Nem túlzás azt mondani, hogy a fél világ lélegzetvisszafojtva várja az életünket felforgató koronavírus-járvány elleni védőoltások tömeggyártott, azaz több száz milliós nagyságrendben elérhető, rendelkezésre álló változatainak megérkezését. A várakozásokhoz igazodva a neves külföldi gyógyszergyártók az idővel – de a befutó rendelések és a felfelé lüktető tőzsdei árfolyamok érdekében leginkább egymással – versenyt futva jelentik be egyik-másik tesztelés alatt álló készítményük alkalmasságát. Ha a gyártóknak hinni lehet, akkor a COVID ellen a leghatékonyabb oltóanyagok már 95 százalékos eredményességi mutatóval rendelkeznek. Ami azért több mint biztató. Amíg viszont nincs bevethető, milliókat tömegesen immunizálni képes vakcina, addig a járvány leküzdésén fáradozó kormányok és egészségügyi hatóságok az új típusú, láthatatlan ellenség ellen azzal harcolnak, amivel tudnak. Leginkább olyan szigorú korlátozó intézkedésekkel, amikkel a járványt, ha megállítani nem is, de terjedési sebességében hátráltatni, lassítani lehet. Az intézkedésekben a román kormány is élen jár. Ez vitathatatlan. Intézkedni, na azt tudnak. Aki nem hiszi, emlékezzen a március–június közötti katonairendelet-özönre, amik olyan gyorsan és szakszerűen készültek, hogy csak pár óra elteltével kellett javítani, újragondolni őket. Hasonló lendülettel és elszántsággal dolgozik a kormány a védelmünkön azóta is. Csakhogy az a fránya vírus nem akar ezekről az erőfeszítésekről tudomást venni. És – minő fertő – nem akarnak a lakosok, az állampolgárok sem. Élnek, és ezzel felháborító mód akadályozzák a bölcs, jól megfontolt kormányzati döntéseket, és annyit jönnek-mennek, mintha szándékosan a járvány pártján lennének. Nem értik, hogy otthon üljenek?! Gondtalanul koslatnának az utcán, munkába, iskolába, kávézókba, üzletekbe, piacokra járnának. A kormány nevében kérem, szemlesütve szégyelljük el magunkat. A felelősségteljes állampolgár igazán megérthetné már, hogy a kormány vírusellenes küzdelmének március óta – kerek-perec – útjában áll. Ha úgy tetszik, abban, hogy a napi esetszám nem csökken, a Cotroceni- és a Viktória-palotából nézve mi – én és ön – vagyunk a legfőbb akadály. A kormányzat persze türelmes. És kedves és udvarias. Megértő és előzékeny. Bevált járványellenes intézkedésként csak azért nem takarít el mindenkit csendőrségi és katonai járművekkel az utcákról, mert a szeptemberi aktus után decemberben is szüksége lesz ránk. Mármint felnőtt, pecsételni képes állampolgárokra. A parlamenti választás fontos dolog, ez a szerencsénk. Ezért még egy kicsit az állami takarítógépek előtt is nyugodtan lábatlankodhatunk. Ha maszkot viselünk, nincs miért aggódnunk: a járványvadászatban ma még nem dudálnak le a járdáról. A kormányfő is nyugtat, és látványosan óv a hirtelen mozdulatoktól. Nehogy megránduljon, idő előtt lesántuljon a tisztelt szavazó. Napi tízezer új fertőzött és a telített, túlterhelt kórházak tudatában is tévéstúdiókban bizonygatja, szó sincsen, nincs szükség a tavaszi szükségállapot bevezetésére. Nem erőteljesebb korlátozások, hanem választások, parlamenti helyek és újabb kormányalakítási megbízások kellenek. Nyugalom, vakcina is lesz majd, csak a miniszterelnöki szék ismételt várományosa pillanatnyilag azt nem tudja, hogy a várva várt szert hogyan és mire is használja. De majd ingyenes lesz, és önkéntes: csak baj van még az elosztási logisztikával. De nem kell túlaggódni: december 6. után az országos karantén lesz az a román fejlesztésű vakcina, mely minden gondot megold. Abból viszont, ha akarjuk, ha nem, önkéntes és önkéntelen alapon is kiadós dózist kapunk. Domján Levente