115 felnőtt, 164 gyerek – ennyi személynek szállítottak eledelt a csíkszeredai Erőss Zsolt Arénába a Somlyó utcai tűzesetet követő napokban. A bajbajutottakat számos jóakaró segítette meleg takaróval, ruhával, élelemmel és lelki támasszal, igazi szolidaritást tanúsítva a mélyszegénységben élő roma családokkal. A csíkszeredai illetőségű családok számára az ideiglenes, majd végleges lakhatásnak, új élet kezdésének a lehetőségét igyekszik kialakítani az önkormányzat, partnerségben számos szervezettel, illetve a tűzkárosultakkal közösen. A Gyulafehérvári Caritas vállalt ebben sokféle szerepet, többek között a pénzadományok kezelését. Kapcsolattartóként Péter György, a szeretetszolgálat szociomedikális ágazatának igazgatója van mindenhol feltüntetve. Őt kérdeztük.

 

– Hogyan érte a hír, hogy lángokban áll a Somlyó utcai romatelep számos háza?

 

– Pár száz méterre lakok én attól a településrésztől, ahol a tűzvész bekövetkezett. Az első gondolatom az volt, hogy nem megyek oda, mert tüzet oltani nem tudok, de vajon az érintettekért mit lehet most tenni? Nem kellett sokáig gondolkodnom, Korodi Attila polgármester kérte, egyeztessünk, és körvonalazódott, hogy az érintetteket a sportcsarnokba lehet hirtelen menekíteni. Matracok, takarók kellettek, és mi ötven személyre vittünk is a Caritastól ilyesmiket. Amikorra behordtuk a rakományt, láttam, a csíki lakosság is reagált a felhívásra, érkeztek segítséget nyújtani ki mivel tudott. Érkeztek a tűzkárosultak is, és én valójában akkor döbbentem meg, milyen sok ember maradt hajlék nélkül. Tisztában voltam, hogy ez most szükségmegoldás, még sok lesz a teendő, és ha mi mint Caritas gyakran mondjuk, hogy a helyi közösségek partnerei vagyunk, akkor most eljött az ideje, hogy meg is mutassuk.

 

– Miben vállalt a szervezet partnerséget?

 

– Már az első pillanatokban kiderült, pénzadományokat is kell kérjünk, és annak kezelését vállaltuk. Már csütörtök éjszaka közöltük a bankszámlaszámokat, és mondhatom, az emberek azóta is pozitívan válaszolnak a kérésünkre, a Gyulafehérvári Főegyházmegye január 17-re hirdetett adománygyűjtést minden római katolikus templomban. Részt veszünk a bajbajutottak étkeztetésében is, ha vendéglátóegységek hoznak eledelt, akkor azt kiporciózzuk, ha alapanyagot adnak vállalkozók, azt a Jakab Antal Ház konyháján elkészítjük, és ha éppen semmilyen felajánlás nincs, akkor mi főzünk a közel háromszáz emberre. Ezek mellett az arénában, más szervezetek képviselői mellett, jelen vannak kollégáink, akiknek a roma közösségek körében tapasztalatuk van. Ők támogatják azokat, akik mindenüket elveszítették, hogy a veszteséget próbálják feldolgozni. Az első a gyászfolyamat, aztán jön a hogyan tovább kérdése. Erre próbálunk mi is, partnerként az önkormányzattal jó megoldást találni.

 

– Mi az, ami erről a megoldáskeresésről jelen pillanatban elmondható?

 

– Ami biztos, hogy egyből nem lesz végleges megoldás, átmeneti szállásokra kerülnek innen emberek, természetesen az érintettek beleegyezésével. Senkire nem kényszerítünk rá egy fejük fölött hozott döntést csak azért, mert kiszolgáltatott helyzetben vannak, nincs választási lehetőségük.

 

– Elképzelhető, hogy az itt születő megoldás példa lehet a többi romatelep módosítására is, illetve a többségi és kisebbségi közösségek kapcsolatára is hatással lesznek a történtek?

 

– Természetesen. Ezeken a településeken tudjuk, milyen építmények vannak, az előírások be nem tartása tűz- és életveszélyessé teszi ezeket. Lakhely- és mentalitásváltás kell, összefogással. A történtek szolidaritásra ösztönözték a többségi lakosokat, és remélhetőleg, a roma közösség is átérzi, hogy támogatva van. Egyik napról a másikra nem változik a viszonyulás, de reméljük, sikerül olyan lépéseket tenni, amelyek ez irányban is pozitív változáshoz vezetnek. Csak példaként említem, hogy már egy ideje rendszeresen jönnek emberek a Caritashoz, és dolgozni jelentkeznek, mert megtanulták, hogy ingyen pénz nincs. 

 

– Lehessek én most az az ember, aki nem tudja eldönteni, a vasárnapi, templomi gyűjtés alkalmával adományozzak-e keresetemből, és mennyit, miért?

 

– Ami most van, az probléma mindannyiunk számára, a gettósodás mindenkire hatással van. Márpedig ahogyan ők jelenleg élnek, úgy kevés az esély a tisztálkodásra is, nemhogy a munkavállalásra, a felemelkedésre. Tudjuk jól, az ember, ha éhes, és a szomszéd fáján alma van, azt ő megeszi, mert az éhség nagy úr, és máris jönnek a problémák. Nem könnyű ezen változtatni, de ha meg sem próbáljuk, akkor esélytelen a fejlődés. Én azt mondom, itt van a lehetőség a változás elindítására, a csapatunk ezt minden hátsó szándék nélkül akarja, úgy kíván segíteni a kisebb közösségen, hogy az ne váljon a többség kárára. Természetesen a kedvezményezettek is részt kell vállaljanak a munkából, nem készen kapnak házakat, hanem velük dolgozunk, hogy miközben az új otthonuk épül, változzon a magatartásuk is… mindannyiunk érdekében. Mert ha szenvtelenek maradunk, egy jövő mutatkozik: a két közösség még jobban eltávolodik egymástól. Tudni kell, hogy egy romatelepen felnőtt ember nem azzal a batyuval indul az életben, mint mi. Ha felelősen cselekszünk, a mostani gyerekek batyujába tudunk olyan értékeket tenni, melyek hosszú távon az együttélést könnyítik meg. Az ő gyermekeiknek, a mi gyermekeinknek kell esélyt adjunk, ez a keresztény szemléletmód.