A nyár a fesztiválok, városünnepek időszaka, amelyek talán augusztusban a leggyakoribbak, s csak a nagyobbakat említve – a teljeség igénye nélkül – a kínálat a kézdivásárhelyi Őszi Sokadalomtól a csíkszeredai Jazzfesztiválon és a Vásárhelyi Forgatagon át egészen a Kolozsvári és a Partiumi Magyar Napokig terjed a helyi termékek vásárával, sokszínű kulturális programokkal. Örvendetesnek tartom, hogy az utóbbi években Erdély nagyobb városainak ünnepei túlléptek a sörcsapos, miccssütős dínom-dánomokon, és igyekeznek valódi értékeket felmutatni, minőségi szórakozási lehetőséget biztosítani. S annak talán még jobban örülök, hogy minderre a közönség is vevő. Hogy csak a legutóbbi példát említsem, a Kolozsvári Magyar Napok (KMN) alatt az eső ellenére szinte mind az 500 programot telt házzal vagy nagy érdeklődés mellett bonyolították, és annak is örülök, hogy az ott bemutatkozó KaravanAct utazó színházi fesztivál előadásaira Csíkszeredában is pótszékeket kellett bepakolni. Ugyancsak a KMN volt az első olyan rendezvény, amelynek első két évében nem árultak sört a nagyszínpadnál a Főtéren, hanem azt csak a Bánffy-palota udvarán lehetett megvásárolni és elfogyasztani, s bár néhány éve változtattak ezen a szervezők, mégis őriz a rendezvény egyfajta visszafogottságot ilyen szempontból. S talán nem ok nélkül jegyezte meg a világhírű sakkozó Polgár Judit, hogy többek között azért is fogadta el a meghívást a KMN-re, mert tapasztalatokat gyűjt a saját Sakkfesztiváljához. A minőségi váltásnak és a bővülő kínálatnak köszönhetően pedig nemcsak a fiatalok és bulizni vágyók vesznek részt az eseményeken, hanem szüleik és nagyszüleik is kimozdulnak egy-egy könyvbemutató, beszélgetés, előadás, kiállítás, film vagy koncert kedvéért, ők is a magukénak érzik, és különböző generációk együtt lakják be újra a tereket, kis utcákat, visszatérnek az elvándorlók, s így lesz teljes az ünnep… Háromszéki Eszter