Európa jó néhány országában, s mindenekelőtt Görögországban és Olaszországban a vendéglátóipar vonzó és sajátos színfoltját képezik az úgynevezett vendégkonyhák. Azokban a turisták, de akár a helybeliek is viszonylag olcsón fogyaszthatnak „házi kosztot” olyan alapanyagokból, amelyek jobbára a „háztájiból” kerülnek ki. Az ilyen típusú ven­déglátóipari tevékenységre hazai viszonylatban is megvan a törvényes lehetőség, s annak népszerűsítése végett még az elmúlt esztendő végén tájékoztató, népszerűsítő jellegű nagyszabású kampányt bontakoztatott ki az Országos Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Szakhatóság (ANSVSA).   A Hivatalos megnevezés sze­rint családi típusú közét­keztetési egységekről van szó, illetve helyi gasztronómiai pontokról (puncte gastronomice locale). Az ilyen típusú egységek működtetésének megvan a maga törvényes kerete és a tevékenység tényleges kifejtésében a megyei állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági igazgatóságok általi engedélyeztetés is megköveteltetik. Úgy, ahogy azt előírja az ANSVSA elnökének a 2008/111-es rendelete. Ebben az összefüggésben utalhatunk arra is, hogy a hazai jogrendbe beépült az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az élelmiszer-higiéniáról szóló 2004/852-es rendeletének szóban forgó vendéglátóipari tevékenységre vonatkozó előírásai. A szakhatóság már említett akciója egyébként arra volt hivatott, hogy felkeltse a potenciális vállalkozók érdeklődését. Nem véletlenül említettük a vállalkozás kifejezést, mert az ilyen jellegű tevékenység kifejtésének előfeltétele a kereskedelmi törzskönyvbe való bejegyeztetés egyéni vállalatként, családi vállalatként vagy engedélyezett magánszemélyként. A szakhatósági bejegyeztetésnél az erre vonatkozó bizonylatot amúgy be kell nyújtani, akárcsak annak a helységnek a helyszínrajzát, ahol előállítják a felkínált ételeket. Apropó menü: a jogszabályozás értelmében naponta legfeljebb kétféle levest, kétféle főfogást és esetleg kétféle desszertet lehet felkínálni. Úgyszintén a menünek igazodnia kell a helyi sajátosságokhoz, illetve a hagyományos receptekhez. A tevékenység tényleges megkezdésének az is előfeltétele, hogy a szakhatóság az ügycsomó benyújtását követően kiszálljon a helyszínre, és ott megvizsgálja, hogy a vállalkozás eleget tesz-e azoknak az általános normáknak, amelyeket előír az Európai Parlament és Tanács fentebb említett szabályzata. Egyébként a szakhatóság ingyenesen biztosítja a „vendégkonyha” emblémáját is (a felvételen). Elmaradt az érdeklődés Az ANSVSA a tavalyi akciót követően nemrégiben felmérte annak gyakorlati visszhangját. Szinte érthetetlen módon a potenciális vállalkozók idegenkedtek az ilyen típusú tevékenységtől, annak ellenére, hogy a nemzetközi tapasztalatok igazolták, igazolják annak létjogosultságát, illetve annak a turisztikában betöltött eredményes szerepét. Az elmúlt hónapok során csupán Brassó, Kovászna, Szeben és Tulcea megyében lép­tek színre ilyen családi típusú ven­déglátóipari egységet működtető vállalkozások, s nem régiben Ilfov megyében is bejegyeztettek ilyen vállalkozást. Ami megyénket illeti, Ladó Zsolt állatorvos, a Hargita Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság ügyvezető igazgatója arról tájékoztatott, hogy az országos akció keretében munkatársai több mint 20 megyénkbeli települést kerestek fel, kezdve a székelykeresztúri zónától és egészen a Gyimesekig. Ő maga is sajnálatosnak tartja, hogy csupán egyetlen személy érdeklődését váltotta ki kampányuk, de utólag az sem nyújtotta be az engedélyeztetési eljárás megkövetelte ügycsomót. Hecser Zoltán