erős felhőzet
A fészbuk áldozata
Néhány nappal ezelőtt öngyilkos lett egy kiskorú lány egyik székelyföldi faluban. Tettét állítólag azért követte el, mert volt barátja, akivel összeveszett, egy szelfiként készült meztelen fotót posztolt róla a fészbukon. Nem ő a világháló első halálos áldozata. Olvastam egy indai lányról, aki azért vetett véget az életének, mert szülei eltiltották a közösségi oldaltól, egy szintén indiai férfi pedig azért, mert titokban kötött házasságukról a felesége fotókat osztott meg a portálon. Egy vietnami 18 éves lányt a barátai akartak megviccelni, amikor portréját egy lengén öltözött női testre montírozták. Belehalt. Egy 14 éves Orange megyei diák azután lett öngyilkos, miután osztálytársai a világhálón indítottak ellene hadjáratot, azt állítva, hogy a fiú meleg. Olvasom egyik hírben, hogy a rendőrség vizsgálja, felelősségre vonható-e bárki a történtekért. Olvasom egy 14 éves olasz tini halála kapcsán, hogy a szülei egyenesen a fészbuk ellen tettek feljelentést. A lányt zaklatás érte a közösségi hálón.
Próbálom megkeresni, hogyan szabályozza a meztelenség kérdését a fészbuk és nagy nehezen meg is találom (https://www.facebook.com/communitystandards). Kiderül, hogy szinte sajnálkozik és magyarázkodik amiatt, hogy esetenként korlátozza „a meztelenség megjelenítését, mivel globális közösségünkön belül vannak olyan csoportok, amelyek – főként kulturális hátterük vagy életkoruk miatt – érzékenyek az ilyen jellegű tartalomra”. Éppen ezért ígéri, hogy „eltávolítjuk azokat a fényképeket, amelyeken emberek nemi szervei vagy teljesen fedetlen ülepe közelről láthatók. A női mellet ábrázoló képek megjelenítését korlátozzuk, ha látható rajtuk a mellbimbó, de mindig engedélyezzük a nőket szoptatás közben vagy emlőeltávolítás utáni hegekkel ábrázoló képeket. A meztelen testet ábrázoló festmények, szobrok és más művészeti alkotások fényképeit is engedélyezzük (…)”.
Ugyanezen az oldalon az is olvasható, hogy miként és milyen esetekben lehet jelenteni a visszaélést, sőt a fészbuk egy Súgóközpontot is működtet. De kérdem én, vajon tudott minderről a nyolcadikos lány? Vajon megnyugodott volna, ha utólag – miután már eltelt elegendő idő ahhoz, hogy szemügyre vegye a falu fiatalsága – eltávolították volna a fotóját? Nem hiszem, hogy tudott volna erről, nem hiszem, hogy megnyugodott volna. Nem kért segítséget a szüleitől, nem kért segítséget a tanáraitól, és nem volt abban a korban, amikor felmérhette volna, hogy minden csoda csak három napig tart – számára összeomlott a világ. Nem az volt számára a tragédia, hogy a világhálón az egész világ láthatja, mert a faluhálóval, az ismeretségi körrel nem bírt szembenézni.
S mit is mondhatott volna a plébános volt ministránsa temetésén? Az egyetlen, még értelmes riadó: szülők, figyelem!
Daczó Katalin
