Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A Homoródmente után a keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. [caption id="attachment_31171" align="aligncenter" width="1000"] A fiatfalvi orgonaszekrény Fotó: Márk Attila[/caption] Lőrinczi Lajos fiatfalvi származású lelkész, aki lelkészképesítő szakvizsgadolgozatát a fiatfalvi unitárius egyház történetéről írta, a Keresztény Magvetőben megjelent írásában a fiatfalvi sajátságos helyzetet, ahol két felekezet közös templomot használ, „felekezeti együttélés”-nek nevezi. A közösködés kezdete homályba vész a források hiányossága miatt. Egy református matrikulában 1789-ben tett megjegyzés szerint: „A két eklézsiának azon egy templomba egyenlő jussal való járása olyan régi, hogy arra senki nem emlékszik.” Az biztos, hogy az unitáriusoknak már 1630-ban templomuk volt. A következő adat már 100 évvel későbbi. Az 1726. május 20-án tartott püspöki vizitáció megállapítja Fiatfalváról, hogy: „Filia, külön mesterrel. Egy templom, melyben a reformátusokkal alternatim járnak.” 1732-ben a püspöki vizitációs jegyzőkönyvben ezt jegyezték: „Itt, Fiatfalván, elpusztulván a református templomok, kérték a mieinktől, hadd járjanak alternatim a mi templomunkba és megengedtetett, csak hogy nem akarják közösen építeni a templomot.” A mai épület elődjét az 1789-es püspöki vizitációs jegyzőkönyv írja le: „Kivülről négy kő lábakkal megerősített ép Kő Templom sendely fedél alatt, dél felől való ajtója előtt lévő fa tornátzoskával (…) Mennyezete hasonlólag deszkából vagyon, viragos festékkel, közepén vagyon egy kőből rakott Arcus (…) A Templomnak Nap nyugot felől való végiben vagyon egy festékes Chorus.” Ebben a jegyzőkönyvben említik az orgona korszak előtt használt „éneklő pulpitust” vagy éneklő széket, ahonnan a kántortanító vezette az éneklést. 1803 és 1810 között a két felekezet együtt épít templomot, amit ma is együtt birtokolnak és tartanak karban. Az orgona építéséről való adataink teljesen hiányosak, mert az 1849-ben történt román dúláskor a jegyzőkönyvek eltűntek, de ugyanúgy az 1944-es egyházi irattári dúlások következtében mindkét felekezet irattára elégett. Ezért csak a későbbi írásokra támaszkodhatunk, amelyekben a forráshelyeket nem jelölték meg a történetírók. Az orgonáról az első adatokat Lőrinczi Lajos már említett dolgozatában találtam, ahol szerinte „az első nyomot az orgona történetében 1846-ból kaptam (azelőtt valószínűleg nem is volt orgona), amikor 550 Mfrt. értékű orgonára kötöttek szerződést. Ezt az összeget gyűjtés útján akarták előteremteni, el is indult a gyűjtés, de mikor már az összeg egy helyen lett volna, az 1849-es román dúláskor, a fosztogatók áldozatául esett. De a pénzt mégis összegyűjtötték, mert az 1850-es esperesi vizsgálószék örömmel állapítja meg, hogy a templomba egy szép orgona épül.” Geréb Zsigmond fiatfalvi unitárius lelkész, 1910-ben írt egyházközség monográfiájában azt írja, „a ma is meglévő s már nagyon töredezett orgonát az 1848-as évben vásárolták. Számadás hiányában ennek sem írhatom ide az árát.” A [caption id="attachment_31172" align="aligncenter" width="620"] A műemlék orgona egyik sípja restaurálás előtt Fotó: Márk Attila[/caption] legkörültekintőbben Papp Zoltán orgonajavító határozza meg az orgona építési idejét, 1840–1870 közé teszi. „Fiatfalva mintegy 800-900 lelket számláló közösségében van két testvér kis prot[estáns] egyház, a kik emberi emlékezet óta egy közös templomot használnak. Két karzaton két orgona...” (E. P. K. 1874/39) Ugyanez a homály fedi a készítő nevét is. Papp Zoltán az orgona felmérésekor azt állítja: „Az orgonát Balázs Mózes orgonaépítő készítette”, míg Dávid István a Műemlék orgonák Erdélyben című könyvében ezt írja: „Az unitáriusok orgonája a nyugati karzaton, használhatatlan állapotban van, ikerszekrényes, fel ül baldachin fogja össze, alatta játszóasztal. Kora 19. sz. közepére tehető, építője valószínűleg Mátisfalvi Szőcs Sámuel.” Papp Zoltán orgonajavító diszpozíció leírását mellékelem: Hangterjedelme C – háromvonalas c, 45 hang 1. Flautamaj. 8 2. Principál 4 homlokzatban 3. Flauta minor 4 4. Superoctav 2 5. Quint 1, 1/3 6. Sedecima 1 7. Dob Az orgona korabeli leírását nem találtam meg sehol. A korai történetét a már említett orgonatörténetből merítettem. Ezek szerint 1855-ben kisebb javítást eszközöltek rajta. 1868-ban 10 forintért javították meg, ami egy nagyobb javítást feltételez, mert ebben az időben az egyházközség 2 erdőpásztorának három évre 4 forintot fizetett ki. A századfordulóig más adataink nincsenek az orgonáról. 1909-ben létrejön az orgonaalap, hisz „az orgona ma holnap használhatatlan lesz, az egyházközségnek pedig vagyona nincs arra, hogy minden előkészület nélkül majd orgonát tudjon szerezni… Az orgona kicserélése pedig valószínűleg 10 év múlva meg kell hogy legyen, bár addig hogy valahogyan szolgáljon.” Az első világháború orgonasíp-rekvirálása nem érintette az unitáriusok orgonáját, csak a reformátusokét, az orgona nem szerepel a rekvirálást végző Angster cég listáján. Az orgona következő javítása 1927-ben történik Lőrinczi Lajos szerint. Az először 1904-ben említett orgonaalapra 1938-ban „a karácsonyi ünnepek alkalmával befolyt nemes adományokat s köztük a Kálmán János fia Canadában élt édesapja, néhai Kálmán János emlékére tett 500 lei adományát” utalja át. Szükség volt erre a pénzre és a következő években befolyt összegekre, mert a keblitanácsi gyűlés jegyzőkönyve szerint 1941-ben „az orgona használhatatlan, a lelkész kéri a közgyűlést az orgona újjáépítésére.” A lelkesedés és adakozó kedv ellenére 1943-ra megállapítják, hogy „az orgona köztudomás szerint már több ideje nem használható”. A közgyűlés egyhangúlag elhatározza, hogy „az orgonát ki kell cserélni még a tavasz folyamán, ugyanakkor megbízza a lelkészt, hogy orgonajavításra kérjen engedélyt az egyházi főhatóságoktól, és az orgonaépítőktől kérjen árajánlatot igy a meglévő keretben beépítendő 6 változatú orgonára”. A második világháború után 1949-ben meghívják Magyari Árpád orgonajavító mestert, aki a lelkésszel és énekvezérrel megvizsgálja a hangszert, és a következő megállapításokat teszi: „1. Az orgonán mely jelenleg teljesen használhatatlan, a következő javítások szükségesek: a. Az orgona frontján levő olom sípok, melyek egyáltalán nem szólnak, és össze-vissza vannak törve, zúzva, elszállíttandók és újra hengerelendők, ujra ajakozva, tisztára hangolva és intonálva aluminium bronzzal behúzva helyreállítom. b. Az orgonában 1/3l(C1) superokt. helyett behelyezek 45 darab 4 lábas czin sorozat „ solicional” új sípot. c. A még bentlévő ugy a czink, mint a fasípokat, teljesen kijavítom, a kijavíthatatlanok helyett ujakat teszek. d. A fuvó és légerő vezetékeket pedig juh bőrrel, a szakadások helyén elszigetelem és beragasztom. e. A mechanikában előforduló összes hibákat kijavítom, a billentyűzetben hiányzó 27 fehér lemezt ujakkal potolom, a kalaviaturát újra béllelem f. Az egész orgonát kitisztítom és teljesen újra hangolom és intonálom. g. Mindezen munkálatok díjja 8000 (nyolcezer) Lei, mely összegből az egyház fizet 4000 Leit, míg a fennnmaradó 4000 Leit az orgona befejezte: annak átvétele után válik esedékessé. h. Az orgona sípokat Sz.-udvarhelyen készítem el és azokat saját költségemen Sz.-kereszturig szállítom, ahonnan egy fuvarral az egyházközség köteles kiszállítani.” A munkáért az orgonajavító 10 év jótállást vállalt. A mesterben azért bíztak meg, mert előzőleg, 1931-ben a reformátusok orgonáján végzett pótlási, kitakarítási és hangolási munkálatokat. Sajnos a javítás nem úgy történt, ahogy a fiatfalviak képzelték. Magyari Árpád az előleget és a sípokat elvitte, de az orgonát nem javította meg. 1948 telétől 1951-ig az unitáriusok is a reformátusok orgonáját használták. A reformátusoknak nem volt kántoruk, a kántori teendőket Fazakas Jenőné Vass Julianna végezte. Az 1951-es lelkészi jelentésben a következők állnak: „Istentisztelet alkalmával a reformátusok orgonáját használtuk, de miután ők, azt 3000 Leiért megjavították, mi harmoniummal (ami közös) végeztük a szolgálatot”. Az orgonatörténetet-író lelkész szerint „az unitáriusok felajánlottak a javítási költségekre egy összeget, amit a reformátusok nem fogadtak el, a javítási költséget a reformátusok egészében fizették, de megengedték az unitáriusoknak az orgona használatát 3 hónapra, melynek lejártával az orgona feljárati karzatánál ajtót csináltattak, az ajtót lakattal bezárták. A lakat kulcsából egyet át akartak adni az unitáriusoknak, hisz a református kántori teendőket is az unitárius kántor végezte. Az unitáriusok nem vették át a kulcsot, így a református orgona sem használódott addig amíg nem került náluk új kántor (Demeter Domokos, 1952-ben).” 1951 szeptemberében a keblitanácsi gyűlésen bejelenti a lelkész, hogy „tudomására jutott az, hogy Magyari Árpád orgona építő mester a segesvári ügyészségen le van tartoztatva s 376 drb. orgona síp annak az egyháznak a tulajdonába jutnak, amelyik az ígényét hamarabb bejelenti.” A gyűlés, miután részletesen megtárgyalta a kérdést, felhatalmazta az egyházközség vezetését a szükséges „bűnjárati” lépés megtételére, hogy az elvitt 3 x 45 fém síp és 2 x 45 fasíp ára 4000 lej előleg visszaítéltessék. Időközben Magyari Árpád elhunyt. 1968-ban, a lelkészi jelentés megjegyzi, hogy „nagyon fontos az orgonabeszerzés gondolatának ébrentartása, ami egyik hiányossága gyülekezeti életünknek”. A 70-es években pénzt gyűjtenek orgonaalapra, majd 1972-ben a közgyűlés elhatározta, „hogy minden héten önkéntes alapon, családonként 2 tojást vagy értékét fizessék be a családok az egyházközség pénztárába, az összeg »orgona alapként« kezeltessék”. Bár 1973-ban gyenge gyűjtésről számolnak be, mégis 1975 augusztusában olvashatjuk a jegyzőkönyvben: „az egyházközség 30 éve hiányát 4 évi gyűjtés áldozatával sikerült pótolni. Ugyanis, július első napjaiban Kolozsváron megvásárolták az elektromos orgonát 32400 Lei költséggel. Az összeg kifizetéséhez kölcsönt vettek fel 5000 lei összegben, melynek az összegyűjtése sürgős egyházközségi feladat. Az orgona az eddigi próbák szerint nagyszerűen beválik és betölti a hozzá fűzött reményeket. Közgyűlés nagy örömmel és megelégedéssel vette tudomásul az új elektromos orgona megvásárlását. Könnyes szemekkel hallgatta az orgona hangjait. A könnyeket az öröm csalta a szemekbe.” Az áramszünetek és a gyakori elektronikai hibák miatt nem tudták sokáig használni. Közben a műemlék orgona sípjai és alkatrészei az 1997-es templomjavítási munkálatok alkalmával, összeszedvén megőrzésre, elhelyezték őket az egyházközség egyik melléképületében (istállóban). 2000-ben viszont a tervek között szerepel az egyházközség régi orgonájának rendbetétele is. 2004-ben egy új orgona beszerzését javasolják, amihez az amerikai testvérgyülekezet anyagi segítségét kérik. 2007-ben pedig, a következő elszomorító hírt olvassuk a jegyzőkönyvben: „Az orgona nem javítható, ezért a régi alkatrészeket oda kell adni, ahol szükség van rá az egyház keretében.” Mikor már úgy tűnt, hogy az orgona teljesen elpusztult, 2015 májusában azokról az összegekről olvashatunk, amelyek a régi orgona felújítására érkeztek be az egyházközségbe. „A közbirtokosság 10.000 lejt szavazott meg az orgona javítására. Mivel a megyétől kaptunk 10.000 lejt, a testvér gyülekezettől 7000 lejt, a városi tanácstól 4000 lejt, kb. 4000 lej szükségeltetik. A gyűjtést a jószándék határozná meg, nem megróvás lenne. A tiszteletes úr elképzelése szerint az elkészült orgona oldalára a támogatokról egy emléktábla kerülne fel, ha a hívek egy megadott összeg fölött adományoznak.” A székelyudvarhelyi Papp Zoltán orgonaépítő, -javító mestert kérték fel a régi orgona felmérésére és a restaurálásra. A felmérésből megtudhatjuk, hogy a flauta major egy része még megvolt, ennek alapján rekonstruálható a többi hiányzó. A fémsípok teljesen hiányoztak, csak analógiák útján rekonstruálhatók, a homlokzatban új sípok szükségesek. A játékasztal a két hangszertest között helyezkedett el, a regisztergombok és a belső átalakítás diófa bevonattal készült. Rövidoktávos, historikus billentyűzete romos állapotban volt a raktáron. Mechanikájából a tengelyek kihulltak, a tengelyágy felfogása leszakadt, a tengelykarok letörtek, a forgáspontokat javítani kellett. A két oldalon levő, tölgyfából készült szélládák hangbeosztása követi a homlokzatot. Összerepedezett állapotban volt, a szélládát restaurálni kellett. Az elöregedett bőröket a csuszkák alatt és a szelepeken ki kellett cserélni. A tőkék és síptartók nagy részét nem találta a mester. Mivel az eredeti fúvót már korábban lecserélték, ezért a kisméretű ékfúvót rekonstruálni kellett. Maga az orgonaszekrény teljesen, szépen megmaradt, a felméréskor fehér volt a színe. Az orgonaszekrényt ki kellett tisztítani és kártevők ellen védeni, valamint a letört darabokat ki kellett egészíteni. Az ajtók felfogásait szükséges volt rögzíteni. Az orgona teljes felújítása, motorral való ellátása 7852 euróba került. A restaurált orgona 2016 február közepére készült el, az orgonaavató istentiszteletet 2016. március 13-án tartották.