borús égbolt
Zenetábor, nem csak zenészpalántáknak - Ahol a medve is muzsikálni tanul
L.L.L.-t, azaz Legatós Lókodi Lepényt ettek, kirándultak, számháborúztak és csiszolták hangszer- és énektudásukat, tábortűz mellett fújták a saját himnuszukat, sőt még a kabalamackónak, Borbálának is kottát, hangszert nyomtak a mancsába. Lókodba csalt a Legato muzsikáló ifjúsága.
[caption id="attachment_53443" align="aligncenter" width="2600"]
Csoportkép Borbálával. Brummogás helyett zeneszó Fotó: Legato Egyesület[/caption]
Legato Lókodban. Nem az alliteráció, hanem a tavalyi nagyszerű tapasztalatok miatt döntött úgy a Legato Egyesület, hogy az idei nyári zenetáborának sincs szebb és megfelelőbb helye Lókodnál. A példásan rendezett falucskában, ahol gyakorta jár a madár, a mókus, de csak ritkán autó, a csöndet gyermekzsivaj, énekszó, hegedű, zongora, furulya, fuvola, brácsa, lant, gitár hangja törte meg a múlt héten.
Mackó a zongoránál
Pénteken indultunk terepszemlére. Az egy híján negyvenfős gyermeksereg egy része már a falu bejáratánál üdvözölt: Tifán Csaba Gáspár, a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola tanárának felügyelete alatt épp a lovaglást gyakorolták, a többiek pedig a labdát kergették a Lekváriumnak otthont adó tájházzal szemben.
A zongoraterem ajtaján „Foglalt” tábla fityegett: Filtner Tünde tanárnő és a tábor kabalája, a hatalmas plüssmackó, Borbála figyelte a szorgalmasan gyakorló ifjúember zongorajátékát.
– Kemencében sült szilvás lepény lesz a menü, utána pedig tábortűz, ahol a szombati, a szülőknek előadandó zárókoncertre gyakorolunk – sorolta egy szuszra az utolsó este programját Sófalvi Emese, a Legato Egyesület vezetője, a vonós szekció egyik dirigense.
Amíg a gyermekek összesereglettek, belestünk a takaros szálláshelyekre, a rendhagyó gitáróráknak helyet adó csűrbe, ahol Derzsi Dénes vezényletével pengették a húrokat a táborozók, megcsodáltuk a nebulók által kipingált táborzászlót és a szintén „csináld magad” módra kidekorált pólókat is.
A táborba nemcsak zeneszakos, művészeti iskolás palántákat fogadnak, nyitva a kapu azoknak is, akik magánúton tanulnak zenét, vagy épp a táborban fogtak első ízben hangszert a kezükbe – ettől válik évről évre népesebbé, színesebbé a csapat, és ez teszi rendhagyóvá, a pedagógusok számára is érdekessé, már-már kihívássá a táborban zajló oktatást.
– 2015-ben indultunk, akkor három tanár, tizenhét tanítvány volt a létszám, és Székelyudvarhelyen, a Spanyár-házban vertünk tábort. Tavaly már két csoportunk volt, hét pedagógussal. Ez a harmadik és egyben legnépesebb év, összesen 125 gyerekkel foglalkozunk a táborainkban. Az elsők a 8–9 évesek voltak június végén, most az 5–8. osztályosok vannak soron, a hónap végén pedig a legkisebbeké lesz a tér. Elégtétel, hogy elértük azt a maximális létszámot, ami még nem megy a szakoktatás és a felügyelet rovására, ennél népesebb csoportokat már nem tudunk vállalni. Nagyon fontos, hogy mindenki jól érezze magát, lazítson, emellett a készségeit is fejlessze, legyen szó akár ének-, akár hangszeres tudásról. Az a cél, hogy a gyermekek találkozzanak a klasszikus hangszerekkel, zeneművekkel, és olyan új dolgokat tanuljanak, amelyekre az iskolában nincs lehetőség. Az úgynevezett hangszerbemutatók mellett így például az első táborozóinkkal ellátogattunk Papp Zoltán orgonaépítő műhelyébe, vagy meghívtuk Lókodba Lőrinczi György hangszerkészítő mestert. Pedagógusként számunkra külön öröm, hogy idén külföldi egyetemeken tanuló volt tanítványainkkal is együtt dolgozhattunk: Pop Izabella vállalta a fuvolisták oktatását, Sándor Anna pedig két napig a hegedűsökkel foglalkozott. Az idei táborban a mozgás és a zene összehangolásán volt a hangsúly, ezért is kapta a tematikára utaló Dinamika nevet, amelynek jegyében zajlott a Zenés Olimpia is – summázta Emese tanci, aki megmutatta azt a táblázatot is, amelyen a legjobb címért vetélkedő Dó, Ré, Mi, Fá, Szó csapatok „olimpiai” pontszámai voltak összegezve.
Legato, a szíved itt marad!
Az esti telefonálás volt legékesebb bizonyítéka annak, hogy egyetlen gyerkőcöt sem gyötört a honvágy: a leányok, legények pillanatok alatt letudták a mobilozást, sokkal jobban vonzotta őket a lepényvacsora és az azt követő tanár-diák focimeccs.
„Egy tábor, hat rövid nap a nyárból, és mégis a lelkünkben él dala… Legato, a szíved itt marad!” – fújta lelkesen a csapat a péntek esti tábortűz fényénél a Legato-himnusz refrénét. Így búcsúztatták a gyermekek a felejthetetlen vakációt, azt a hetet, amit az őket összekötő zene bűvöletében töltöttek a meseszép Lókodban.
[box type="shadow" ]A Legato Egyesület idei 10–14 éveseknek szervezett zenetáborában Derzsi Katalin, Derzsi Dénes, Filtner Tünde, Lászlóffy Árpád Ádám, Sófalvi Emese, Tifán Csaba Gáspár – a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola tanárcsapata – és vendégeik, Pop Izabella és Sándor Anna oktatták az ifjúságot. A Legato – Dinamika zenetábor megszervezését Székelyudvarhely Polgár- mesteri Hivatala és a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány támogatta. [/box]
Lázár Emese
Csoportkép Borbálával. Brummogás helyett zeneszó Fotó: Legato Egyesület[/caption]
Legato Lókodban. Nem az alliteráció, hanem a tavalyi nagyszerű tapasztalatok miatt döntött úgy a Legato Egyesület, hogy az idei nyári zenetáborának sincs szebb és megfelelőbb helye Lókodnál. A példásan rendezett falucskában, ahol gyakorta jár a madár, a mókus, de csak ritkán autó, a csöndet gyermekzsivaj, énekszó, hegedű, zongora, furulya, fuvola, brácsa, lant, gitár hangja törte meg a múlt héten.
Mackó a zongoránál
Pénteken indultunk terepszemlére. Az egy híján negyvenfős gyermeksereg egy része már a falu bejáratánál üdvözölt: Tifán Csaba Gáspár, a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola tanárának felügyelete alatt épp a lovaglást gyakorolták, a többiek pedig a labdát kergették a Lekváriumnak otthont adó tájházzal szemben.
A zongoraterem ajtaján „Foglalt” tábla fityegett: Filtner Tünde tanárnő és a tábor kabalája, a hatalmas plüssmackó, Borbála figyelte a szorgalmasan gyakorló ifjúember zongorajátékát.
– Kemencében sült szilvás lepény lesz a menü, utána pedig tábortűz, ahol a szombati, a szülőknek előadandó zárókoncertre gyakorolunk – sorolta egy szuszra az utolsó este programját Sófalvi Emese, a Legato Egyesület vezetője, a vonós szekció egyik dirigense.
Amíg a gyermekek összesereglettek, belestünk a takaros szálláshelyekre, a rendhagyó gitáróráknak helyet adó csűrbe, ahol Derzsi Dénes vezényletével pengették a húrokat a táborozók, megcsodáltuk a nebulók által kipingált táborzászlót és a szintén „csináld magad” módra kidekorált pólókat is.
A táborba nemcsak zeneszakos, művészeti iskolás palántákat fogadnak, nyitva a kapu azoknak is, akik magánúton tanulnak zenét, vagy épp a táborban fogtak első ízben hangszert a kezükbe – ettől válik évről évre népesebbé, színesebbé a csapat, és ez teszi rendhagyóvá, a pedagógusok számára is érdekessé, már-már kihívássá a táborban zajló oktatást.
– 2015-ben indultunk, akkor három tanár, tizenhét tanítvány volt a létszám, és Székelyudvarhelyen, a Spanyár-házban vertünk tábort. Tavaly már két csoportunk volt, hét pedagógussal. Ez a harmadik és egyben legnépesebb év, összesen 125 gyerekkel foglalkozunk a táborainkban. Az elsők a 8–9 évesek voltak június végén, most az 5–8. osztályosok vannak soron, a hónap végén pedig a legkisebbeké lesz a tér. Elégtétel, hogy elértük azt a maximális létszámot, ami még nem megy a szakoktatás és a felügyelet rovására, ennél népesebb csoportokat már nem tudunk vállalni. Nagyon fontos, hogy mindenki jól érezze magát, lazítson, emellett a készségeit is fejlessze, legyen szó akár ének-, akár hangszeres tudásról. Az a cél, hogy a gyermekek találkozzanak a klasszikus hangszerekkel, zeneművekkel, és olyan új dolgokat tanuljanak, amelyekre az iskolában nincs lehetőség. Az úgynevezett hangszerbemutatók mellett így például az első táborozóinkkal ellátogattunk Papp Zoltán orgonaépítő műhelyébe, vagy meghívtuk Lókodba Lőrinczi György hangszerkészítő mestert. Pedagógusként számunkra külön öröm, hogy idén külföldi egyetemeken tanuló volt tanítványainkkal is együtt dolgozhattunk: Pop Izabella vállalta a fuvolisták oktatását, Sándor Anna pedig két napig a hegedűsökkel foglalkozott. Az idei táborban a mozgás és a zene összehangolásán volt a hangsúly, ezért is kapta a tematikára utaló Dinamika nevet, amelynek jegyében zajlott a Zenés Olimpia is – summázta Emese tanci, aki megmutatta azt a táblázatot is, amelyen a legjobb címért vetélkedő Dó, Ré, Mi, Fá, Szó csapatok „olimpiai” pontszámai voltak összegezve.
Legato, a szíved itt marad!
Az esti telefonálás volt legékesebb bizonyítéka annak, hogy egyetlen gyerkőcöt sem gyötört a honvágy: a leányok, legények pillanatok alatt letudták a mobilozást, sokkal jobban vonzotta őket a lepényvacsora és az azt követő tanár-diák focimeccs.
„Egy tábor, hat rövid nap a nyárból, és mégis a lelkünkben él dala… Legato, a szíved itt marad!” – fújta lelkesen a csapat a péntek esti tábortűz fényénél a Legato-himnusz refrénét. Így búcsúztatták a gyermekek a felejthetetlen vakációt, azt a hetet, amit az őket összekötő zene bűvöletében töltöttek a meseszép Lókodban.
[box type="shadow" ]A Legato Egyesület idei 10–14 éveseknek szervezett zenetáborában Derzsi Katalin, Derzsi Dénes, Filtner Tünde, Lászlóffy Árpád Ádám, Sófalvi Emese, Tifán Csaba Gáspár – a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola tanárcsapata – és vendégeik, Pop Izabella és Sándor Anna oktatták az ifjúságot. A Legato – Dinamika zenetábor megszervezését Székelyudvarhely Polgár- mesteri Hivatala és a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány támogatta. [/box]
Lázár Emese
