A Barokk Fesztiválzenekart a Csíkszeredai Régizene Fesztivál hozta létre. Nem állandó zenekar, egy évben egyszer áll össze: idén, a negyvenegyedik Régizene Fesztiválon vasárnap, 18-án koncerteznek a Szent Ágostontemplomban. A zenés utazáson Hamburgba, Drezdába, Velencébe és Firenzébe kalauzolják a közönséget. A műsor összeállításáról, koncertmesteri elképzeléseiről kérdezte Tóth Mónika hegedűművészt Péter Ágnes. ‒ Ön a koncertmester és a művészeti vezető is. Mi az előzetes elképzelése, elhatározása a koncert jellegéről? ‒ Ez a megnevezés azt jelenti, hogy a zenekart a koncertmester vezeti, karmester nélkül. A művek zenei koncertálása is az ő feladata. Ez így historikus. A műsor címe 1768 Hamburg–Drezda–Velence– Firenze. Ez a csodálatos zenei utazás 1768 km hosszú, és az 1768-as évvel záródik Firenzében. Telemann, Vivaldi és Veracini művei lesznek terítéken, a francia stílusú zenekari szvittől az itáliai concertóig. A zenekarban fontos szerepet kapnak a vonósok, a fafúvósok és a szólisták. A continuo apparátus is gazdag lesz: csembaló, teorba és vonós basszus. A barokk zenére leginkább jellemző párbeszéd és retorika így biztosan a hallgatóság számára is élvezetes lesz. ‒ Milyen kihívásokkal jár az, hogy Ön a koncertmestere egy olyan zenekarnak, amely egy évben egyszer áll össze? ‒ Nagyon fontos részemről a konkrét zenei elképzelés és ennek karizmatikus átadása. Bízom a kollégák felkészültségében és szakmai tudásában, igaz, egyelőre csak néhányukat ismerem személyesen. A koncentrált munka mellett nagyon fontos a pozitív hozzáállás mindenki részéről. Csak így tudunk rövid idő alatt egy közös zenei nyelvet és egységes hangzásképet kialakítani. ‒ Ha csak annyit hall a klasszikus zenében jár­tas közönség, hogy Vízizene, akkor máris Händel jut eszükbe, de a koncerten Telemann szerzeménye csendül fel. Mi a különbség a barokk Händel és az ugyancsak barokk Telemann vízizenéje között, és miért éppen Telemann Vízizenéjére esett a választás? ‒ A mindenki által ismert Händel-mű há­rom zenekari szvitet tartalmaz, 1717-ben adták elő a Temzén egy hajón. A művekben rézfúvós hangszerek is vannak, kürtök, trombiták, üst­dob, majd fafúvósok és a vonós kar. Nagyszabású darab, amellyel állítólag Händel visszanyerte a király kegyét. Georg Philipp Telemann Vízizene című művét 1723-ban írta a híres északnémet ki­kötőváros, Hamburg tengerészetének centenári­umi ünnepségére. A zenekari szvit alcíme „Ham­burgi apály és dagály”. A szerző az egyes tételeket humorosan címekkel látta el, a görög mitológia isteneit megelevenítve. Telemann ábrázolásának tárgya részben maga a tenger, örökké változó képeivel, részben a tengerészek és a tengerparti város életének egy-egy mozzanata. A mű hang­szerelését tekintve a vonós karon kívül két oboát, egy fagottot és furulyát tartalmaz. Úgy gondo­lom, itt az ideje megismerni ezt a Vízizenét is, mert Telemann humora különleges. ‒ A Barokk Fesztiválzenekar vasárnapi előadása csupán a jéghegy csúcsa, a műsort rengeteg szervezés, egyeztetés előzhette meg. Hogyan készültek fel a ze­nekar tagjai, tudtak a koncert előtt együtt próbálni? ‒ Az első sarkalatos pont a műsor kiválasz­tása, majd az apparátus leszervezése. Az utób­biban nagy segítséget nyújtottak Kovács László, a Csíki Kamarazenekar vezetője és Fazakas Gabriella, a fesztivál szervezője. A kották elő­készítése, a művek zenei kidolgozásának jelölései az én feladatom. Az első próbanapot Hunyadi Koppány barokkhegedű-művész vezeti, majd az érkezésem után még három nap fog a rendelkezé­sünkre állni. A zenekar tagjai előre megkapták a kottákat. Az egyéni felkészülés is fontos része a minőségi munkának. ‒ Mekkora kihívás a historikus előadásmód? A ze­nekarban hogyan szólnak együtt a hagyományos, bél­húros és modern hangszerek? Milyen nehézségekkel jár a hagyományos hangszerek kezelése? ‒ Több mint 20 éve foglalkozom elköte­lezetten a historikus előadásmóddal. A kon­certezésen kívül rendszeresen tartok mester­kurzusokat, ahol sokan először a most hasz­nálatos, úgynevezett modern hangszerekkel jönnek hozzám. Nekik is tudok retorikát, stílusismeretet tanítani. Természetesen a kor­hű hangszerek, vonók inspirálóak, és sokszor azt a hangzásképet egy mai hangszeren lehe­tetlen előállítani. A historikus hangszerek biztos kezelése viszont csak sokévi tanulással sajátítható el. A koncerten négyszáznegyven hertzes hangolásban fogunk játszani, amelyet Velencében előszeretettel használtak a ba­rokk korban is. Téves elképzelés, hogy min­den barokk zenét négyszáztizenöt hertzes hangolással kell játszani. Részemről ez most kompromisszum is, hiszen így a fúvósok tud­ják használni az általuk sokkal biztosabban kezelt mai hangszereiket. A Veracini- és a Händel-mű sok virtuóz állást tartogat nekik is. A vonós kar többségében barokk hangsze­reken fog játszani és a furulyás szólista, Kővá­ri Arany is barokk szopraninón adja majd elő Vivaldi Tengelic koncertjét.