Várakozunk

Már a második húsvét, amelyre így készülünk. Már a második böjt, amelyben így várakozunk. Nemcsak a feltámadásra, hanem sok változásra. Csendben vagy hangosan, örülve az elégnek vagy vádolva a nincset. Kicsit elbújva, maszk mögé, és időnként kibújva ez vagy az alól, mert már mindenkinek elege van. Kinek a szabályból, kinek a betegségből, kinek az összevisszaságból. De várunk, egyik napról a másikra, egyik műszakból át a másikba, napnyugtától napkeltéig és fordítva. Várakozva. Ki a kikeletre, ki a feltámadásra, ki a felszabadulásra.
Közben pedig dübörög az élet, megy a munka, szabályokat hoznak, vesznek, óvodába megy, majd egy egész hónapig nem megy a gyermek, intézkedni kell, dolgozni, tenni-venni, odafigyelni, ott lenni és odatenni. Kiválasztani, mire érdemes figyelni, amellett, amire muszáj, nem félni és nem megijedni, mindennap ügyesnek lenni. Sok a felhő, tornyosulnak, időnként havazik is még, de átvitt értelemben is, ismét sok a beteg, az intenzív osztályok tele, naponta egyre nagyobbak a számok. Mi még nem vörös, mi még csak zöld vagy sárga, de közben tudjuk, ami késik, az nem múlik, a múltkor is, ugye. Közben lassan ünnep, közben tisztára az ablakot, tisztára a lelket. A csodára fel kell készülni, a csoda előtt ki kell mosdani, mosdatni, kint is, bent is, nyitva kellene lenni.
A bizonytalansághoz hozzá lehet szokni, megtanuljuk lassan ezt is, az ember alkalmazkodóképessége csodálatos, már annyi mindent tanultunk az elmúlt egy évben, hogy ennyit talán még sosem. Sokat tudunk már, de talán még mindig nem eleget, tanultunk, de nem lettünk bölcsebbek. Az egymásra való odafigyelés is csak muszájra megy igazán, amikor úgy tudok vigyázni másra, hogy az nekem kényelmetlen, akkor már kell a karhatalom mellé, másként az állra lóg a maszk és tülekedünk tovább az üzletben. Persze szabadulna már mindenki, az is, aki látja a valós gondot, hát még az, aki szerint ez az egész hülyeség és szabadságra, életre törés. Kellene vissza a régi életünk, kellene az együttlét, egyáltalán a lehetőség. Vannak hasznos szabályok, de buták is, amelyek aláaknázzák a jók kivitelezését, ahogy a kapkodás, a szervezetlenség a mentő intézkedések erejét.
Nehezen tavaszodik idén. Vissza-visszavet. De előbb-utóbb, mint mindig, eljön húsvét, a kikelet.

R. Kiss Edit

: an accessible web community