Vietnámi luxushotelek

A vietnámi Metropol Hotel...

Vietnám gyarmati megszállása sok szenvedést okozott lakosságának. A mai egyesült országnak e sötét múltból egyetlen haszna van, a gyarmati épületek sokasága, amit a franciák hátrahagytak kivonulásuk után. Színházakat, műremek villákat lehet említeni e sorban, s ide tartoznak a híres szállodák is. Kettőben magam is megfordultam, egy Vietnámról készült dokumentumfilmet forgattunk e vendéglátóhelyeken.
A hanoi vendéglátás jelentős hagyományokkal rendelkezik, egy szálloda azonban kiemelkedik a többi közül, a Metropole Hotel. „Kóstolja meg a vietnámi stílussal színesített francia art de vivre-t (életművész életformát)!” hirdeti a hotel honlapja.A világ egyik legismertebb vendéglátóhelye 1901-ben, a város fénykorában épült, két francia befektető látott fantáziát a megnyitásában. A lakosság száma ekkor már meghaladta a 160 ezer lelket, s Hanoiban másfél ezer európai is otthonra lelt. A világ első Sofitel hotelje hamarosan a társasági élet központjává vált, rendezvényein sikk volt megjelenni, Indokínában itt játszottak például 1916-ban először filmeket. A Metropole-t Indokína legelegánsabb szállodájaként ismerték, az elmúlt évszázadban királyok, miniszterelnökök, híres színészek és írók adták egymásnak ott a kilincset. Somerset Maugham, Charlie Chaplin, később János Károly spanyol király nevét említhetjük az oldalakat betöltő hírességek listájáról. A vietnámi háború alatt a diplomaták törzshelye lett, a vészterhes időkben, védelmükre egy bunkert is építettek a pinceszinten. A híres szállót 1992-ben újították fel, s visszaállították egykori báját.

…és a Continental Hotel FOTÓK: CSERMÁK ZOLTÁN

Amíg Hanoi vendéglátásában a Metropole, addig Saigonban a Continental Hotel idézi a békeidőket. Húsz évvel idősebb északi testvérénél, de ottlétünkkor már elvesztette egykori méltóságát. Kicsit megkopott, s különösen elütött patinájától az utcai fronton megnyitott pizzéria. Azóta felújították, s régi fényében tündököl. A 19. század végén átadott épület tervezői bekalkulálták művükbe a trópusi meleget, tágas terek, négyméteres belmagasság, ventilátorok biztosították a szabad légáramlást.Az Opera közelsége különösen kedvezett vendégforgalmának, egy-egy bemutató után itt gyűlt össze a színház közönsége és művészei. Az épület mindkét háború alatt a sajtómunkatársak fontos találkozóhelyévé avanzsált, 1924–25-ben állandó vendége volt a híres francia író, André Malraux, s a Balatonfüreden is sok időt töltő indiai költő, Rabindranath Tagore is megszerette a helyet. Graham Green is itt, pontosabban a 214-es szobában vetette papírra híres regényét, a Csendes amerikait, a filmfeldolgozásában is fontos szerepet játszott az eredeti helyszín.

Csermák Zoltán

: