borús égbolt
A harangok emlékeztetnek is?
Aki felkapaszkodik számba venni a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-plébániatemplom harangjait, egy dolgon föltétlen elgondolkodhat: vajon miért öntöttek hármat is 1926-ban? Mert az 1920-ban öntött, kalandos sorsú Szent Miklós-harang és a Bara Imre ajándékozta 32 kg-os legkisebb, Szent Antal-harang kivételével a Jézus szent szíve (983,5 kg) nagyharang, a Szent István tiszteletére öntött (284 kg-os) középső harang és a ma Szent Borbála-harangként emlegetett 119 kg-os kisharang 1926-ban öntetett Novotny Antal fia Neduhal temesvári műhelyében. (A mászkálni nem hajlandó Márton László Harangok című könyvében is megtalálja ezeket az adatokat, illetve azt, hogy a nagyharang öntetésével a közbirtokosság teljesítette kötelességét). A Szent Miklós-harang is „elment” sok, soha haza nem tért szentmiklósival együtt a háborúba. Hogy nem lett gyilkoló golyó hülznije, golyóbisa, azt annak köszönhette, hogy valaki féltőn betakarta Nagytétényben, ahova a rekvirálással került. A Szent Miklós-harangról ft. Kiszel Mihály ceglédi plébános, Hajdó István főesperes (1942–2011) jó barátja tett említést, hogy talán a nagytétényi paptestvére beszélt róla valamit egyszer neki. Sokáig őrizte a fontos értesülést, aztán a közlő engedélyével adta át a hírt gyergyószentmiklósi barátjának. Ezek után került sor a több évig tartó hazahozatal törvényes útjának kiépítésére. Hajdó főesperes úr ezt is sikeresen oldotta meg, mint annyi sok más dolgot gyergyói szolgálata idején. A hazatért harangot előbb meghitt ünnepség keretében – a tekerőpataki, búzaszentelési szertartásoknak is helyet adó, ma Ferenc pápa látogatása tiszteletére emlékparkká alakítandó réten – áldotta meg Hajdó főesperes úr, aki a rossz idő miatt akkor nagyon meg is betegedett. A Szent Miklós-harang az egyházközség áldozatvállalását is hirdeti ma ismét: hívogatja az élőket, siratja a holtakat, töri a villámokat.
Nem volt egyszerű a hazahozatala sem, helyébe más harangot kellett öntetniük a szentmiklósiaknak. A harangszentelést hirdető emléklapon a következő szöveg olvasható a főesperes tollából: „Hazajöttem, mert Isten Gyergyó népének szívét idevaló földből gyúrta, és oly erősen eresztett sok keservében gyökeret, hogy nekem, aki Erdély szótlan fájdalmában születtem, haza kellett jönnöm. 2004. április 11-én, húsvét éjszakáján újra megszólal ércnyelvem a gyergyószentmiklósi toronyban és hirdetem apostoli küldetését: »vivos voco, mortuos plango, fulgura flango«”…
De térjünk vissza a három harangon szereplő 1926-os évszámra. Nekem ezek azt is jelzik, hogy az akkori lelkipásztorok Szabó György apátplébános, az antialkoholista mozgalom jeles élenjárója, aki országos terjesztésű lapokat is kiadott (Alkoholizmus ellen, Absztinens Pap, Absztinens Nő), valamint Márton Áron, az 1925-ben Gyergyóditróból áthelyezett segédlelkész milyen hatással voltak a hívekre. Szeget az ütött a fejembe, hogy Márton Áron nemcsak a helyi Kolping-család életében játszott meghatározó szerepet, de szorgalmazására jött létre a Jézus Szent Szíve Társaság is. (A nagyharang se véletlenül a Jézus Szent Szíve-harang – vélem, ahogy a Both-váránál – ugyan később, de csak ennek a közösségnek a kezdeményezésére – épült Jézus Szent Szíve-kápolna és búcsújáró hely sem).
Aztán, ha már ilyen nagy az adakozó kedv, a hívek és Blénesi Borbála (a harangon Borbára) miért is ne öntessenek Temesváron maguk is 119 kg-os kisharangot? Ennek köszönhetően lakik tehát 5 harang a Szent Miklós-plébániatemplom tornyában. Nem olvastam a Domus Historia 1926-os évi bejegyzéseit. Tűnődésem tehát legendagyártás is lehet. De hogy nem véletlen érintett meg e sugallat, az szent. Vallom: Márton Áron áldásos szentmiklósi munkálkodásának (1927-ig tartott) tulajdonítom a három harang öntését.
Lehet, hogy csak ábránd, de igen valószínű.
(Mellesleg nemsokára a delet a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-harang jelzi majd a Duna TV-ben.)
Bajna György
.jpg)
