A Csíkszereda közelében álló csíkdelnei Keresztelő Szent János-templom felépítése és berendezése késő középkori, valamint 17. századi emlékeket őriz. A templomnak három olyan díszítménye is van, amely Krisztus szenvedéstörténetéhez kapcsolódik, így ezeket szemügyre venni különösen aktuális ezekben a napokban. A templom húsvéthoz kapcsolódó kincseire Hegedűs Enikő művészettörténész hívja fel a figyelmet. [caption id="attachment_26332" align="aligncenter" width="620"] Ostorozás – táblakép[/caption] A templom külső déli homlokzatán az 1930-as években (1934–1936 között) falképtöredékeket tárt fel Vámszer Géza csíkszeredai rajztanár. A kőkeretes déli kapu felett látható falképek feltehetően a 15. század közepén vagy második felében készültek, vagyis korábbiak az 1500 körül készült kapunál. A három, különálló keretbe foglalt falképegyüttes középrészén láthatjuk a Keresztrefeszített ábrázolását: Krisztust a kereszten, két oldalán Szűz Máriával és Szent János apostollal. Mellettük, a jobb oldalon két női szent alakja tűnik elő, akik tekintetüket a kereszt felé fordítják. Alakjukban Mária Magdolnát és a Krisztus keresztjénél álló másik Máriát is elképzelhetjük. (A bal oldalon a két főapostol, Szent Péter és Pál alakja jelenik meg.) Az oltár A gótikus szentélyben álló szárnyasoltár 16–17. századi részeket hordoz. Szekrénye és faragott díszei a 16. század első felében már elkészültek. A kora barokk stílusában festett táblákat később, a 17. század második felében festhették. Az oltár párkányán levő 1675-ös évszám az oltár teljes elkészültére utal. Oromzatán a Kálvária-jelenet festett táblája látható. Az oltár hétköznapi oldalán, a becsukott szárnyakon a korabeli gyakorlat szerint a Passió-sorozat olvasható, mintegy Biblia pauperum-ként (a szegények bibliájaként). A festett táblaképeken Krisztus szenvedéstörténetének jelenetei elevenednek meg: Krisztus a Getsemáne-kertben, Júdás csókja, Krisztus megcsúfolása, a Töviskoronázás, az Ostorozás, a Keresztvitel és Veronika kendője, a Sírbatétel, valamint az utolsó táblán a Feltámadás jelenete. A szenvedéstörténet a feltámadással együtt teljes. Pál apostol megfogalmazásában: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem.” (1Kor15, 14) A táblaképek témái a késő középkori szárnyasoltárok hagyományos típusait követik, az alakok megformálásukban viszont már a 17. századi barokk jegyeit mutatják. Szőcs Miriam művészettörténész kutatása alapján tudjuk, hogy a képek kompozíciói Hans von Aachen és Matthäus Merian (1593–1650) metszeteire vezethetők vissza. Ez utóbbi svájci származású mester évekig Frankfurtban dolgozott, és 1625–1627 között egy metszetekkel gazdagon illusztrált, négykötetes bibliát adott ki, Icones Biblicae címen. A korabeli gyakorlatnak megfelelően a biblia illusztrációit mintaként használták a különböző mesterek. Ebből merített a delnei oltárképek ismeretlen festője is. A mennyezeten – középpontban Jézus szenvedéstörténetére a templom kazettás mennyezetének központi táblája is utal. A templomhajó festett famennyezetének középrészén egy ritka Napbaöltözött Asszony-ábrázolás látható. A sugarakkal körülvett nyolcszögű táblán Szűz Mária a gyermek Jézust tartja az ölében. A Gyermek kezében viszont már megjelennek a szenvedésre utaló eszközök: a töviskoronás kereszt és a lándzsa. A háttérben látható fa az elvesztett paradicsomra is utal. A teremtésben kapott istengyermeki állapotba Jézus emel vissza a kereszthalála által. Ennek a képnek szimbólumai jutnak kifejezésre a táblaképen. A kazettás mennyezet, akárcsak az oltár, 1675-re készült el. Nagypénteken, amikor Krisztus szenvedéstörténetét állítja elénk az egyház, érdemes elidőznünk egy-egy kép előtt. Krisztus keresztjének különböző ábrázolásait pedig egyetlen helyen, a csíkdelnei templomon belül is megszemlélhetjük.