erős felhőzet
szórványos felhőzet
A hasznavehetetlen ajándék és a házi feladat
A minivakáció mellé korai Mikulás-ajándékként érkezett az új tanügyminiszteri rendelet a házi feladatok korlátozásáról. Ajándék lónak ne nézd a fogát, szokták mondani, ha hasznavehetetlen szuvenírt kap valaki. Örülj, mosolyogj, köszönd meg, és kuss. Valahogy így értelmezem ezt az új rendeletet is, amely szerint ettől a héttől kezdődően az elemi iskolások legtöbb egy órát, az öt-nyolc osztályosok legtöbb két órát tölthetnek el a házi feladatok elvégzésével.
Örülni azért lehet neki (mint a már említett hasznavehetetlen ajándéknak, amiről azt mondjuk, hogy majd csak jó lesz valamire, vagy legfeljebb továbbajándékozzuk másnak, de legalább gondoltak ránk), hiszen végre kormányszinten is téma lett az iskolás gyerekek mérhetetlen túlterheltsége. Azon viszont csak mosolyogni tudok, hogy aktuális tárcavezetőnk szerint ez megoldás.
Mert ha a miniszter úr járt mostanában egy igazi iskolában, kinyitott egy-két tankönyvet, belenézett a programba, elbeszélgetett a pedagógusokkal, és látott hús-vér iskolás gyerekeket, akkor tudnia kellene, hogy ez a rendelet nem old meg semmit.
Kezdve azzal, hogy ismét és ezért is a pedagógusé a felelősség. Őt kötelezi, hogy korlátozza a házi feladatok mennyiségét. Ha a csökkenés mégsem valósul meg, újfent lehet fenyegetni ellenőrzéssel a tanítót, tanárt, cirkuszolhat a szülő, óbégathat a gyermek. Miközben a pedagógus, akinek már lassan kezét-lábát levágták a sok szabályozással (rég nem beszélünk a szárnyairól), ugyanaz a tanterv, ugyanazon követelmények szerint kell oktassa a diákokat, mint a múlt héten. Magyarán: a tananyag mennyiségén, minőségén, módszertanán nem változott semmi. Maradtak a vizsgák is, amikre ugyebár fel kell készíteni a gyerekeket. A pedagógusok panaszkodnak, hogy egyszerűen nincs idő a hatalmas mennyiségű tananyag megrágására, begyakorlására az órákon, és mindenki tudja, hogy még a jó képességű tanulónak is legalább a vizsga előtti évben bizony sokat kell otthon tanulnia, netán magánórára járnia, ha jól akar teljesíteni.
Nem beszélve a rendelet gyakorlatba ültetéséről. Egy tanító még átlátja az egészet, és valóban be tudja lőni, hogy mi az a kevés otthoni tennivaló, ami még nem megterhelő, de mi van ötödiktől felfelé?
Lesznek iskolák, ahol kijelentik, hogy csak a vizsgatantárgyakból lehet házit adni, mert ugyebár abból muszáj. Vagy elképzelem, hogy a tanár kérdezgeti a diákokat, hogy holnapra mennyi tanulnivalótok van, belefér például még egy kis biológiai megfigyelés?
A lényeg, hogy tanügyminiszterünk megtalálta a legkönnyebb módot egy probléma elsimítására. Felületi kezelés vagy még az sem ez a rendelet. Pedig lassan már mindenki látja, hogy a hazai tanügy olyan sok sebből vérzik, hogy sebtapaszokkal már nem érünk el semmit. Hiszen amíg maga a tanterv nem változik meg gyökeresen, nem térünk át élménypedagógiai módszerekre, felfedezésen alapuló praktikákra, kompetenciák fejlesztésére az iskolákban, addig egy ilyen rendelet maximum a túlélést segíti.
Egy gyermekközpontú, rugalmas oktatási rendszerben igazából nem kellene hazavinni feladatokat, ismerünk több külföldi példát erre. De a házi feladat mégsem az ördögtől való úgy önmagában, mert el tudok képzelni csapatmunkában összehozott projekteket, házi dolgozatokat, amelyek során a gyerekek megtanulnak együttműködni, végigjárni az önálló felfedezés útját stb. A mi iskoláinkban ilyesmire nincs idő. De tanulnivaló annál több. Az ambíciós gyerek ezután is leül otthon, aki meg nem akar, eddig sem csinált szinte semmit. Jó, tudom, legalább az értelmetlen házi feladatok – remélhetőleg – kikopnak a divatból. Mert bizony vannak még pedagógusok, akik csak a szokás kedvéért adnak értelmetlen és fölösleges otthoni feladatot a gyereknek, amitől nem fejlődik, de legalább jól elfárad.
Lehet, hogy egy fokkal könnyebb lesz az iskolai túlélés ettől a héttől a gyerekeknek, de maga a probléma marad! Ezt a rendeletet is fel lehet tenni a polcra a többi mellé, akárcsak a hasznavehetetlen ajándékot.
Asztalos Ágnes
.jpg)
