Mi leszek, ha nagy leszek? – olvasom egy magyarországi magazin áprilisi számában. Amióta Erdély női havi olvasmánya kizárólag az online térbe szorult, csupán kísérletezek, keresem a megfelelő magazinújságot.
Hagyományos olvasó vagyok, szinte hihetetlen. Heti kétszer-háromszor – ahogy az idő és a program engedi – ágyban ülve iszom meg a kávét, fellapozom a jó öreg nyomtatott újságot, és kiélvezem, hogy a nap lassabban, de annál több gondolatébresztő ingerrel indul. A statisztikák szerint szinte alig létezik már hozzám hasonló ember. Egyre általánosabb, hogy az újság valóban csak újdonság: balesetek, katasztrófák, na meg időjárási előrejelzések. Ez érdekli a többséget, itt lehet clickbaitelni, vagy magyarul kattintékony, figyelemfelkeltő, de akár becsapós, átverős címeket adni. 
Tovább lapozok a magazinban, jön egy kedves téma: 60 éves a TV Maci. Sokunknak vannak szép emlékei, kakaós esték, édesanya vagy nagymama ölében ülve várakozni, hogy megérkezzen a napjaink digitális és animációs kínálatában eltörpülő plüssmackó, majd fogat mosson és egy-két rajzfilmmel álomba szenderítse a Kárpát-medence minden szegletében magyar rajzfilmet váró nézőt. 
Húszas éveim közepét taposva én már alig emlékszem, hogy milyen az az esti egy-két mese. Gyermekkoromban párhuzamosan futott két-három csatorna is, ami a nap összes órájában gyártotta a színes, gyermekeknek szánt képkockákat. Emlékszem, amikor a 2000-es évek elején az erdélyi vidéki életbe is betörtek a kereskedelmi csatornák: volt olyan osztálytárs, aki napokig nem járt iskolába, amikor „bekötötték” hozzájuk az „új televíziót”. Pedig tizenöt évvel ezelőtt még egyöntetűen zúgott a Marosvásárhelyi Rádió vagy a Duna Televízió kívánságműsora minden falusi portán, és a szomszédok együtt hallgatták, egymásnak üzentek. 
A korszakváltás megtörtént: újságban, tévében, rádióban. Úgy hiszem mégis, újságot olvasni más, mint könyvet, szépirodalmat. Magazint lapozni inkább pihenés, érdeklődés, lásd fentebb: emlékezés. Sok-sok gondolat, újraértékelés, felidézés. Kikapcsolódás, amikor csendre vágysz, ok az egyedüllétre. Könnyebb, mint egy Dosztojevszkij-mű, és rövidebb, mint egy elfeledett Jókai-novella. Rendszerezett, tematizált, színes. Olyan, mintha pont neked szerkesztették volna, s mindig akad egy-két jó gondolat.