szórványos felhőzet
erős felhőzet
A mi halhatatlan hőseink
Erőss Zsoltról, a Hópárducról már mindent leírtak, amit leírni érdemes. Most, hogy egykori iskolája és a csíkszeredai városvezetés is emlékünnepséget szervez 50. születésnapjára, eszembe jutott, hogy egyetlen alkalommal váltottam vele néhány szót személyesen. Kolozsváron történt, Erőss Zsolt éppen aktuális terveiről tájékoztatta a sajtót, egy vagy legfeljebb két kérdést intézhettem hozzá, sietnem kellett. Akkorra ő már túl volt jobb lábának amputálásán és az első protézises mászásán is. Nem emlékszem már, hogy mit kérdeztem, arra sem, hogy ő mit válaszolt. Csak az a derűs nyugalom, amely a tekintetéből sugárzott, az maradt meg. Meg a közvetlenség a hangjában, ahogyan beszélt, nem volt abban semmilyen sztárallűr. A világ legtermészetesebb dolgaként beszélt olyan teljesítményekről, amelyek az emberek 99 százaléka számára elérhetetlen. Emberi közelségbe hozta a csúcsteljesítményt. Szinte magától értetődőnek tűnt. Kétségem sem volt többé afelől, hogy ilyen az igazi példakép. Példaképekre, olyan emberekre, akik az emberi teljesítőképesség korlátait a végletekig feszítve bizonyítják, hogy a lehetetlen szinte nem létezik, márpedig szükség van. Különösen itt Kelet-Közép-Európában, a kies Balkánon. Mert lássuk be: hajlamosak vagyunk csüggedni, feladni, ha valami nem sikerül. A mókuskerék hajtása közben gyakran érezzük úgy, hogy jobb lenne, ha valaki megállítaná a Földet, mert ki akarunk szállni. Pláne ilyenkor a tél végén, amikor belefáradtunk az állandó hidegbe, a mínusz fokok egyhangúságába, és legszívesebben főbe lőnénk a telet. Még szerencse, hogy nálunk szigorúbban szabályozzák a fegyverviselést, mint az Atlanti-óceán túlpartján, különben ki tudja mire lennénk képesek. Ilyenkor viszont jó dolog emlékezni arra, hogy messze vagyunk teljesítőképességünk korlátaitól. Mert holnap is nap van, dolgozni kell. Az Erőss Zsolthoz hasonló, rendkívüli teljesítményt nyújtó, mégis közülünk való emberek példája ezért nélkülözhetetlen a hétköznapokban. A mi hőseink ezért halhatatlanok.
Kiss Előd-Gergely
A cikk a Hargita Népe március 6-i számában jelent meg.
