Hagyományos festészeti kiállítással zárult Homoródszentmártonban a 44-ik Román Viktor Képzőművészeti Alkotótábor. A minden évben ide érkező művészek keresik és csodálják azt az építészeti összképet, amely a legjellemzőbben kifejezi a székely parasztkultúra létét, keresik azt az alapigazságot, amely létezett a természet és az ember együttélésében. A művésztábor résztvevőit és a kiállításnyitón jelen lévő vendégeket Bágyi Bencze Jakab kultúrházigazgató üdvözölte, majd átadta a szót Bodor Klárának, a tábort szervező Homoródmente Művészetéért Alapítvány alelnökének. A Recsenyédről elszármazott Cseke Péter író érdeklődésére megfogalmazott szövegéből idézett Bodor Klára. – Ez nem az a hely, amely idegen és érzéstelenül hagyja a hajdani nagyokat, hisz ők azok, akik eggyé váltak, átitatódtak a művész szellemével és nem engedték, hogy elakadjon az óra mutatója, követelték a múltat, vállukra emelték a jelent, fürkészték a jövőt. Széteső volt a táj, az emberek, a Nagy-Homoród völgye, amely a világtól távol, és mégis a közepén van. Ez a fölnevelő közeg akarva-akaratlanul védte, kísérte és nemes tettekre sarkallta Cseke Pétert, Nagy Attilát, Máthé Andrást, a hajdani nagy mestereket, kezdeményezőket, Balázs Imrét, Maszelka Jánost, Kedei Zoltánt, Szécsi Andrást, Kusztos Endrét, Sz. Kovács Gézát, és még sorolhatnám. A Homoródszentmártonban tartott Negyven év képekben című album bemutatóján ők nem lehetettek jelen, de ők voltak a megálmodói, létrehozói a homoródmenti művelődési létnek, nemzetközi alkotótábornak. Hinni tudtak benne, s a megálmodott világ mindannyiunkat megérint, kézen fog, és bevezet a negyven év történésébe. Cseke Péter negyven évvel ezelőtt szilárd alapokra épített itt a Homoródmentén, ezt az utat a folytatás sikere koronázta. Az alkotók, a szervezők, Sata Attilával az élen megértették az idő rejtett üzeneteit, és a korok egymást igazító folytonosságával folytatták az elkezdett munkát – fogalmazott Bodor Klára. Sz. Kovács Géza, a tábor művészeti vezetője arról beszélt, hogy innen indultak negyven évvel ezelőtt, és azóta majdnem minden évben itt töltenek tíz-tizenkét napot a Homoródmente szép természeti környezetében. – Figyelmünket nem kerülte el az előttünk történő dráma. Közel ezeréves székely paraszti kultúra végzetének mély drámája. Arról a természeti, építészeti környezetről szeretnék beszélni, amely benyomásaival inspirálta az itt kiállított alkotók munkáinak létrejöttét. Sokszor tettem fel a kérdést, mi képzőművészek, több mint negyven éve mit keresünk a Nagy-Homoródmente falvaiban? Lehet, hogy ebben a felbolydult, életigazságaitól elszabadult világban keressük a megnyugvást, figyeljük a napos oldalt, keressük azt az alapigazságot, amely létezett a természet és az ember együttélésében. A megmaradás bölcsője és a remény földje volt. Keressük és csodáljuk azt az építészeti összképet, amely a legjellemzőbben kifejezi a székely parasztkultúra létét. Keressük az embert, azt a gyakorlatiasságot, bölcsességet, amely jellemezte és maghatározta őseink közösségi életét és szociális viszonyait. A mindennapi élet, szükségszerűségek, követelmények alakították a formát, formálták azt a gyakorlatiasságot, közösségi szellemet, amelyet beépítettek házaikba, épületeikbe, életükbe. Az itt kiállított forma- és színvilág hozza közelbe és teszi érezhetővé ezeket – mondta a tábor művészeti vezetője. Kiemelte: vannak objektív és szubjektív látásmódban megfestett munkák. Az objektív a konkrét formák kihangsúlyozására törekszik, annak ellenére mégis bizonyos lazaságot sugall. A szubjektíven megfogalmazott munkák lényegében egy olyan értékhullámot közvetítenek, amelyek a reális valóságból indulnak ki, annak lelki tartalmát keresik és azt próbálják kihangsúlyozni. – E két szféra között mindenki megtalálja azt a képet, alkotást, amely az ő szemléletéhez, lelkivilágához közel áll. Azzal a szándékkal jöttünk ide legelőször, hogy a faluközösségnek alkossunk, ehhez a negyven év alatt végig ragaszkodtunk – jelentette ki Sz. Kovács Géza. Jakab Attila polgármester úgy véli, minden olyan alkalom ünnep, amikor a kultúrház megtelik. – Gazdagabbak lettünk jó néhány alkotással, új emberekkel, akik meglátogatták ezt a vidéket, eljöttek a művésztáborba, és gazdagabbak lettünk, mert bebizonyosodott: akik már egyszer itt voltak, visszakívánkoznak. Ennek a tábornak nemcsak múltja van, hanem jövője is. Több milliós befektetésből tervezünk a művésztelepnek is helyet adó Román Viktor-emlékhelyet – árulta el a terveket a polgármester. Sata Attila, az alapítvány elnöke, a tábor szervezője megköszönte a támogatók nagylelkűségét, a művészek részvételét, majd a Vox Cordis kórus egy népdalcsokorral örvendeztette meg a közönséget.

Nagyálmos Ildikó