Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az emberiség tanul a történelem hibáiból. A 20. század lezárásával, két világháborúval, a ledobott atombombákkal, a számos regionális konfliktussal a hátunk mögött azt gondoltuk, megcsömörlöttünk a vérontástól, és lezártuk a fegyveres csörték korszakát. Reméltük, hogy a 21. századba lépve a béke korszaka köszönt Föld nevű bolygónkra, mely számunkra az egyetlen, és csak egyszer van esélyünk elpusztítani, netán megmenteni.
A béke korszaka helyett újabb világháborúval, nukleáris téllel tartják rettegésben a társadalmakat. A felkent vezetők nem a felmerült gondok megoldására, a nézeteltérések párbeszéd útján való rendezésére törekednek, hanem könyökből, erőből kívánnak pontot tenni a kialakult viszályok végére.
Fegyverkezés, szankciók, határzár, bojkott, terrorizmus és még hosszan sorolhatnánk a napi rendszerességgel használt jelszavakat a háborús pszichózis uralta országok vezetőinek retorikájában. Végigfut az ember hátán a hideg, mert azt érzékeljük itt, Európában, a civilizáció bölcsőjében, hogy csak két ország, Magyarország és Vatikán áhítja a békét. De ne legyünk kishitűek, mert „ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”.
Joe Biden amerikai elnök a napokban Japánban tartott G7-csúcson „felszállási engedélyt” adott az F-16-os vadászgépeknek Ukrajnába. Ez a „gesztus” is azt mutatja, hogy a világ vezető hatalmai nem a háborúk lezárására, békés úton történő megoldására törekednek, hanem a vérontás folytatásában, a fegyverkezés fenntartásában érdekeltek. Miért? Vélhetően bizonyos háttérben lapuló, hatalmukat féltő érdekcsoportok tevékenysége a magyarázat erre a kérdésre. Morbid dolog, hogy pont a Hirosimában tartott G7-csúcson nem a békéről, lefegyverzésről, nukleáris leszerelésről tárgyaltak az urak, akik a világ dolgait igazítják, hanem atomfegyverekről. Hirosimában nem a gombnyomásra megölt tízezreket követték meg a nagyurak, nem a bocsánatkérésé volt a szó. Ezért groteszk szimbólummá vált a legutóbbi csúcs, ahol azt üzenték: még több fegyverrel, szenvedéssel kívánják alakítani a globális erőviszonyokat.
A hirosimai atomtámadás túlélői érthető módon csalódottságuknak adtak hangot a G7 zárónyilatkozata miatt, amelyben a szervezethez tartozó országok vezetői kiállnak az elrettentő célú nukleáris fegyverek hadrendben tartása mellett, és egy szót sem ejtettek a nukleáris fegyverek gyártását és birtoklását tiltó ENSZ-egyezményről. 
A jelenleg Kanadában élő 91 éves Setsuko Thurlow hatalmas kudarcnak nevezte a háromnapos csúcstalálkozót. Az atomtámadás túlélőit semmibe vevő „Isten elleni véteknek” titulálta a G7-zárónyilatkozatot. Az atom- és hidrogénbomba-támadások áldozatainak szervezeteit tömörítő japán ernyőszervezet szerint a G7-csúcs elvette az emberektől a nukleáris leszerelés reményét, és ehelyett olyan értekezletté vált, amely háborút szít azzal, hogy a nukleáris elrettentést és a nukleáris védőernyő nyújtotta biztonságot támogatja. Dzsiro Hamaszumi, a japán ernyőszervezet főtitkárhelyettese pedig úgy fogalmazott: „az atomfegyverek a végső gonoszt jelentik, és nem férnek meg az emberiséggel”.