enyhe havazás
A csokinyuszi feltámadása
Egész pontosan nem tudom, hogy mi lesz ebből, de úgy vélem, nem lesz nagy durranás. Nem mintha itt nem lenne nagy cucc, ha valaki feltámad a halálból, csak... Igazából nem is értem, miért van az, hogy Jézus születése az év legnagyobb biznisze, de a feltámadása csak egy akármilyen munkaszüneti nap Angliában. Az világos, hogy a halált nem lehet úgy kommunikálni, hogy az nagy hepaj legyen, de a feltámadás azért mégiscsak olyan alkalom, ami kínálja magát! És a kettő együtt már bőven eladható! Hiszen van itt árulás, könnyek, vér, kín, szenvedés, és mindezek dacára még happy end is! Szóval nem tudom, mitől ilyen lapos ez az egész, de még van egy hét nagypéntekig. Addig ki tudja…
Ha Angliában élsz, lehetsz akármilyen ungabungarita törzsi vallású, eltöltheted a decemberi heteket négy fal között internet, tévé, rádió és újság nélkül, akkor is lehetetlen, hogy ne vedd észre, ha közeledik a karácsony. És lehetsz akármilyen keresztény, nézhetsz, hallgathatsz bármit a lakásodban és az utcán, mégis alig veszed észre, ha nyakadon a húsvét.
Nehezen befogadható ünnep. Vagy megemlékezés. Vagy mi. Például a kisfiú számára zavaró lehet, ha összefüggéseket keres: Jézus meghalt, majd feltámadott, ezért meglocsolom a lányokat kölnivízzel, akik cserébe piros tojást adnak nekem, amit egy nyúl tojt. Sőt a rokonoktól még pénzt is kapok. Mi van?
A magyarázatok és a helyenként óhatatlanul szükséges belemagyarázatok mégis képesek arra, hogy megállják a helyüket ott, ahol a közösség hajlandó a továbbadásukra és a befogadásukra. Ilyen a Székelyföld. Anglia viszont nem az a hely. Itt csak a sztori számít. Ez egy progresszív ország, ahonnan elindult az ipari forradalom, ahol megszületett a parlamentáris monarchia, amely tűzfészke volt a rock and rollnak, amely élen járó zászlósa a toleranciának, és amely ezt a progresszivitást nagyrészt a fiatalosságának köszönheti. A húsvét-sztori pedig egyszerűen az öregeké, ez már lejárt lemez. Nem arról van szó, hogy Jézusban nincs meg az X, hanem arról, hogy ez egy old-school faktor.
Paul vallásos körökben nőtt fel, pap nagyapját Newcastle közelébe helyezték ki, így ma kevésbé skót, leginkább brit. Gyermekkorában a húsvét ugyanolyan fontos volt számára, mint a karácsony. Húsvéthétfőn tojást festettek és legurították őket egy domboldalon – ez volt náluk a szokás. A hitet azonban nehezebb megtartani ott, ahol a kísértés erősebb. Ő sem tudta megőrizni a sajátját, és erre rásegített az a társadalmi szintű mentalitásváltás, amely odáig vezetett, hogy a húsvétot maga a kormány is „lebutította”. Valamikor a 90-es évekig négynapos szabadságot jelentett a húsvét, mára ez két munkaszüneti napra zsugorodott: nagypénteken és húsvéthétfőn nem kell dolgozni. És mielőtt legyintünk, hogy hát ezzel ugyanott vagyunk, mert a kettő között hétvége van, figyelembe kell vennünk, hogy az otthonihoz képest itt teljesen más súlycsoportban játszanak a szolgáltatások és a gyári munkák. Sokan dolgoznak szombaton és vasárnap is, ez az állami intézkedés tehát nagyon is világosan megüzente: ti talán meg vagytok váltva, de a napi normátok nincs!
Ioannáéknál már más a helyzet. Ők néhány éve költöztek ide Lengyelországból, és magukkal hozták az erős katolikus hitüket ide is. Nagyszombaton elmennek a szentmisére, ekkor történik az ételszentelés, majd vasárnap kezdik meg az ételeskosarat, és a hagyománynak megfelelően mindent megesznek belőle. Kíváncsi voltam, hogy bár a lengyel boltban van-e valami húsvéthoz köthető. Nem találtam semmit, de állítólag azért, mert már mindent elkapkodtak: sem tojásfesték, sem csokinyuszi, és még a nélkülözhetetlen cukorbárányka sem, ami szintén az ételeskosarukba kerül. Ezt csakis a lengyel boltban tudják beszerezni, és számukra fontos, szimbolikus kelléke a húsvéti ünnepüknek.
És itt vagyunk mi is. Gyűjtjük a hagymahajat a tojásfestéshez, lesz szalonnabőr is, amivel megfényesítjük, de az ünnepet jobbára csak magunknak tesszük ünneppé. Valószínűleg én leszek a feleségem egyetlen locsolója, nekem pedig ő lesz az egyetlen virágszál, akit megmenthetek a hervadástól. Jövőre talán ennyi sem lenne ebben a környezetben, és néhány év után szinte teljesen elfakulna a mi húsvétunk is.
Nincs varázs, nincs ünnepi keret, csak ez a nyamvadt csokinyuszi, ami legalább annyira nemzetközi, mint Jézus Krisztus. És a csokinyuszi látható, kézzel fogható, megvásárolható, de csakis húsvétkor. Mindenki számára nyilvánvaló az ő feltámadása. De nicsak, a másik polcon féláron adják a paradicsomot!
Kovács Hont Imre
-min.jpg)
