Madaras Gergely, a tehetséges fiatal karmesterNyugat-Európában tovább „öregbíti” a magyar zenészek jó hírét. Az Orchestre Philharmonique Royal de Liège zeneigazgatója a martonvásári Beethoven-hangversenysorozat második előadásán állt a pulpitusra, ezúttal karrierjéről kérdeztem. – Bécsi tanulmányaim után egy manchesteri ösztöndíjra – száznegyven jelentkezőből – engem jelöltek, így feleségemmel, Győri Noémi fuvolaművésszel 2010-ben kiköltöztünk Manchesterbe, Nagy-Britannia második legjelentősebb városába. Két év után Londonba vitt az utunk, mivel az Angol Nemzeti Operában másodkarmesterként dolgozhattam. Jóllehet, e szerződésem két év után megszűnt, azóta is az angol fővárosban élünk. Feleségem a Royal Academy of Musicon doktori képzésen vett részt, s közben a család is gyarapodott, két lányunk született, akik már ott tanulnak. Budapesti lakásunkat is fenntartjuk, s rendszeresen hazajárunk: a magyar kötődés számomra nagyon fontos. Egy harmadik bázisváros is bekerült pályafutásomba: előbb Dijon, később Liège. Ennek előzménye, hogy 2013-ban jelentkeztem a Besançoni Karmesterversenyre, s több száz versenyző közül bekerültem az utolsó fordulóba másik két társammal együtt, de nem én nyertem. Kicsit apátiába estem, s véglegesen szakítani kívántam a karmesterversenyeken való részvétellel. Viszont a Dijon Bourgogne Zenekar igazgatójának – már az elődöntő alatt – felkeltettem az érdeklődését, s a megmérettetés után meghívott egy koncert dirigálására. Az ismerkedés annyira jól sikerült, hogy kineveztek a zenekar zeneigazgatójává, e poszton hat évet töltöttem el. Közben támogatóm egy év után távozott, a Liège-i Királyi Filharmonikusok igazgatójaként folytatta munkásságát. Dijon kulturális élete nagyon gazdag, zenei életében egy modern koncertterem-operaház játssza a főszerepet. Az alacsony költségvetésű regionális zenekara félszáz zenészt foglalkoztat, akikkel főleg a kamarazenekari repertoárban értem el sikereket. A liège-i együttes zeneigazgatójának 2019-ben neveztek ki, ami előrelépés számomra: az ötmillió lakosú francia Belgiumnak, Vallóniának az egyetlen szimfonikus együttese, mintegy száz zenész játszik soraiban, s 14 millió eurós költségvetésből gazdálkodik. A frankofón kapcsolatok segítették pályafutásomat, így Genfben, Párizsban, Lyonban és Montpellier-ben is gyakran szerepeltem, természetesen időközben franciául is megtanultam. Liège-ben elődöm osztrák volt kilenc éven keresztül, így az osztrák szerzők művei is a repertoáron szerepeltek. Itt vetek fel egy gondolatot, a nagyzenekarok általában kevés Mozart- és Haydn-művet tűznek műsorra. Ennek gyakorlati oka van: egy Haydn-mű előadásához negyven muzsikusra van szükség, így ezalatt a zenekar másik felét hogyan lehet lefoglalni? Ennek megoldásában a Covid „jótékony” hatású volt, az egymástól messzebb, másfél méterre helyet foglaló muzsikusok elhelyezésére – a színpad méretei miatt – az alacsonyabb létszám ideálisnak mutatkozott. A zenekar is sokat profitált a Schumann-, Haydn- és Mozart-művek előadásával, kúraszerűen hatott, új szelleme megérintette a zenészeket. S a terveim? Ne feledjük, a híres szerző, César Frank karrierje Liège-ből indult el, s jövőre ünnepeljük születésének bicentenáriumát, így feladatunk akad bőven…

Csermák Zoltán