Vallási autonómiában él a jellemzően római katolikus Székelyföldön a Brassó és Kovászna megye határán fekvő Nagy-Homoród- és Kis-Homoródmente néhány települése. A protestáns felekezetek ellenére, karácsony negyedik napján a néphagyományokat követve rendszeresen aprószentekelni járnak a helyi gyermekek. A pénzjutalommal járó szokás a nők és asszonyok szimbolikus vesszőzésére épül, ami közben egy jellegzetes mondóka hangzik el: „Aprószentek, Szent Dávid, éljen maga sokáig! Százesztendős koráig, pénzben járjon bokáig!”. Homoródszentmárton község kultúrigazgatója, illetve a kénosi unitárius lelkész véleménye szerint az aprószentekelés egészen a pogány hagyományokig nyúlik vissza. Ünnep a december 28-i aprószentek napja a katolikus egyház szerint. Karácsony negyedik napján az újszülött Jézus üldöztetésének és a Heródes király által ártatlanul lemészárolt két éven aluli gyermekekre emlékeznek. Ma már a szent- estét követő negyedik nap szinte kivétel nélkül munkanapnak számít. Viszont a hagyomány szerint ezen a napon Székelyföld-szerte indultak aprószentekelni a katolikusok, megemlékezve a krisztusi születéstörténetet követő eseményekre. A többségében római katolikus felekezetű régióban ugyan foszlányokban, de megjelennek a reformáció nyomai is. A vallásszabadság jegyében ötszáz évvel ezelőtt megalakult unitárius egyház hajdanán a teljes Nagy-Homoród mentét elfoglalta. A katolikusok azóta sem rendelkeznek önálló templommal ezen a környéken, csupán egy imaházban gyűlnek össze misére. A Kénos, Homoródújfalu és Homoródalmás alkotta háromszögben, minden településen protestáns többségű lakosság él. A kommunizmust követő elvándorlás és a felsőoktatásban tanulók számának növekedése valamennyit változtatott ezen a helyzeten, viszont a majoritás továbbra is ugyanaz. A karácsonyi ünnepkörhöz tartozó aprószentekelés hagyománya éppen ezért meglepő kulturális jelenség a környéken. Andorkó Attila kénosi unitárius lelkész elmondása szerint az unitárius egyház esetében nincs ünnepi szerepe az aprószentek napjának, valójában a protestánsok teljesen elhatárolódnak a szentek tiszteletétől. Ezért Ho­moródszentmárton község kultúrfelelőséhez, Bágyi Bencze Jakabhoz hasonlóan kizárólag néprajzi jelentőséget tulajdonít e szokásnak. – Ez valamiféle áldáskérői gesztusként értelmezhető. Eredetileg, a regöléshez hasonlóan ezt is hajnalban, valamikor napfelkeltekor tartották, ami lassan-lassan áttolódott a legények éjjeli vagy késő esti aprószentekelésére. Ma már csak a kicsi gyermekek járnak el délelőttönként, akiknek az általánosan betanult versszövege is, miszerint „éljen maga sokáig, százesztendős koráig”, vagy „…pénzben járjon bokáig” is utal arra, hogy egy, a bibliai történettől függetlenedett szokásról van szó – mondta a község kultúrfelelőse. Bágyi Bencze Jakab szerint egyértelműen van kapcsolat aközött, hogy a környéken egy tömbösített vallásváltás történt évszázadokkal ezelőtt. A Nagy-Homoród völgyében élő emberek egyöntetűen unitáriusok lettek, de a korábbi szokásaikat csak fokozatosan, vagy tudatosítás hiányában sosem hagyták el teljesen. Homoródkarácsonyfalva, a két község egyetlen települése élvez kivételt a katolikusság szórványossága alól, hiszen az ottani unitárius gyülekezet mellett egy szerényebb számú katolikus közösség is van. A településen szolgálatát végző Both Dávid plébánossal nem sikerült az éppen zajló házszentelések miatt beszélni, de Andorkó Attila elmondása szerint felesleges is a felekezetekre bontottság szemszögéből megközelíteni a témát. – A 16. század előtt csak egyház volt és kizárólag a reformációt követően alakultak ki a felekezetek, azaz a protestantizmussal együtt a római katolikusság is. Az aprószentekelés mögött pedig egyértelműen nem katolikus hagyományok vannak, hanem pogány, ahogy a rengeteg más székely szokás esetében is. Sőt valójában akár a karácsonnyal is egy fényváró ünnepként találkozunk például a Mithrász-kultuszban, ha visszakanyarodunk a történelmi múltba. És ezt fordították úgy, hogy legyen egy keresztény töltete – részletezte az unitárius lelkész. Andorkó Attila szerint a pogánykori hitvilágnak és istenfelfogásnak erősen sztereotipizált változata uralkodik az általános gondolkodásban, pedig az egyháziasítás és intézményesülés előtt sem volt az ember hitetlen, csupán a hite nem volt rendszerbe foglalva. Bágyi Bencze Jakab is a pogány eredetre vonatkozó elméletet vallja, hiszen a mai karácsonyi ünnepléshez kötött bibliai magyarázattal ellentétben, ő inkább a téli napfordulóhoz kötné ezt a néphagyományt. – A hajdani ember az új esztendő kezdetét is ehhez az időszakhoz kapcsolta, ezért a jelképes vesszőzés kifordított szimbóluma lehet az újévi szerencsének. Ezt támasztja alá az is, hogy eredetileg hajnalban, a napfelkeltekor keresték fel a rokonokat, barátokat. Összességében én azon a véleményen vagyok, hogy a néphagyomány teljesen elhatárolható az egyháztól, csupán utólag, véletlenszerűen mosódott össze a bibliai eseményekre való megemlékezéssel – összegezte saját értelmezését a kultúrfelelős.

Demeter Adél-Hajnalka