A múlt hét folyamán már beszámoltunk az általános konszolidált költségvetés kéthavi végrehajtására vonatkozó pénzügyminisztériumi helyzetjelentésről. Abban vannak olyan dolgok, amelyeket tételesen meg lehet ismerni vagy ki lehet olvasni, de olyanok is, amelyek értelmezése még a szakmabeliek számára is problematikusnak bizonyulhat, (már amennyiben nem rendelkeznek megfelelő háttér-információkkal). Ugyanakkor a helyzetjelentés gerincét képező beszámolóban találtatott olyan számadat is, amivel nemigen volt mit kezdeni… Az időközben beszerzett információk, illetve számítások okán érdemesnek tartjuk visszatérni annak a helyzetjelentésnek egyes vetületeire. Nemigen lehet mit kezdeni a szóban forgó minisztériumi beszámolónak ama mondatával, miszerint „a beruházásokra irányuló költségek, amelyekbe belefoglaltatnak a tőkeköltségek, valamint a belső és a külső forrásokból finanszírozott fejlesztési programokra vonatkozók is, 1,6 milliárd lejt tettek ki. A használt fogalmak sem világosak, mint ahogy maga a megszövegezés is zavarosnak tűnik, amolyan „vegyes saláta” jellegű. Továbbá: különböző számadatok esetében utalás van arra is, hogy azok mennyivel voltak nagyobbak (vagy esetleg kisebbek), mint a megelőző esztendő azonos időszakában jegyzettek. Nos, a „beruházási költségek” esetében a beszámolóból csak az a bizonyos 1,6 milliárd lej „árválkodik”, így pedig nem tudni, hogy tulajdonképpen miről is van szó, mint ahogy azt sem, hogy a tavaly milyen értéket is képviseltek a szóban forgó költségek. Az egyik kimutatásban ugyan találtunk egy számadatot nevezetesen a tőkeköltségekre vonatkozót, aminek az értéke azonban 722,6 millió lej volt, míg az elmúlt esztendő azonos időszakában a szóban forgó rubrikában több mint 3,3 milliárd lejes összeg szerepelt. Nos, ezek szerint a tőkekiadások 78%-kal voltak kisebbek, mint a múlt esztendő azonos időszakában, ami lesújtó. (Ezzel együtt és ezen túl még mindig nem tudni, hogy miből is kerekedett ki az 1,6 milliárd lejes „beruházási költség”.) Egyébként a tőkeköltségek ilyen arányú csökkenése kapcsán egyes elemzők azt feltételezik, hogy az a közszférai bérek megemelése, illetve a bérkülönbözet fedezése szükségeltette „pénzelvonás” számlájára írható. Igen, mert amint arra már múlt szerdai lapszámunkban is utaltunk, az idei költségvetés kései elfogadása okán az esztendő első két hónapja során a költségszintek nem haladhatták meg a 2018-as esztendő havi átlagszintjeit, s ilyenképpen más forrásokból kellett elvonni pénzt. Köztudott, hogy az elmúlt időszakok során a mindenkori kormányok a költségvetési hiánycél „érdekében” rákényszerültek kölcsönfelvételre, s ez a hiteligénylés hovatovább felerősödik, felerősödött. Annak megvan, meglesz a maga ára is: az első két hónap során a kamatköltségek 15,7%-kal voltak nagyobbak a költségvetés kiadási oldalán, mint 2018 első két hónapjában, elérve a 2,3 milliárd lejt. Fogalomzavar… Említettük, hogy vannak zavaros megszövegezések, valamint olyan számadatok, amelyek akár légbőlkapottnak is tűnhetnek. Áttanulmányozva a költségvetés végrehajtására vonatkozó kimutatásokat ugyancsak „zavarba eshetünk” az európai uniós alapokból származó jövedelmek és az ezen alapokkal kapcsolatos programok költségei tekintetében is. A költségvetés-végrehajtásban feltüntetett szóban forgó jövedelmek 2,3 milliárd lejt tesznek ki, a kiadások pedig 2,5 milliárd lejt. Igen ám, de amióta a kormány úgy döntött, hogy az uniós alapokból származó bevételekbe belefoglal(tat)-ja a mezőgazdasági szubvenciókat is, már nem világos, hogy milyen alapok irányulnak a közvetlen kifizetésekre és mennyi pénz megy a beruházásokra. Más szóval: ez az egy kalap alá hozás ugyancsak megnehezítette, megnehezíti a tisztánlátást, a valós tényállás megismerését. Februári „megdermedés” A konszolidált általános költségvetés kéthavi bevételei, ha nem is tüneményesen, de viszonylag kedvezően alakultak (bár egyes bevételek esetében a megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva némi visszaesés következett be). A tüzetesebb elemzésből viszont az derül ki, hogy februárban a megelőző esztendő azonos hónapjához viszonyítva már nemigen nevezhető „sokat ígérőnek” a helyzet: 2018 februárjához viszonyítva a költségvetési összbevételek alig 5,1%-kal növekedtek ez esztendő februárjában, még két hónap viszonylatában a növekedési arány 10,4%-os volt. (Ez utóbbi azt is jelenti, hogy januárban a szóban forgó bővülési arány 2018 januárjához viszonyítva 15,1%-os volt.) A különböző adó- és illetéknemekből származó költségvetési bevételek tekintetében is nagy vonalakban hasonló a helyzet, de talán érdemes megemlítenünk azt, hogy a jövedelmi és béradóból februárban 2%-kal kisebb összeg folyt be a költségvetésbe, mint 2018 azonos hónapjában. (Ez már csak azért is furcsállandó, mert januárban megemelkedett az országos garantált minimális bruttó bér, illetve a közszférai bérszintek.) Tekintettel minderre talán lehet aggodalomra ok, mindenekelőtt azért, mert az esztendő első két hónapja, s különösképpen február, nemigen bizonyult ígéretesnek az idei költségvetésnek ama előirányzatát illetően, miszerint annak bevételeinek 16%-kal kell növekedniük éves viszonylatban. Ebben az összefüggésben megemlítendő az adószakértőknek ama véleménye is, miszerint a múlt havi jelentős volumenű áfa-visszatérítések okán az első évnegyed folyamán a költségvetésnek az áfából származó bevételeinek a nagyságrendje jócskán el fog maradni a pénzügyminisztériumi várakozásoktól. Februárnál maradva: a költségvetés kiadási oldalán a személyzeti költségek 27%-kal voltak nagyobbak, mint 2018 februárjában, a javakra és a szolgáltatásokra elköltött pénzösszegek 10%-kal, az állam által felvett kölcsönökre fizetendő kamat pedig 32%-kal. Van, amin (el)mélázni… Hecser Zoltán