Több mint negyven éve él egy idős asszony az egyik váro­sunk határában, a szemétlerakó mellett, mindennapjait egy apró fémbarakkban tölti. Régebben üveget, papírt, műanyag palackokat válogatott ki a szemétgödörből, megélhetését értékesítésükből biztosította. Hetvenöt évesen egyedül, csupán kutyái és macskái társaságában él, de több jóakarója is rendszeresen felkeresi, gondoskodik róla, ruhaneműt, élelmet, gyógyszert, tűzifát, kutya- és macskaeledelt visznek neki. Egyik ilyen jószándékú segítője, aki már nagyjából nyolc éve rendszeresen felkeresi, néhány hónappal ezelőtt két kiskutyát ajándékozott neki a már meglevő egy mellé. Minap azzal keresett meg egy olvasónk, a nő jótevőinek egyike, hogy pártfogoltja beszámolója szerint két kölyök­kutyáját elvitték, minden indoklás nélkül.

Sok kérdést felvet

A helyszínen próbáltuk tisztázni a történteket. A barakk lakója egyetlen kutyája és sok macskája társaságában fogadott. Elmondta: nemrégiben egy férfi kereste fel azzal, hogy szeretné megvenni a két kiskutyát. Nem fogadta el az ajánlatot, „mondtam, a kutyákat nem adom el, annyi pénze magának nincs”, elevenítette fel a beszélgetést.
Beszámolója szerint nagy­jából egy héttel később érkezett egy nő, aki azt állította, főnöke arra utasította, vigye el a két kölyökkutyát.
– Azt mondta, azért kell elvinni őket, mert nekem fájnak a lábaim, nem tudom rendezni a kutyákat, soványak és mocsokban vannak. De amikor a két kicsi kutyát felemelte, azt mondta: „jaj, de nehezek vagytok”, erre mondtam, hogy igen, mert, ugye, nincs mit egyenek – mesélte.
A nem messze működő állatmenhely alkalmazottait ismeri az idős nő, elmondása szerint többször jártak kis házánál, felmérték a kutyák állapotát, minden alkalommal megállapították, hogy rendben vannak, és soha nem merült fel, hogy bármilyen okból elvinnék tőle azokat. A kutyákat ketrecben tartja, mivel közel van az út, félti, nehogy elüsse őket egy autó, de szinte naponta meglátogatja egy fiatalember, aki elengedi és meg is sétáltatja a kutyákat. Rendesen gondozza, tartja, itatja, naponta kétszer-háromszor eteti az állatokat, kutyáknak és macskáknak készült konzervvel, hústermékekkel, mint parizer vagy szalámi, gyakran meleg ételt főz nekik, „inkább nem eszek, csak az állatoknak jusson”. Állandó támogatói még pórázt és nyakörvet is vásároltak kutyái számára.
A kutyákat elszállító meg­ígérte, hogy a nyakörveket visszajuttatja, de – állítása szerint – ez nem történt meg.

A menhely álláspontja

Elértük telefonon az állatmenhely alkalmazottait és önkénteseit, akik úgy tájékoztattak: hosszú ideje tart ez a történet, az elmúlt évek során többen és több alkalommal is jelentették már nekik, hogy az idős nő állatai nem megfelelő körülmények között élnek, ráadásul több kutyája kiszaladt az útra, megtámadták a biciklivel közlekedőket, gyakran megtörtént, hogy elütötték az állatokat az autók. A nő, aki kiemelte a kutyákat a barakklakó gondozásából, elmondta: már több kutyát hoztak el onnan, gazdájuk minden alkalommal megértette, hogy a rossz életkörülmények miatt ez a legjobb döntés, és beleegyezett, hogy elvigyék, így történt most is. Hozzátették: egyértelmű, hogy senkitől nem vesznek el állatot erőszakkal.
A városszélen élő nő és támogatói azt feltételezték, hogy „egy befolyásos” személy szerette volna magáénak a két kutyakölyköt, mert valóban szép, egészséges egyedek voltak. Az állatmenhely önkéntesei egyértelműen cáfolták e feltételezést, elmondták: a kiskutyák a kiemelés után két hétig, az oltási programjuk befejezéséig, ideiglenes gondozónál voltak elhelyezve, majd a menhely gondozásába kerültek, ahonnan bárki örökbe fogadhat állatokat.
A kutyamenhely alkalmazottai és önkéntesei hangsúlyozták: ők minden bajba jutott kutyán, állaton igyekeznek segíteni, főként akkor döntenek a kiemelés mellett, ha egy kutyára sok panasz érkezik, sérült, nagyon rossz körülmények között van, vagy gazdátlan marad. Ebben az esetben a rossz körülmény volt a döntő ok.
Lévén, hogy egy kutya és több macska továbbra is ott maradt, rákérdeztünk, azokat miért nem vitték el, mire azt felelték, hogy a menhelynek nincs kapacitása macskákkal is foglalkozni, egy kutyát pedig azért hagytak ott, hogy az idős nő mégse maradjon egyedül, meg hát kevesebb állatról jobban tud gondoskodni. Igaz a barakklakó állítása, miszerint a kutyák állapotát ellenőrizték a menhely alkalmazottai, ők is elmondták, hogy az állatokat ivartalanították, rendszeresen oltották, de hozzátették: már jó ideje nem tudják követni, hogy melyik állat részesült ellátásban, mivel folyamatosan jelennek meg és tűnnek el újabb és újabb kutyakölykök.
A történet nehezebb része azután következett, hogy a két kölyökkutyát kiemelték, ugyanis az önkéntes is elmondta: megígérte, hogy visszaviszi a nyakörveket, és cigarettát is visz a nőnek. Ellenben másnap egy oltási és ivartalanítási akció közben megfenyegették őket: többé ne menjenek a barakklakó közelébe, különben „elvágják a torkukat”. A menhely alkalmazottai nem akarták
a rendőrséget értesíteni, sem a városszélen élőt bajba keverni, ezért igyekeztek szépen és emberségesen közeledni felé, de a fenyegetések elhangzása és hamis tények állítása után úgy vélik, már nem érdemes és nincs is megfelelő eszközük, hogy ezen a lehetetlen állapoton segítsenek.

Hívható az állatrendőrség

Amennyiben tudomásunk van olyan esetről, amikor egy állatot nem megfelelő körülmények között tartanak, éhezik, bántják, bizalommal hívhatja az állatrendőrséget.
Plumbu Maria, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője az állatrendőrség feladatkörét ismertetve elmondta: az Állatvédelmi Hivatal a Hargita Megyei Rendőr-felügyelőség szakhivatala, az újraközölt, 2004/205. sz. állatvédelmi törvény alapján tevékenykedik. Az állattartókat abban az esetben ellenőrzik, ha bármilyen módon kiderül, hogy nem teljesítik a hatályos jogszabályok szerinti, állatokkal szembeni kötelezettségeiket. Azokat az eseteket és feltételeket, hogy mikor lehet elvenni egy kutyát a tulajdonosától vagy ideiglenes tartójától, szintén az állatvédelmi törvény szabályozza.
Nyilvánvaló, hogy az állatok társasága nagyban befolyásolhatja, javíthatja az idős, egyedül élő emberek életminőségét, elfeledtetik a magány érzését, de fontos megtalálni az egyensúlyt az állatok és emberek jóléte között. A létezéshez szükséges minimum nem elég, az állatok számára is lényeges a tiszta környezet, megfelelő étkeztetés, rendszeres állatorvosi és kutyakozmetikai vizit, ugyanis az állatok életminősége egyedül a gazda felelőssége.