Templomaink kincsei között előkelőhelyet foglalnak el az oltárok, azokon az oltárképek. Az alábbiakban a fenyédi templom történetét vázolja és főoltárát mutatja be Kovács Árpádművészettörténész. [caption id="attachment_51508" align="aligncenter" width="1944"] A fenyédi templom főoltára Fotók: Kovács Árpád[/caption] A fenyédi plébániát nem említik az 1332–1337-es pápai tizedjegyzékben, azonban nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy a pápai tizedlajstromokban említett „de Luce” latin helységnév Fenyéddel azonos.1 Fenyédről a 16. század elején először egy 1532. június 25-én kiállított oklevélből értesülünk: „villa Fenyed” megjelöléssel, ekkor „köt egyezséget két szomszéd faluból való birtokos: Bethlenfalvi Geréb Péter és Kadicsfalvi Benedekfi László, Udvarhelyszék választott bírái előtt.”2 Az 1638-as misszionáriusi jelentésből kitűnik, hogy Fenyéd és Keményfalva (Kómeny Falua) Zetelaka filiája, ez az állapot még három évtized múlva is fennáll, ugyanis Damokos Kázmérnak, Erdély apostoli vikáriusának a római Hitterjesztés Szent Kongregációja számára küldött 1668. évi jelentéséből is erről értesülünk.3 A 17. század végi Fenyéd fontosabb hitéleti történéseire, az egyházi tisztségviselők kilétére, az egyház földjeinek és épületeinek állapotára, sok esetben akár a hétköznapokra vonatkozóan is nagyon fontos adatokra bukkanunk Szebelébi Bertalan vikárius vizitációiban. A vikárius először 1693 januárjában látogat Fenyédbe, akit elkísér Zinder András székelyudvarhelyi plébános, aki ekkor az udvarhelyi gimnázium igazgatója is.4 Fenyéden ebben az időben Mihály György az „aeditus”5 (megyebíró) és Molnár János, valamint Márton János voltak az esküdtek („jurati”). Az intézkedések során először 11 személyt büntetnek egyenként 3 forintra „az magiszter háza körül rosz kertek”6 miatt, majd „Sebestyén János Fenyédi Sz.[ent] egyház birója hogy a „Fenyédi Megye constitualia Mihály Deák uramot oroszhegyit, procuratorat.”8 Ez nagyon fontos adat, melyből kiderül, hogy Fenyéden ebben az időben Oroszhegyi Mihály Deák prokurátor, ugyanebben az időben pedig Székelyszentlélek fogadott prókátora is.9 A Szebelébi Bertalan által 1693-ban Fenyéden végzett vizitációról készült jegyzőkönyv további részében az egyházi épületekről is tájékozódhatunk. A templom nagyon rossz állapotban van ekkor, éppen ezért Szebelébi Bertalan megparancsolja, hogy: „az romlott templomot ne tartozzék szolgálni [a pap], avagy semmi szolgálatra oda menni, valamily is formában a templomot visza restaurálják és alkalmatossá nem teszik, mint Istennek házát és imátságnak helyét.”10 Az 1717. évi vizitációkból az derül ki, hogy Fenyéd és Keményfalva még mindig Zetelaka filiája.11 Az 1731-es püspöki látogatás is ezt az állapotot mutatja, azonban már szó esik a fenyédi kápolnáról is, melyet kőből építettek, zsindellyel fedtek, titulusa pedig a Szentháromság volt.12 Mérföldkőnek számít Fenyéd életében az 1739-es esztendő, ugyanis ezt követően Máréfalvához tartozik. A Zetelakától való elszakadás okát nem ismerjük, minthogy azt sem, hogy pontosan miért lett Máréfalva fiókegyháza. Kovács Piroska szerint a máréfalvi kis templom közelebb volt Fenyédhez, mint a zetelaki templom, „s a szélmánalatti hegyi ösvényen könnyen megközelíthették a fenyédi hívek.”13 A Kovács Piroska által idézett máréfalvi Domus Históriában 1866-ban a népi emlékezetre hagyatkozva Fülöp Alajos plébános megjegyzi, hogy a „[…] fenyédiek, máréfalviak a Fenyéden kívüli, a mostani országúttól balra, Szentkirály felé, egy dombon létező, s most keresztfával jelölt helyen állott Szentháromság templomba jártak közös istentiszteletre.” A máréfalvi egyházi hagyomány úgy tartja számon, hogy Fenyéd „mint fiókmegye a máréfalvi anyamegyéhez csatoltatott s azzal ily viszonyba maradt egészen 1815-ig.”14 Az sem elhanyagolható tény, hogy a csatlakozás okát a máréfalvi plébánia ferencesek általi adminisztrálásában kell keresnünk. Ebben az időben, a 18. század elejétől kezdődően ugyanis a ferencesek erős gyökeret vernek a közeli Székelyudvarhelyen, ahol a kolostoralapítás után, 1730-ban templomépítésbe kezdenek, és erős szerzetesi közösség tevékenykedik a városban,15 de a közeli Székelyszenttamás plébániáját is ők adminisztrálják.16 A máréfalvi Domus Históriában 1732-ben keresztelő papként említett P. Cristophorus az az Istvánffy Kristóf, aki udvarhelyi ferences házfőnökként tevékenykedik az 1730-as és 1740-es években.17 Fenyéd Máréfalvához való tartozását erősítik meg az 1743. évi máréfalvi vizitációról készült feljegyzések, amelyben Fenyéd Máréfalva leányegyházaként szerepel. A máréfalvi plébános ekkor Kiss Gergely. Fontos adalék, hogy a fenyédi templomot romosnak írják le, ezért a Szentháromság tiszteletére szentelt kápolnában tartják az istentiszteleteket.18 Kovács Piroska kutatásainak köszönhetően tudjuk, hogy 1763-ban fogalmazódik meg Máréfalván az igény a templomépítésre, ekkor az „új templom építésének engedélyéért folyamodó máréfalvi plébános, P. Lábas János, Fenyéd gondjait is bele foglalja” a püspökhöz küldött kérésébe.19 Az új fenyédi templom gyorsan felépül, ugyanis az alig néhány évvel később, 1767-ben (valójában 1768. január 23-án) tartott vizitáció dokumentumaiban arról olvashatunk, hogy az új templom és a torony kőből épült, valamint az is jól kikövetkeztethető, hogy mind a templom, mind a két harang a Szentháromság tiszteletére van szentelve.20 Az 1771. február 7-én végzett fenyédi vizitációból arról értesülünk, hogy az új templom a Szentháromság tiszteletére van szentelve és a kőből épült toronyban ékesen szóló harangok vannak.21 Fenyéd egyháztörténetében nagy jelentősséggel bír az 1815-ös év, amikor háromnegyed évszázad múltán különvált Máréfalvától és önálló egyházmegyévé lett. Az 1817-es püspöki látogatás irataiban az eddigiekhez képest sokkal több információt találunk a templom berendezési tárgyaira vonatkozóan is. A dokumentumokból kiderül, hogy a fenyédi templom 1765-ben Miklós Márton gondnok idejében épült, mind a szentély, mind a hajó zsindellyel van fedve. A vizitációs jegyzőkönyv megemlíti, hogy a templomot Batthyány Ignác szentelte fel a Szentháromság tiszteletére és arról is olvashatunk, hogy a templomban egy oltár van, a Szentháromság tiszteletére „emelve”, a Boldogságos Szűz Mária képével. A templomhoz egy fakarzatot építettek, amelyben van egy „megfelelő” orgona. Szó esik a keresztelőmedencéről és a sekrestyéről is, amely „pompásan be van fejezve” és amelyben a ruhák „biztonságban vannak”. A templom festett képei között megemlítik még a „Boldogságos Szűz képe” mellett a Mindenszenteket ábrázoló képet, valamint a templomot díszítő „Szent keresztet.” Megjegyzik továbbá, hogy a templom tornya kőből épült, szó esik két díszes „harangról”, egyikük tíz fontos, a másik „körülbelül” 20 fontos.22 Ezek a kis harangocskák valószínűleg a szentély fölött voltak és nem a toronyban. A vizitációs jegyzőkönyvből egy hármas térfűzésű templom képe elevenedik meg, amely „szükségképpen védett a tűztől és a tolvajok ellen biztonságos.” A továbbiakban arról olvashatunk, hogy a „fenyédi templomba méretes falakon juthatunk be, a templombelsőben van egy fakereszt, egy Boldogságos Szűz Mária-kép, egy Mindenszentek-festmény, valamint egy régi festett tabernákulum. […] A szentélyben lévő stallumon23 ez a felirat olvasható: Ad Maiorem Dei Sanctissimo Trinitatis Gloriam.”24 [caption id="attachment_51527" align="aligncenter" width="1000"] A főoltárkép a Szentháromságot ábrázolja, amint befogadja Máriát[/caption] A Fenyéd központja fölötti dombtetőn emelkedő templom 1763-ban épült, egy korábbi templom gótikus faragványainak felhasználásával. „Az északkelet–délnyugat tájolású templom délnyugati homlokzatánál átlós felfekvésű támokkal épített, barokk sisakú torony áll, bejáratát csúcsíves kőkapuzat kereteli, vályúzatok közé fogott hengertagos és külső pálcatagos profillal” – írja Dávid László.25 A lábazati rész oldallapján látható 1926-os évszám – Dávid szerint – a legutóbbi templomjavítás évét jelzi. A toronyhoz sík mennyezetű hajó csatlakozik „a torony felőli végén fakarzattal és orgonával; a karzatra kétoldalt két kis csúcsíves ablak nyílik, a külső falsíkra helyezett kőkeretek élszedéssel vannak alakítva.26 A hajó északi oldalához oldalkápolna csatlakozik a Mária-oltárral.” Ugyancsak 1926-ban építették meg a sokszög öt oldalával záródó szentélyt, amely korábban a mai diadalív vonaláig terjedt. A templombővítési munkálatokat Veress Gáspár és Török Pál agyagfalvi vállalkozók végezték. Ennek az új szentélynek az északi oldalához építették a szemöldökgyámos ajtóval ellátott sekrestyét. A középkori templom berendezéséből maradt – a karzatot déli irányból megvilágító csúcsíves ablakok mellett – az a „kehely formájú kő keresztelőmedence”, melynek „felső része 16 szögű, szára, nodusza és talpa nyolcszögű, alsó részét kötélfonat faragása díszíti.”27 A hajó nyugati végében, a diadalív előtt álló kő keresztelő-medence ma is használatban van. A templom berendezésének legjelentősebb darabjai a főoltár és a hajó északi oldalához csatlakozó kápolnában elhelyezett Mária-oltár. A klasszicista stílusú főoltár nem tölti ki a szentélyzáródást, feltehetően még a korábbi, 18. századi szentély méreteihez igazították. Az oltár hátfalát két oltárképpel díszítették, a nagyobbik képet kompozitoszlopok fogják közre, a rájuk támaszkodó hangsúlyos párkány tartja a két térden álló, alázattal imádkozó angyalt. A félköríves záródású főoltárkép a Szentháromságot ábrázolja – a mennybe fogadva Máriát. Alkotóját nem ismerjük, de stílusa és megfogalmazása alapján biztosra vehető, hogy a templommal egyidős. A főoltárról említést tesznek a 18–19. századi canonica visitatiók, az 1817-es püspöki látogatás irataiban arról olvashatunk, hogy a templomban lévő oltár a Szentháromság tiszteletére van „emelve”, a Boldogságos Szűz Mária képével. Ugyancsak ekkor említik meg a templommal egykorú „szent keresztet.”28 Ez a körmeneti feszület a hajó északi végében található. A pünkösd utáni vasárnap tartott Szentháromság ünnepének, valamint a keresztény szentháromságtan alapjául a Máté-evangélium utolsó sorai szolgálnak, mely szerint Krisztus megjelent tanítványainak Galileában és parancsba adta: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére.” (Mt 28,19) A Szentháromság képi ábrázolásának számtalan válfaja ismeretes, a leggyakoribb talán az, amikor az Atyaisten jobbján Krisztus látható trónon ülve, közöttük pedig a Szentlélek lebeg galamb formájában.29 A reneszánsz festészet úttörőjeként számon tartott Massaccio-nak a firenzei Santa Maria Novella-templom számára készített freskója a Szentháromság-ábrázolások újabb típusát teremtette meg (ún. Kegyelem trónja), mivel a Szentháromságot Krisztus kereszthalálával kapcsolta össze, a Szentháromságnak ezt a fajta ábrázolását egészen a barokk kor végéig szívesen építették be nagyobb oltárkompozíciókba. A fenyédi főoltárképen a Szentháromság ábrázolása kiegészül Mária megkoronázásával. Kovács Árpád 1 Vö. Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Bukarest, 1981. 46-47. 2 Uo. 130. 3 Tóth István György: Relationes missionariorium de Hungaria et Transilvania (1627–1707). Róma–Budapest, 1994. 378. 4 Lásd Bíró Lajos: Neves jezsuita-plébánosok és írók a székely anyavárosban. In: Székely Közélet. 1937. XX. évf. 41. sz. 2. 5 Aeditus = egyházi tisztség; jurati = esküdtek; judex templi = megyebíró 6 Székelyudvarhelyi Római Katolikus Plébánia Levéltára. Szent Miklós plébánia. Szebelébi Bertalan vizitációs jegyzőkönyve. 1693. év. (A továbbiakban Szebelébi, 1693.) 7 Uo. 8 Uo. 9 Albert Dávid: A jogtudó értelmiség Udvarhelyszéken a XVI. század végén és a XVII. század elején. In: Areopolisz. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok. I. Székelyudvarhely, 2001. 5. 10 Szebelébi, 1693. Uo. 11 Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár (GYFL) Visitatio canonica. Zetelaka. 1717: 1. doboz, 1. kötet, 127. 12 GYFLVisitatio canonica.Zetelaka. 1731: 6. doboz, 13. kötet, 73. 13 Kovács Piroska: „Orczád verítékével…” Máréfalva a történelem sodrában. Székelyudvarhely, 2008. 71. 14 Uo. 15 Kovács Árpád: A székelyudvarhelyi ferences templom. Adalékok a ferences épületegyüttes építéstörténetéhez. Székelyudvarhely, 2007. 9-13. 16 P. György József: A ferencrendiek élete és működése Erdélyben. Cluj-Kolozsvár, 1930. 344. 17 P. György, 1930. 342. 18 GYFL Visitatio canonica. Máréfalva. 1743: 3. doboz, 6. kötet, 20. 19 Uo. 20 GYFL Visitatio canonica. Fenyéd. 1767: 4. doboz, 9. kötet, 349. 21 GYFL Visitatio canonica. Fenyéd. 1770: 3. doboz, 6. kötet, 318. 22 GYFL Visitatio canonica. Fenyéd. 1817: 16. doboz, k. n. 23 Stallum = templomi díszes ülőhely a pap számára 24 Mindent a Szentháromság Egy Isten Legnagyobb Dicsőségére 25 Dávid, 1981. 130. 26 Uo. 27 Uo. 131. 28 GYFL Visitatio canonica. Fenyéd. 1817: 16. doboz, k. n. 29 Kovács Árpád: A Szentháromság ábrázolásairól.In: Hargita Népe. 2012. XXIV. évf. 101. 8.