Megküzdött azért, hogy elérje a célját és gyermekgyógyászként dolgozhasson, úgy gondolja, megérte kitartani. Dr. Máté Regina, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház gyermekgyógyász szakorvosa szeret gyermekekkel dolgozni, úgy tartja, hogy sokat lehet tanulni a kicsiktől. Bemutatkozása mellett a gyermekeket egyre gyakrabban érintő túlsúlyról és elhízásról is beszélgettünk az orvossal. – Mióta dolgozik a csíkszeredai kórházban? – Több mint két éve dolgozom itt szakorvosként, előtte néhány hónapot még bedolgoztam ügyeleti szerződéssel. A Szentegyházi Egészségügyi Központban járóbeteg-rendelést végzek, emellett a gyermekosztályon is dolgozom. Göröcsfalvi születésű vagyok, most Csíkszeredában élek. A középiskolát a csíkszeredai Segítő Mária Gimnáziumban végeztem el 1999-ben, érettségi után pedig a marosvásárhelyi orvosi egyetemre felvételiztem. Nem vettek fel, másodjára sem, így aztán elvégeztem a hároméves Louis Pasteur posztliceális asszisztensképzőt Csíkszeredában. Ezt követően a csíkszentmihályi családorvosi rendelőben dolgoztam közel négy évet asszisztensként. Itt napi kapcsolatban álltam a betegekkel, dolgozhattam gyermekekkel is, hisz a doktornő irányításával az oltási programban is részt vettem. A gyermekekkel való munka mindig is a szívem csücskét jelentette. Az itt szerzett tapasztalatok arra késztettek, hogy ismét megpróbáljam, és harmadszor sikeresen felvételiztem az orvosi egyetemre. Miután 2013-ban elvégeztem az egyetemet, a rezidensképzést is Marosvásárhelyen végeztem gyermekgyógyászati szakon. Miután végeztem, márciustól már ügyeleteztem itthon, aztán augusztustól dolgozni kezdtem az osztályon és Szentegyházán mint gyermekgyógyász szakorvos. – Mondhatni, hogy előbb kipróbálta a szakmát… – Lehet így is fogalmazni, de én mindig is ezt akartam. és tudtam, hogy ezen az úton akarok tovább menni. Ezek az évek megtanítottak arra is, hogy semmi sincs véletlenül, és ez nap mint nap be is bizonyosodik most is. – Hogy érzi magát most a munkában? – Jól, és úgy érzem, hogy jó helyen vagyok. Szeretek a gyermekekkel dolgozni, bár könnyűnek nem könnyű. De a gyerekek sokkal több erőt adnak a mindennapokhoz, mint ami motivációt más helyen kapnék. Mi felnőttek azt szoktuk mondani, hogy mi tanítjuk a gyerekeket az életre, de igazából ők tanítanak minket, én is nagyon sok mindent tanulok tőlük az életről. – Az élelmezés világnapja volt nemrég, ezért most arról is beszélgetünk, hogy mennyire étkeznek egészségesen a gyermekek. Hogy látják önök a mindennapi munkájuk során, mennyire jellemző a túlsúlyosság a gyermekek körében? – Sajnos azt mondhatom, hogy lassan mindennapos probléma, sok gyermek érintett, és egyre fiatalabb korban jelenik meg a túlsúly és az elhízás. Az elhízás egy kóros állapot, a szervezet anyagcsere-folyamatainak zavara, ami kialakulhat genetikai, központi idegrendszeri vagy endokrin, illetve környezeti hatásokra is. Az energiaháztartás módosulását okozza, ez a táplálékfelvétel növekedésében vagy az energialeadás csökkenésében nyilvánul meg, és fokozott zsírraktározáshoz vezet. – Ki túlsúlyos, és ki elhízott? – Az elhízás és túlsúly meghatározására leggyakrabban a testtömegindexet használjuk (angolul body mass index: BMI). A testtömegindex a kilogrammban számított testtömeg és a méterben mért testmagasság négyzetének hányadosa. Ha ez az érték 18,5 alatt van, alultápláltságról beszélünk, ha 18,5–24,9 között van, akkor megfelelő, ha pedig 25–29,9 között van ez az értéke valakinek, akkor túlsúlyos. 30–34,9 illetve 40-es érték fölött morbid elhízásról beszélünk. Egy másik módszer a nemre és életkorra vonatkozik és abszolút BMI-értékeket ad meg 2–18 eves korig, féléves életkori sávokra bontva. Kiszámítása a fent említett módszerrel történik. Gyerekeknél országos BMI percentilis referenciaértékek állnak a rendelkezésre (BMI Z score). Emellett körfogatméréseket is használunk: derékkörfogat, haskörfogat, bőrredővastagság, testsűrűség-mérés. Az elhízás kétféle típusú lehet: férfias vagy android (ez a hasra, mellre, nyakra, arcra lokalizálódik), a másik típusa pedig a nőies vagy ginoid: az alhas, a combok érintettek. Az elhízás ténye könnyen megállapítható, viszont a háttérben lévő okok, főleg az esetleges betegségek kimutatása és célzott kezelése teljes körű kivizsgálást igényel annak érdekében, hogy sikeres lehessen a kezelés. – Miért gond, ha egy gyermek túlsúlyos vagy elhízott? – Ennek rövid és hosszú távon is nagyon sok hátránya lehet. Ha kora gyermekkorban jelentkezik ez a probléma, akkor nagy az esély rá, hogy felnőtt korban is túlsúlyos, elhízott legyen az egyén. Ugyanakkor hosszú távon nagyon sok krónikus betegség alakulhat ki az elhízás miatt, ilyenek a szív- és érrendszeri problémák, bőrproblémák, kettes típusú diabétesz, izomdisztrófia, magas vérnyomás, tehát nagyok sok betegség lehet a következménye. – Hogy látják, mi az elhízás oka? Inkább a mozgáshiány, vagy inkább a nem megfelelő táplálkozás? – Az adatok szerint az esetek többségében a rossz étkezési szokások az elhízás oka, tehát a többlet zsírbevitel, a túl sok cukor, a gyorsételek. Erre még rátevődik a mozgásszegény életmód, a minimális fizikai aktivitás. Ha a jelenlegi helyzetet nézzük, a pandémia is rátett erre, hisz a gyermekek sokáig a számítógépes oktatáshoz voltak kötve. Vannak genetikai betegségek, amelyek hozzájárulhatnak ehhez és a hajlamot örökölni is lehet, akinek mindkét szülője túlsúlyos, annak jó esélye van erre már gyermekként. – Mikor és miért kell orvoshoz vinni az elhízott gyermeket? – Az elhízás szemmel látható probléma, és minél hamarabb ajánlott orvoshoz fordulni. A gyermekgyógyász elvégez laborvizsgálatokat, hogy kiszűrjük a már esetleg fennálló egészségügyi problémákat, tehát megnézzük a vérzsírokat, májfunkciót, vesefunkciót, hor­monvizsgálatokat végzünk, hogy lássuk, nincs-e esetleg valami elváltozás az elhízás hátterében. Amellett, hogy kizárjuk a szervi okokat, elbeszélgetünk a szülőkkel, hogy felmérjük, előfordult-e már elhízás a családban, hisz az is magyarázat lehet a hajlamra és, hogy elmondják, milyenek az étkezési szokások a családban. Ha felderítettük a körülményeket, akkor megkeressük azokat a módozatokat, amivel a további problémákat megelőzhetjük. Főként serdülőkorban a pszichogén tényezőket sem szabad szem elől veszíteni, hisz ebben a korban gyakran vannak táplálkozási zavarok, mint amilyen az anorexia nervosa vagy a bulémia is. A túlsúlyos gyermekeket gyakran megbélyegik a kortársaik, csúfolják, ez sokszor oda vezet, hogy a gyermek átesik a ló túlsó oldalára, mindent megtesz azért, hogy lefogyjon, csinos legyen, akár éhezik vagy akár hánytatja magát ezért. – Milyen eredményekkel tudnak segíteni az elhízott gyermekeken? – Ha jó csapat áll együtt, és mindenki hozzáteszi a maga részét, akkor elég szép eredményeket lehet elérni. A gyerekekkel együtt lehet dolgozni, ha kialakul a bizalom a felnőtt irányába. 1998-ban az Egészségügyi Világszervezet krónikus betegséggé nyilvánította az elhízást, mert nagyon sok krónikus következménye lehet. És, mint minden betegségnél, ennek az esetében is a megelőzés a legfontosabb. Amit tudatosítani kell, hogy ez nemcsak a gyermekről szól. Ahhoz, hogy sikeresen le tudjon fogyni és ne is hízzon ismét el, nagyon fontos a családi életmódváltás. Együtt kell elmozdulniuk a helyes táplálkozás irányába, hiába mondjuk a gyermeknek, hogy ő hogyan kellene étkezzen, mit kellene csináljon, ha a szülőktől nem azt látja. Az étkezéseknél be kell tartani az öt étkezés szabályát: három főétkezés kell legyen, a reggeli, ebéd és vacsora, és két kisebb, a tízórai és az uzsonna. A reggelit nem szabad kihagyni, a hangsúlyosabb az ebéd legyen, a vacsora már könnyebb, kevesebb, a tízórai és az uzsonna szintén ilyen legyen. És nassolás nincs. Nagyon sok zöldséget, gyümölcsöt ajánlanak a szakemberek, lehetőleg frissen, és kerülni kell az édességeket, gyorskajákat, nagyon fűszeres ételeket. A másik tényező a mozgás, be kell vezetni a sportot a gyermek életébe, úszást, biciklizést, bármilyen sportot, csak legyen mozgás. A számítógép, tévé elé, ha beül a gyermek, nassol is valamit közben, észre sem veszi, hogy mennyit evett, mennyi idő telt el. Ezek azok a dolgok, amelyeken mi tudunk változtatni, és ha ez sikerül, akkor már irányt vesznek a dolgok. Vannak sikertörténetek ezen a téren is, kapunk visszajelzést a gyermek páciensekről, és vannak pozitív történetek. Ezek persze nekünk is jólesnek, jó tudni, hogy el tudtunk indítani valami jót.

R. Kiss Edit