Ferencz Imre köszönti Ferencz B. Imrét                                                     Fotó: Kájoni János Megyei Könyvtárban Tisztelői és meghívottjai jelenlétében a Hargita Megyei Kájoni János Könyvtárban múlt héten a szerzővel együtt bemutattuk Ferencz B. Imre nyugalmazott plébános Csodálat című verseskötetét. Egy életút alkotásainak gyűjteménye viseli ezt a figyelemfelkeltő címet. Észrevenni a természet kínálta szépet, vagy meglátni az isteni kegyelem munkáját az egyes ember életének formálásában, az képes, akinek megvan a látáshoz az érzéke. Ha valaki erre papként vállalkozik, akkor belsejét örömre hangolja a megtapasztalt valóság. A 72. életévét taposó Ft. Ferencz B. Imre megkapta ennek a látásnak tettekre sarkalló ajándékát. Ugyanis eddig a papságban megélt 46 évében nemcsak rímekbe próbálta foglalni rácsodálkozásait egy-egy életeseményre, hanem a természetben is meglátta azokat a viszonyulásokat, amelyek kevés alakítással vallási motívumokat tárnak a szemlélődő elé. A Csíkmenaságról induló, tudásra szomjazó életút Csíkszentmártonba, majd Gyulafehérvárra vezetett, ahol elnyerte az oltárszolgálatra való küldetést, ezért papként Sepsiszentgyörgyre, Katonába, Nagytusnádra, Csíkdelnére, Madéfalvára, Aknaszlatinára (Kárpátalja, Ukrajna), majd Bátosra, Mikóújfaluba, és végül Csíkmindszentre kapott püspökeitől megbízatást. Nyugdíjasként Csíkmindszentről Csíkszentkirályra költözött, ahol egyre gyakrabban sorjáztak versei. Ez a nagy ívű életpálya gazdagon kínált látnivalót a szépből, s a versgyűjteménybe került 268 vers azt igazolja, hogy a szerző nem sajnálta a fáradságot, akár a rímek, akár a természet kínálta viszonyulásokban rejlő motívumok faragásához. Verseiben természetes módon helyet kap az egyéni élet, amelynek indulása, ahogy szüleinek bejelentette a teológiára menése szándékát, majd pedig a teológiai évek alatt jelentkező nehézségek, továbbá a papi életút megannyi állomása a 20. század társadalmi változásainak tükrében, ahogy a kegyelem érlelte a személyt, hűségre késztetve az istenszolgálatban hívei, de keresztény népünk megszentelésére is. A kötetbe foglalt versek tulajdonképpen a hit tisztázásának egyéni vállalkozásai, ami értékét abban őrzi, hogy mindenkinek el kellene végeznie ezt a munkát, mivel az Örökkévaló egyéniségünkben szeret, s azt akarja, hogy ezt a ragaszkodást ismerjük fel életünk folyamán, és erre építsünk, hogy földi létünk a személyesen megélt hit bizonyítékai legyenek. A kötetbe foglalt versek nyolc fejezetre oszlanak: Isten felismerése, Jézus Krisztus megtapasztalása, a Szentlélek éltető ereje, valamint a szentek segítségül hívása, elsősorban a Boldogságos Szűz Máriáé, továbbá a védőszenté, Árpád-házi Szent Imre hercegé, majd pedig a földi példaképek, pap esetében püspökeinek életútja. Nem véletlen, hogy Isten Szolgája Márton Áron püspökről több verset is írt, de annak utódairól, dr. Jakab Antal püspökről és Bálint Lajosról, a Gyulafehérvári Főegyházmegye első érsekéről is megemlékezett egy-egy verssel. Külön dedikált egyet édesapjának, Ferencz Balázsnak, akinek személye meghatározta pap fia élete alakulását. Megemlékezett verseiben a természeti jelenségekről, hónapok, évek jeles eseményeiről, továbbá emberi és állati sorsokról, majd pedig az úton levésről. Mindannyian az idő vándoraiként az Isten felé tartunk. Egy fejezet a szavak, a gondolat fogságában témát célozza annak igazolására, hogy nem vagyunk képesek szavaink által egészében kifejezni gondolatainkat. Az utolsó fejezet a faragványoké, amelyek bemutatják alakítójuk szándékát: Isten megnyilvánuló gyöngédségét. A könyvbemutatóra eljött az osztálytárs Ferencz Imre, a Hargita Népe egykori újságírója, aki versbe szedte a fehérharisnyás diákból plébánossá lett Ferencz Imre portréját, felidézve ezzel a valamikori csíkszentmártoni iskoláséveket, de a későbbiek folyamán is figyelemmel kísért papi életút tanulságait. Az akkori osztályban hárman viselték ugyanezt a nevet, mindhármuk igazi székely legény, akikben motoszkált a tehetség, ahogy jellemezte őket egykori osztályfőnökük, a néhai Száva Antal magyartanár. Mindegyikükben megmaradt a kölcsönös tisztelet egymás személye iránt, erősítve ezzel az emberséget és a kitartást. A jelenlévők vastapssal köszönték a volt osztálytárs papot értékelő versbe szedett gondolatokat. A szerző papi életútjának egyes állomásairól eljött hívek tisztelete fokozta a megbecsülést, amit tovább erősíthet a versek olvasása és az azokon való tovább elmélkedés. A 35 lejért megvásárolható kötet olyan gondolatokat közvetít, amelyek eligazítanak a jelenben, és növelik bennünk a hit értékelését, hogy megmaradásunkért kitartóan tudjunk dolgozni.

Koncsag László, szentegyházasfalvi r. kat. plébános