Vöröses, viaszos múlt

Albert Ildikó
Becsült olvasási idő: 3 perc
Vöröses, viaszos múlt
A Lenin-mauzóleum a Kreml mellett Fotó: Albert Ildikó

Az én korosztályomnak, de még a nálam egy generációval fiatalabbaknak is a Vörös tér és a vörös sötétebb, bordós árnyalatában pompázó Kreml együttese erősen összefonódik a kommunizmust és a mi egykori sokoldalúan fejlett szocialista társadalmunkat jelképző vörös színnel, annak ideológiai és erősen érzelmi töltetével talán egy kissé a mai napig is. 
A Kreml Moszkva lelkét, a közepén erős fallal körülvett belső városát, Oroszország közigazgatási, hatalmi és kulturális központját, vezetőinek és döntéshozóinak – a cároktól kezdve főtitkárokon keresztül az elnökökig – székhelyét, a világ sorsát döntően befolyásoló politikai központját jelenti. A földkerekség egyik legismertebb épülete, akárcsak az amerikai Fehér Ház, amellyel együtt sokáig a két szembenálló ideológiai pólust képviselte. És bár ez az ideológiai ellentettség részben megszűnt, a két különböző világot megtestesítő nagyhatalom versengése még mindig aktuális, ezt igen élénken tapasztaljuk.
Az már kevésbé közismert, hogy a kreml szó eredetileg fellegvárat, citadellát, megerősített városrészt jelölt a régi Oroszországban. Ezek a fellegvárak kőből épültek, erődítményként szolgáltak, és azon városok fallal kerített központjai voltak – bennük templomokkal és főúri palotákkal –, amelyek a középkori orosz történelemben fontos szerepet játszottak. Ezek közül több is fennmaradt, csak nem annyira ismertek, mint a fővárosé, mely – képek és leírások alapján, hisz a többit sajnos nem láttam (még!) – a legszebb, leggazdagabb és legimpozánsabb. Valószínűsíthető, hogy a város alapításával egy időben kezdték el építeni, ám az évkönyvek csak 1331-ben említik először, annak kapcsán, hogy ide költözött az orosz egyházfő. Ami nagy jelentőségű esemény, hisz azt jelentette, hogy ez az ortodox egyház vezető központja.
A nagyjából egyenlő-, de nem nyílegyenes oldalú háromszög alakú Kreml egyik felét a Moszkva-folyó, másikat a Sándor-kert, a harmadiknak pedig kb. felét a Vörös tér foglalja el. Ez utóbbi Moszkva legrégibb tere, ha leszámítjuk a Kremlen belülieket. Eredetileg faházak és bódék voltak itt, amelyeket az állandó tűzveszély miatt lebontatott III. Iván. A felszabadult helyet lassan elfoglalta a piac, szintén számtalan fabódéval… le is égett 1571-ben. Nevét valószínűleg nem ezek az események, hanem az itt (1555–1561 között) épülő gyönyörűséges Vaszilij Blazsennyij-templomról kapja, amely főként akkoriban, uralta a teret. A krasznaja szó jelentése ugyanis nemcsak vörös, hanem szép, gyönyörű is.
A huszadik század aztán a katonai parádék, nagyszabású munkás- és szovjet ünnepek helyévé tette. Különösen miután a tér közepén (1930-ban) elkészült Lenin színben tökéletesen illeszkedő, piramisszerű márványmauzóleuma, benne Lenin üvegkoporsóban máig közszemlére tett, bebalzsamozott holttestével. Kevésbé köztudott, hogy az elején több baki is volt a konzerválása körül, míg sikerült végül a ma is látható formába hozni. Azóta is rendszeresen, kétévente, sajátos összetételű fürdőbe teszik, nagyobb időközökben új (hátulgombolós) öltönyt is adnak rá. Mikor először jártam Moszkvában, én is láttam, hisz akkoriban kötelező program volt a megtekintése. A hosszú sort, amely alig-alig mozdult, felfegyverzett katonák vizslatták, nem hagytak beszélgetni, és ha jól emlékszem, legalább háromórás volt, bár mikor beléptünk, kiderült, hogy ott egy pillanatra sem szabad megállni, csak folyamatosan körbesétálva nézhettük meg Lenint, annak viaszszínű és viaszos hatású arcát és kezét. Nem szerettem, de örülök, hogy láthattam. Ő és mindez körülötte a történelemhez és a szovjetuniósághoz tartozik.
 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!