Az emberek egészségére, életére és az egészségügyi rendszerre gyakorolt hatása mellett a koronavírus-világjárvány az emberi kapcsolatokra is rányomja a bélyegét, visszavonhatatlanul. A  járvány és a vele járó intézkedések olyan megnyilvánulásokat váltottak és váltanak ki, amelyek akár régi barátságokat is felülírhatnak.
Eddig is voltak nézeteltéréseink, de régi gyermekkori barátságunkra való tekintettel ezeket valahogy vagy megoldottuk, vagy elkentük, elodáztuk, oly módon, hogy a kapcsolatunk, ha távolian és időszakosan is, de fennmaradjon és megmaradjunk egymásnak. Időnként írtunk, megérdeklődtük, ki hogy van, néhány évente pedig meg is látogattuk egymást, egymás családját. Közben mindenki más irányba „nőtt”, más befolyásolta, más-más események és környezet alakította a világnézetünket. Most pedig, amikor a rendkívüli körülmények rendkívüli reakciókat is kihoznak az emberekből, szomorúan konstatálom, hogy mennyire visszafordíthatatlanul másak lettünk. Talán áthidalhatatlanul, talán visszahozhatatlanul mások. 
Olyanokat mondunk, mondanak ki az emberek és úgy manifesztálódnak egyesek a járvánnyal vagy az egyes intézkedésekkel kapcsolatosan, hogy amellett ha esetleg akarnánk, sem lehet már elmenni. Hisz ha még talál is a szó akkor, amikor a családról, gyermekekről, kertről, házról és a gyermekkorunkról beszélünk, előbb-utóbb muszáj lesz a jelen körülményekről is szót ejteni, és akkor már szinte alig van mit beszélni, annyira másként gondoljuk ezt vagy azt. Még a politika sem volt képes ennyire mély lövészárkokat ásni az emberi kapcsolatokba, mint ez a világjárvány és a körülötte zajló történések. Mindenkinek megvan a maga véleménye és meggyőződése, de vannak, akik a másokét nemcsak elfogadni nem hajlandók, hanem egyáltalán végighallgatni vagy értelmezni sem. És minden ilyen elszánt mindentudó mélységesen meg van győződve arról is, hogy az igazság az csakis egy lehet és csakis az ő oldalán áll. És ebben a témában már nincs engedmény, odafigyelés vagy kompromisszum.  
Legalább egy olyan régi barátom már van, akivel valószínűleg sosem tudok mostantól ugyanúgy elbeszélgetni, mint régen. És talán lesz még, mire véget ér ez az egész őrület. A kommunikáció csodáinak és azokkal való csodálatos visszaélések korában a járvány sok járulékos veszteséget is okoz. És ezek is épp eléggé fájdalmasak.