Csoda, hogy a múltat, fél évszázaddal ezelőtti hétköznapokat dicsérem a maiakkal szemben. Az volt a szállóige: Becsüld az öregeket! Tiszteld a kort! Míg a fiatalság gondtalanság, addig az öregség a megfontolás és a bölcs belátás ideje. Életünk történésébe nagymértékben beleszólnak a jelenkori nevelési módszerek, korlátot szabnak. Fontos, hogy szülők, pedagógusok a népmese esztétikumával az életre neveljék a gyermeket. A mesék a gyermek bimbózó énjéhez szólnak, fejlesztik intellektusát, bátorítják a fejlődésben, s burkoltan jelzik az erkölcsös viselkedés előnyeit. A gyilkoló stressz világában ma már más szelek fújnak, és ennek mi is okai vagyunk. Arany János költőnk baja is meggyűlne, ha ma kellene megírnia a Családi kör című költeményét. Mindennapi példa: más nevelésben részesültek, más a világnézetük, a szellemi műveltségük, s nem utolsósorban a vallási felfogásuk, a feladatok teljesítése. Például: több milliós kocsiból szállnak ki, felhasogatott, tépett, lyukas farmernadrággal (a farmer a farmon használt munkaruha), hajukat szőrművészeti teleppé alakítják. Kinek illő? A hölgyek hiányos öltözékben (egy fügefalevél, amit elfújhat a szél) éjszakán át mámorosan az utcán. Színházban, koncerten stb. ordibálás, hurrogás, füttyszó. A fütty a nemtetszés jele. Akkor miért?

„Belőlük nem lesz mai modern sztár. Annyi mindent átéltek az elmúlt században: két világháborút, anyaországtól való elszakítást, kisebbségi sorsot, kollektivizálást, gulágot, kényszertáborba hurcolást, áldemokráciát, éhezést, nélkülözést, létminimum alatti életet.”

Jónak látnám tisztázni a magyar nyelv helyes használatát, érvényes-e még, hogy a mondat végén a hangot leengedjük? A gyakorlat azt mutatja, hogy felvisszük a mondat végen. A sok külföldi vendégeskedéssel, látogatással hozzánk is betört a különféle elnevezés, kifejezés, de a nyelvtani szabályok betartása nem tetszés kérdése. Továbbmegyek. Elavult a kézcsók, meg a jó napot, mást nem hallani: szia. Alig várom azt a napot, amikor azt hallom, hogy Jó napot és véget ér egy furcsa mánia: Szia. Hiába vesszük fel másodszor a magyar állampolgárságot, ha egyesek angolul énekelnek. Világnyelv az angol, de erdélyi magyarok sokan még nem tudnak angolul. Jó lenne, ha a rádióműsorok szerkesztői olyan műsort állítanának össze, melyeket a tehenét fejő székely ember is megértsen. Eltöprengek egy-egy digitális megnyilvánuláson. Miért érezzük szükségét, hogy azokat a rólunk szóló információkat, amelyeket abban a világban, ahonnan jöttünk csak a legközelebbiekkel, családtagokkal osztottuk meg, most ország-világ elé tárjuk. Mi történt? Önként feladtuk az intimitásunkat? Nem kapunk elég simogatást a való világban, már nem érezzük a világ ízét, színét, ha nincs a telefon a kézügyben? Fáj, megdöbbent, hogy mennyire nem igyekszünk szépen beszélni Facebook-bejegyzésben, plakáton vagy cégtáblán, intézmények, politikusok közleményeiben. Elgondolkodom, hogy miért nem sérti a bősz székely füleket? Kedves fiatalabbak! Ne folytassatok átnevelő kurzusokat idősebbeket illetően. Belőlük nem lesz mai modern sztár. Annyi mindent átéltek az elmúlt században: két világháborút, anyaországtól való elszakítást, kisebbségi sorsot, kollektivizálást, gulágot, kényszertáborba hurcolást, áldemokráciát, éhezést, nélkülözést, létminimum alatti életet. Ma Isten után már csak bennetek bíznak. E soraimban azonban arról nyilvánítanék véleményt, hogy „A mi időnk” napjainkban is jelen és közöttünk van. Szükség van arra a lelki bizalomra, elégtételre, hogy törekvéseik nem estek hiába és vannak, legyenek is továbbhordozói a székely–magyar ősi helytállásnak a megmaradásért ontott vér és kiizzadt verejték áldozatának, törekvéseinek! „A nagyvilágon e kívül! / Nincsen számodra hely; / Áldjon vagy verjen sors keze: / Itt élned, halnod kell.” (Vörösmarthy: Szózat). Darvas Dezsőné Marika néni, Tusnádfürdő [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]