A háttérből

Máthé-Háromszéki Eszter
Becsült olvasási idő: 3 perc

Míg az orvosok, fuvarozók és gazdák tüntetésekkel, egyeztetésekkel, megbeszélések sorával és petícióval próbálnak a „felszínen maradni” az év eleji zűrzavarban, úgy tűnik, a sportvilágban – legalábbis helyi szinten – csupa jó hírrel indul az új év: idei költségvetésében kétszer akkora összeget különített el a megyei tanács a sport támogatására, mint tavaly, tegnap este pedig Csíkszeredában díjazták a város legjobb sportolóit, csapatait és edzőit, és hasonló elismerésre készülnek Székelyudvarhelyen is. 
A sok megbecsülésre méltó tevékenység közül miért olyan fontos kiemelni, gálát szervezni sportolóinknak, akik a maguk területén, a különböző versenyeken amúgy is „bezsebelik” az érmeket, a tapsot, az elismerő szavakat? A válasz egyszerű: egyrészt a sokéves kitartásuk, munkájuk, példamutatásuk által több száz fiatalt motiválnak, másrészt pedig a sport összehoz, a szurkolókból közösséget kovácsol, harmadrészt pedig mert ilyenkor kicsit rivaldafénybe kerülnek azok is, akik a jó eredményekhez hozzájárultak, a felkészítők, az edzők, és bár nem kapnak díjat, a köszönet és hála szavaiban mindig ott vannak a szülők is.


Hirdetés


A jégkorong-utánpótlás berkeiben immár évek óta január második péntekén (idén január 12-én) ünneplik a hokis anyák napját. A szép lassan hagyománnyá váló kezdeményezés elsődleges célja, hogy felhívja a figyelmet arra a rengeteg munkára, amit az édesanyák és természetesen az édesapák, de sokszor nagymamák vagy nagytaták végeznek a gyermekek sportolásáért. De beszélhetünk bármelyik sportágról. Amíg csak a partvonalról figyeljük az eseményeket, el sem tudjuk képzelni, mennyi erőfeszítésre, szervezésre, odafigyelésre, háttérmunkára van szükség ahhoz, hogy egy gyerek, egy fiatal az iskola mellett sportoljon.
A kezdő lépés mindig a szülőé, ő viszi el az első edzésre, a terembe, a sípályára, az uszodába a gyereket, és az ő feladata a kezdeti lelkesedést követően, a monotonitás közepette is az érdeklődés fenntartása. Nemcsak időre „leszállítja” a gyereket az autóval, amelynek csomagtartóján ott virít a választott sportág matricája, hanem összepakol, táskát cipel, korcsolyát köt és bakancsot csatol, hajnalban ébreszt, és este idejében fektet, tagdíjat fizet, felszerelést vásárol, edzőcuccot mos, kekszet, vizet, szendvicset csomagol, munkaprogramját és a hétvégi családi programot a versenyekhez igazítja, kudarc esetén vigasztal és biztat. A pálya szélén fagyoskodik, vagy az uszoda lelátóján izzad, miközben csemetéje kitartóan rója a köröket, ússza a hosszokat, rúgja a gólokat éveken keresztül. Az idő múlásával persze önállósodik a kis sportoló, a szülők szerepének jó részét átveszik az edzők és más szakemberek, de az első évek erőfeszítései a szülők érdeme. Akik végtelenül büszkék, akkor is, ha épp nem sikerült dobogóra állni. Mert tudják, mennyi erőfeszítés előzte meg a megmérettetést.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!