A hely, ahol mindenki szabad lehet - Véget ért a CSIT

HN-információ
Személyesség és a magas színvonal jegyében zajlott az idei Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó (CSIT), ahol ezer fiatal vett részt a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye legnagyobb ifjúsági rendezvényén. Az esemény töretlen népszerűségét az egyedi szellemiség mellett leginkább a programok sokszínűségével és a szervezők hozzáállásával lehet magyarázni. [caption id="attachment_55242" align="aligncenter" width="2048"] Népes hallgatóság az előadásokon. Közösön megélt hit Fotó: CSIT[/caption] Mivel pontosan tudtam, hogy az idei CSIT kapui csak a résztvevők számára nyílnak meg, így amikor megérkeztem a találkozó helyszínére, kellő időt hagytam magamnak a magyarázkodásra, és a „meg volt beszélve” frázis hangoztatására. De amikor beléptem a rendezvény területére, rájöttem, hogy itt kell magyarázkodnom, sőt egy önkéntes körbevezetett a táborban. Ami a szemem elé tárult a CSIT-en, lenyűgöző volt számomra, hiszen elsőként a függőágyakban lazuló fiatalokat pillantottam meg, majd az előadásokat hallgató többtucatnyi érdeklődőt, végül a bensőségesen beszélgető csoportokat, és megdöbbentett a tény, hogy mennyire átjárja a szabadság lelkülete az egész találkozót. Beszámoló hajszárítással Így hát nem volt nehéz integrálódni a CSIT környezetébe, főleg, hogy mindenki barátságosan fogadott, különösen a két főszervező, Bereczki Zsolt és Ferencz Evelin. Utóbbit éppen hajmosás közben zavartam meg, így vizesen, de mégis mosolygósan ült le mellém, és számolt be az idei találkozó tapasztalatairól. – Számomra hihetetlen élmény olyan fiatalokat látni, akik tele vannak gátlásokkal, de itt mégis szabadok tudnak lenni egymás előítéleteitől – mondta Evelin, miközben csavart egyet vizes fürtjein, és hozzátette, hogy idén sokkal nyitottabb volt a hangulat, ezt több résztvevő is megerősítette visszajelzésében. Bereczki Zsolt egyetértően bólogatott, kiegészítve szervezőtársa gondolatait azzal, hogy idén mindenki együtt étkezett, ennek következtében eltűntek az eddig érezhető határok a szervezők és a résztvevők között, így feloldódtak a gátlások. – Számomra ez történelmi pillanat. Egy igazi csoda – ecsetelte Bereczki, és kiemelte, hogy valóságos szeretetbombát kapott a találkozótól, ahol mindenki Isten szolgája, és senki sem több vagy kevesebb a másiknál. Úgy gondolja, azért sikerült ennyire jól az idei program, mert azok, akik segítették a CSIT létrejöttét, lelkileg rendben vannak, és a konfliktusokban is a lehetőséget látták. – Szívből szerveztük – jegyezte meg Evelin, aki azt is elárulta, hogy már tavaly decemberben elkezdődtek az előkészületek, és a tehetségkutató mozgatta meg leginkább a fiatalokat, hiszen körülbelül 350-en vettek részt azon a programon. Azt is elmondta, olyan előadókat hívtak a találkozóra, akik amellett, hogy hitelesek, tudnak a fiatalokkal beszélni, és „ég a tűz a szívükben.” A két főszervező egyetértett abban, hogy a CSIT lelkülete megmutatja a fiataloknak, hogy a keresztény élet nem unalmas, és alkohol, illetve drog nélkül is ki lehet kapcsolódni. – Minél több fiatalnak hallania kell a CSIT-ről! – jelentette ki Bereczki Zsolt, és kiemelte, hogy az erdélyi ifjúságnak itt a helye, illetve reméli, hogy jövőre még többen ellátogatnak a rendezvényre. Vallásosság és pénz Mivel lassan Evelin haja is megszáradt, és elkezdődött az az előadás, amelyre igyekeztem, elköszöntem a mosolygós főszervező-párostól, és elindultam a húsz éven felülieknek biztosított sátorba, ahol Mărgulescu Cotiso osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Útközben felhívtam önkéntes kalauzomat, aki lelkemre kötötte, hogy a nevét ne említsem meg, de annyit azért elárult, hogy úgy gondolja, az idei CSIT tényleg személyesebb lett, és valóban lehetőséget biztosít az Istennel való találkozásra. Egyébként minden résztvevő, akivel beszéltem, nagyon kedves és barátságos volt, de valamilyen ismeretlen oknál fogva elzárkóztak attól, hogy név szerint hivatkozzak rájuk. Mindenestre az összkép azt mutatta számomra, hogy a szervezőknek sikerült megvalósítaniuk mindazt, amit az idei CSIT-tel kapcsolatban elképzeltek. Javában zajlott az előadás, amikor megérkeztem, és olyan kényes témákat is feszegetett, mint a vallásosság és a pénz viszonya, valamint a különböző függőségek hatása az ember életére. Függőség kapcsán konkrétan a pornográf tartalmak iránti szenvedélyről volt szó. Nagyon megfogott az a tabumentesség és őszinteség, amelyet itt tapasztaltam, nem beszélve az előadó közvetlen stílusáról. – A legnehezebb a pénztárcánkat megtéríteni – mondta Mărgulescu Cotiso, utalva arra, hogy mennyire nehéz helyesen dönteni, ha az anyagiakról van szó, mert ösztönszerűen a saját magunk javát nézzük. Beszélő számok A CSIT-en egyébként minden korosztály számára külön sátrakat, és előadókat biztosítottak a szervezők, így mindenki megtalálhatta a hozzá illő témát. Az idei programon 500 tizennégy, 300 tizenhét és 100 húszéves, illetve annál idősebb résztvevő volt. Az előadás után a következő mondat ütötte meg a fülemet: „Gyertek, menjünk imádkozni!” Hátrafordultam, és láttam, ahogy három fiatal nevetgél és beszélget a hitről, de olyan felszabadultan, ahogyan lehet, hogy még a templomban is ritkán szoktak. Akkor döbbentem rá, hogy ez tényleg egy más világ. Habár csak néhány órája kóboroltam a találkozón, mégis teljesen otthon éreztem magam. Gondolataimban elmerülve bandukoltam, amikor hirtelen megpillantottam Martí Zoltánt, a 777blog.hu főszerkesztőjét. Személyesen még nem találkoztunk, de mégis úgy ültünk le beszélgetni, mintha már lenne mögöttünk pár év haverkodás. Akkor arra gondoltam, hogy ez biztosan a CSIT hozadéka, mert itt még a levegőben is szeretet van. Közben csatlakozott hozzánk egy szervező is, aki ismételten a neve elhallgatását kérte, és elárulta, hogy ezer ember koordinálása igen nehéz feladat. – Mindenkire odafigyelünk – mondta, és hozzátette, hogy szerinte sokan azért szeretik ezt a találkozót, mert itt át lehet élni Isten üzenetét. Martí Zoltán helyeslően bólogatott, és elmondta, számára teljesen döbbenetes élmény volt a csütörtök esti ifjúsági szentségimádás, amikor mind az ezer fiatal beözönlött a kegytemplomba. – Úgy jöttek imádkozni, mint ahogy mások koncertre mennek – jelentette ki, és hozzátette, hogy a hit csúcspontját tapasztalta meg ezáltal. A főszerkesztő azt is elárulta, hogy a 777blog.hu minden tizedik olvasója erdélyi, és örömmel fogadják az önkénteseket a csapatukba. Habár nem töltöttem sok időt a CSIT-en, mégis úgy éreztem, hogy itt bármikor szívesen látnak, és a hazaúton Mártí Zoltán szavait idéztem fel gondolatban: „Menő dolog kereszténynek lenni. Büszkék kell legyünk a hitünkre, de nem szabad lenézni azokat, akik mások, mint mi. Akik így tesznek, nem Istent követik.” Keresztes Bea


Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!