hogy az összeg oroszlánrészét az Unió fizeti kohéziós alapjából. A teljesítés határideje 2016 májusa – volt.
Az infrastrukturális beruházások vagy azok hiánya – valószínűleg látványosságuk miatt is – egyfajta civilizációs fokmérőnek számítanak a köztudatban, függetlenül attól, hogy azoknak az emberek közvetlen vagy közvetett haszonélvezői-e: szinte mindenkit bizonyos fokú megelégedettséggel tölt el, ha megnyílik a forgalom számára egy új út, megépül egy híd, használatba adnak egy repülőtéri futópályát, felújítanak egy vasútállomást, új autóbuszokat helyeznek üzembe, de még az is, ha csak gödröket tömnek be, kerékpárutat festenek fel, szalagkorlátot állítanak. Ez általánosságban akkor is igaz, ha az illető ritkán vagy sosem vonatozik, ül repülőre, leginkább csak gyalog jár stb. Mint ahogy az is igaz, hogy ezeknek a fejlesztéseknek a késlekedése, elodázása idegesíti az embereket.
Ha tehát a romániai sztrádák ügyében bár kicsi haladatról is számolnak be a hírforrások, az pozitívumnak számít. Ha az ember abbahagyja az olvasást.
Ha nem, akkor még a România Liberă honlapjára téved: a beszámoló kiszámolta, hogy az országban 1989-től mostanáig lakosonként 30 milliméter (sic) autópálya épült. Vagyis hát: jelenleg Romániában összesen (nyilván nem összefüggően) 730 kilométernyi autópályán lehet közlekedni, ebből 570 km épült a rendszerváltás óta eltelt negyed században, és erre az eddigi kormányok 14 milliárdot költöttek. 19 milliós lakosságot véve alapul ez per capita 736 lejes költséget jelent, vagyis ennyiért épült fejenként 3 centi sztráda, ami jelentősen drágább, mint az uniós átlag. Ezen nincs mit csodálkozni, ha olyasmiket veszünk számításba, minthogy a Szeben megyei 22 kilométeres, sztrádaszakaszt a 2014-es átadás után szinte azonnal lezárták, mert megrepedezett szakaszait az alapozástól kellett újraépíteni, vagy azt, hogy a Kolozsvár mellett futó 52 kilométeres Bechtel autópálya minden kilométere 25 milló euróba került saját költségvetési forrásokból.
Autópályák tekintetében, mondani sem kell, Románia sereghajtó az Unióban, még Bulgáriától is messze leszakadva: Spanyolországban egy lakosra 32,3, Ausztriában 19,7, Magyarországon 18,2, Franciaországban 17,2, Németországban 15,6 centiméter sztráda jut, és így tovább. Nyilván a számítás sok tekintetben sarkító, de attól még beszédes – akárhogy magyarázzuk, a mi 3 centink például a horvátok 31,4 centijéhez viszonyítva… zsenáns.
Lehet dicsérni az absztinenciát is, de csak kijön a sodrából, aki a Ziarul Financiar cikkét olvassa, amelyben az áll, hogy amióta használatba adták az A2-es, Bukaresttől keletre, a tengerig haladó 202 km-es autópályát, Konstanca megye GDP-jének növekedése megkétszereződött. Nyilván a megye kiugró gazdasági teljesítményét nem lehet csak az autópályával magyarázni, de az is tény, hogy 2008 és 2012 között, amikor a pálya még nem volt kész, Konstanca megye gazdasági teljesítménye alulmaradt az országos átlaghoz képest, míg 2012 és 2016 között, amikor már „maradéktalanul” örülhettek az egyébként még 1987-ben elkezdett, közelebbről 414 millió euróba kerülő sztrádának, a megye gazdaságának nominális (az infláció mértékével nem számoló) bővülése 56 százalékos volt, szemben az ország gazdaságának 29 százalékos teljesítményével. A gazdasági lap szerint a fejlődés azzal magyarázható, hogy miután egyszerűsödött a szállítás és lecsökkent a menetidő két, gazdaságilag nagyon eltérő potenciállal rendelkező térség között (Bukarest-Ilfov GDP-je 206 milliárd, Konstanca megyéé 36 milliárd lej), a gazdasági növekedés a periférián lévő térségben indult be látványosan. Az elgondolkodtató mindebben az, hogy – ezen logika mentén – a jelenség hasonló, vagy legalábbis egyértelműen nagyon pozitív lenne az ország (szinte) bármelyik térségében, és akkor még mindig csak a közúti infrastruktúra jelentette lehetőségekről beszélünk, számot sem vetve egy fejlett vasúti, légi szállítás és közlekedés jelentette hozammal. Persze az optimizmust letöri, ha a kolozsvári reptér korrupciós botrányára, a marosvásárhelyi légikikötő kihalt futópályájának gödreire vagy a láthatatlan ütemben haladó brassói reptér munkálataira gondolunk. Meg az országos vasúttársaság infrastruktúrájának lehangoló állapotára személy- és teherszállítás tekintetében egyaránt, vagy arra, hogy ha az útépítések ilyen ütemben folytatódnak, újabb 25 év kell újabb 500 kilométer, fejenként 3 centi autópályához – de még ha rendkívül felgyorsulnának a munkálatok, lássuk be, már akkor is késő. Mert mindehhez mégiscsak sovány vigasz, hogy a fantáziálás nem méretfüggő…
Burus János Botond
.jpg)
